Kétségtelen, nem papírforma volt az év elején, hogy a Zöld könyv kapja a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Azelőtt többen csak legyintettek, hogy úgyis a vitatott megítélésű zenés filmek egyike, a Bohém rapszódia vagy a Csillag születik fog nyerni. A politikai korrektség harcosai a Fekete párduc győzelmének drukkoltak, amit jó előre kihirdettek az év legfontosabb filmjének. Ehhez képest a szintén etnikai témájú Zöld könyv valamiféle középutat jelentett: többé-kevésbé pozitív kritikák jelentek meg róla, bár legjobb filmnek kevesen nevezték volna. Hasonló a helyzet, mint 2006-ban, amikor mindenki a Túl a barátságon győzelmét várta, de Paul Haggis rasszizmusdrámája, az Ütközések futott be. Ezzel pedig többen is átértékelték utólag, rosszabbnak látva a némiképp didaktikus, de szívmelengető alkotást, mint korábban.
Ugyanez lehet a helyzet az igaz történeten alapuló Zöld könyvvel is, amiről a győzelem után meg is írták, hogy fantáziavilágban játszódik, és nem eléggé bátor ahhoz, hogy a hatvanas évek elején rasszista előítéleteknek kitett fekete jazz-zenész sztorijává váljon. A film főszereplője a tenyeres-talpas olasz munkás, Tony Vallelonga, aki Don Shirley sofőrjéül szegődik, és egy koncertturné keretében körbefurikázza őt a legrasszistább déli államokban. A mozi elején még Vallelonga sem épp a békés együttélés híve, de az út során persze összebarátkoznak, mindketten tanulnak egymástól. Nemcsak Shirley mutat kifinomultságot a másiknak, de a karót nyelt zenész is rájön, hogy néha érdemes kicsit lazábban venni a dolgokat.
Oscar: meglepetésre a Zöld könyv lett a legjobb film | Magyar Hang
Sokak meglepetésére Peter Farrelly első komolyabb drámai próbálkozása, a Zöld könyv nyerte hétfő hajnalban a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Már az is váratlan volt, hogy a Dumb és Dumber, valamint a Keresd a nőt társrendezője műfajt váltott, hát még, hogy próbálkozása jobbára sikeres is volt.
A film persze olykor giccsbe hajlik, de ne hagyjuk megtéveszteni magunkat: az amerikai kritikusok számos kedvencére ugyanez a helyzet fokozottan igaz. Amikor az LA Times azzal a címmel közölt cikket, hogy „A Zöld könyv a legrosszabb fődíjas alkotás az Ütközések óta”, akkor olyan túlértékelt és didaktikus filmeket hagyott figyelmen kívül, mint a Gettómilliomos vagy a tavalyi A víz érintése. (Egyébként az Ütközések nagyszerű film volt.)
A Zöld könyvben ezekkel szemben az a jó, hogy végig lendületes, szórakoztató és tele van remek alakításokkal. Az ugyancsak arany szobrot kapó Mahershala Ali szinte elveszik a kimért zenész karakterében, ezzel pedig hitelesen jeleníti meg a szereplő fordulópontjait, érzelmi töréseit. A díjat megérdemelte volna Viggo Mortensen is, aki szintén felismerhetetlen a Kentucky-csirkét két kézzel faló, a hazaküldött érzelmes leveleiben is egyszerűen fogalmazó, de nagylelkű olasz-amerikai munkás karakterében. Brillíroznak mindketten a filmben, ami régi jó hollywoodi mintára épül, tehát a fordulatok kiszámíthatóak, a szereplők semmi váratlant nem lépnek. Mégis elérzékenyülhetünk, mégis élvezettel nézhetjük a filmet.
Valóban, Peter Farrelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt) első drámai próbálkozásánál persze minőségibb lett A kedvenc, illetve Alfonso Cuarón Netflix-drámája, a Roma, ami a legjobb külföldi film díját nyerte el. De a Zöld könyv sem véletlenül került fel év végén számos filmes listára.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
