Mit várunk egy jó sci-fitől? Elsőként is nem árt, ha meg tudja mozgatni a fantáziánkat. Lepjen meg bennünket olyan elképzelt világokkal, lehetséges eseményekkel, amik egészen új távlatot adnak az emberiség történetének. Ha ezt nézzük, Claire Denis kétségkívül jól teljesít új filmjével. A Csillagok határán (High Life) egy fekete lyuk felé száguldó űrhajót mutat, amiben életfogytiglani- vagy halálbüntetésüket örök száműzetésre cserélő rabok utaznak. Különös emberkísérletnek lehetünk tanúi: vajon mit hajlandóak megtenni a tudományért azok a bűnbe esettek, akik így ráadásul jóval lassabban is öregszenek, mint Földön maradt társaik?
Csakhogy az izgalmas alapötleten túl az sem árt, ha az egésznek lesz aztán valamiféle kifutása is. Nem feltétlenül a küldetésnek, hiszen az éppen lehet teljesen értelmetlen, ahogy hőseink is hullhatnak a semmibe sok évnyi céltalan bolyongás után. A nihil is kifejezetten megtermékenyítő tud lenni egy tudományos-fantasztikus mű esetében. De ha a történet szövői sem tudják eldönteni, mit is akarnak mondani ezzel az egésszel, ott baj van.
Pedig a High Life egészen sok mindenről taníthatna bennünket. Mennyire lesz valóban „magasélet” ez így, hogy az utasok kifejezetten nyugodt, biztonságos körülmények között kapnak új esélyt életük folytatására és lezárására? A világtól való elvonulás felszabadíthat-e minket, vagy pont hogy reménytelenségbe taszít és emlékeink foglyává tesz? Egyáltalán, miben lesz ez más, mint ha a rácsok mögött élnének? Börtön ugyanúgy, és még testi szükségleteiket is csak lefojtani tudják, kiélni nem.
Ha már itt tartunk, Claire Denis filmje ezen a ponton válik csak igazán zavarossá. Dibs doktornőt ugyanis kizárólag a mesterséges megtermékenyítés gondolata tartja lázban, és mindent megtesz, hogy az űrhajón minél hamarabb megszülessen egy kisbaba. Cserébe droggal látja el a férfiakat, ha pedig úgy hozza kedve, egy maszturbálókamrában könnyít magán. Mindezt egy végtelen hosszúnak tűnő, klipszerű jelenetben, teljesen random módon bevágva. Érezhetően a rendező semmiképp sem akarta veszni hagyni ötletét, odáig viszont már nem jutott el, hogy bármi célja is legyen a jelenetnek.
A doktornőt alakító Juliette Binoche pályája egyik szomorú pillanata ez a film. Annál inkább bizonyít Robert Pattinson a főszerepben. Az Alkonyat sztárja mostanában kezdi bizonyítani, hogy érdemes őt komolyan venni, még ha ez nem is a legjobb alkalom ennek megmutatására. Érdemes viszont kivárni a The Lighthouse-t, ami miatt a kritikusok egyértelműen a keblükre ölelték őt.
Denis (Jöjj el, napfény!; 35 pohár rum) letett már jobb, tartalmasabb filmeket is az asztalra, ezúttal viszont érezhetően a nagy elődök nyomdokán haladva kívánt bizonyítani. A Csillagok határán viszont nem lesz sem egy Solaris, sem egy Űrodüsszeia. Még a leginkább a 2016-os Utazókkal mutat rokon jegyeket, csak persze ezt jóval kevesebben fogják látni, hisz zavarosabb és kevésbé giccses is. Viszont utólag épp annyira elvesztegetett időnek tűnik, amit ráfordítottunk.
Csillagok határán (High Life) német-francia-angol-lengyel-amerikai horror-dráma, kalandfilm, 110 perc, 2018
