HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra Művészettörté...

Művészettörténeti utazás a spanyol fővárosban

A kétszáz éves a madridi Pradóban jártunk

Kérjük, támogassa a Magyar Hangot...

és a szabad sajtó megmaradását! Olvasóink segítségére is szükségünk van, hogy még több riportot és tényfeltáró cikket közölhessünk. Részletek ITT.

HIRDETÉS

Bátran állítható, nemcsak Európai, de világ viszonylatban is egyedülálló művészet történeti gyűjteménye van a madridi Prado múzeumnak. Pedig több mint két évszázaddal ezelőtt III. Károly teljesen más céllal alapította meg az intézményt.

HIRDETÉS

Az uralkodó a felvilágosodás és a tudományos fejlődés nagyságát hirdető természettudományi múzeumot álmodott meg, az épület tervezésére a 1780-as években kérte fel Juan de Villanuevát. A franciák elleni szabadságharc miatt a múzeum építése azonban csak jóval később, III. Károly unokája regnálása idején, 1811-ben fejeződött be. VII. Ferdinánd azonban nem kívánta folytatni, amit nagyapja elkezdett: a tudományos élet támogatása helyett családja művészeti gyűjteményét szerette volna a termekben viszontlátni.

Az udvari képtár, a Museo Real de Pintura y Escultura a királyi gyűjteményből kiválasztott 311 kép kiállításával nyílt meg végül 1819-ben. Az eltelt két évszázad alatt a kollekció óriásira duzzadt, a jelenleg számon tartott 35 ezer darabos műtárgyegyüttesből több mint nyolcezer festményt őriznek itt, ezt egészíti ki egy XVI– XVII. századi francia iparművészeti anyag, egy hétszáz darabos szobor- s egy „szerényebb” grafikai gyűjtemény. Érdekes adalék, hogy a múzeum az államosítást megelőző időkben egy héten csak egyszer nyitott ki, a látogatáshoz pedig udvari engedélyre volt szükség. 

HIRDETÉS

Az Escorialból átkerült képzőművészeti anyagot az 1830-as években jelentős egyházművészeti gyűjteménnyel bővítették, melyet az országban élő szerzetesrendektől koboztak el, később, a századfordulón kiemelkedő értékű magánadományokkal gazdagodhatott a múzeum, a huszadik század viharai azonban az intézményt sem kerülték el. Az 1930-as évek polgárháborús viszonyai miatt a műkincsek jelentős részét Genfbe kellett menekíteni, s csak Franco hatalomra kerülését követően térhettek vissza a múzeumba. A klasszikusokat őrző képtár felbecsülhetetlen anyagi és eszmei értékkel bír. A gyűjtemény hazai része bemutatja a spanyol festészet alakulását a korai „primitívek” táblaképeitől kezdve Ribera, Zurbarán, Murillo ibériai mesterhármasáig. De itt függ az udvari festő, El Greco harmincnégy festménye, köztük a Feltámadás, a Szentháromság és a Pásztorok imádása is. Michel Foucault, huszadik századi gondolkodó és filozófus A szavak és a dolgok című könyvében fejtegette, hogy Velázquez Udvarhölgyek (Las meninas) című képe miképp nyitott új korszakot a festészetben. A rejtélyes festmény témája a mai napig vitatott, s csak egy a spanyol remekművek sorában. A királyi udvart megörökítő Goya-alkotások közül kiemelkedik az az abszurd humorral teli darab, amelyen IV. Károly a családja körében jelenik meg. 

A Prado épülete Madridban (Fotó: Wikipédia/Gryffindor )


A Prado megnyitásával egy időben kerülhettek a madridi Quinta del Sordo (Süketek háza) falára azok a horrorisztikus festmények, amelyeket Goyának tulajdonítanak. A fekete festményeket – ahogy a művészettörténészek hivatkoznak a sorozatra – ötven évvel a művész halála után fedezte fel a házat megvásároló Frédéric Émile d’Erlanger báró, aki, hogy megmentse a pusztulástól a műveket, felkérte Salvador Martínez Cubellst, hogy másolja át őket vászonra. Az olajképeket először az 1878-as párizsi világkiállítás spanyol pavilonjában állították ki, onnan kerültek a Prado gyűjteményébe, ahol ma is láthatók. A nyomasztó és bestiális erejű sorozatban démonokkal küzdő emberek, egymással kegyetlenkedő parasztok jelennek meg, de visszatérő motívum a fekete kecske és a boszorkányszombat.

A sorozat legborzalmasabb darabján Szaturnusz elvetemült, állatias módon tépi darabokra saját gyermekét, de hátborzongató a félig homokba süllyedt magányos kutya portréja is: szemében a halál biztos tudata tükröződik. A spanyolok mellett az egyetemes művészettörténet legkiemelkedőbb alkotásaival találkozhatunk a madridi múzeumban: megbabonázó erejű Dürer fehér kesztyűs önarcképe, letaglózó Hieronymus Bosch szürreális triptichonja, A földi gyönyörök kertje, illetve egy másik zseniális alkotása, A királyok imádása. Itt találjuk Raffaello Vizitációját, a Tiziano által V. Károly német–római császár megrendelésére festett Ecce homót, vagy A halál diadala című képet id. Pieter Bruegheltől. De a Prado őrzi Tintoretto nagyalakú vásznait is, amelyeket még Velázquez választott ki IV. Fülöp számára Itáliában, ahová Rubens hatására látogatott el. Tintoretto mellett a legnagyobbak, Fra Angelico, Mantegna, Botticelli, Tiziano, Veronese, Raffaello és Caravaggio művei segítségével pedig az itáliai festészet alakulása is nyomon követhető. 

Madrid művészettörténeti szempontból azonban nem csak a trecentótól Goya haláláig terjedő klasszikus gyűjtemény miatt megkerülhetetlen. Sokan a művészet aranyháromszögeként hivatkoznak a spanyol főváros e szegletére. Közel három évtizeddel ezelőtt két olyan gyűjtemény kapott otthont a Pradóhoz közel, amelyet végiglátogatva teljes képet kaphatunk az egyetemes művészettörténet alakulásáról egészen napjainkig. A spanyol állam az 1990-es évek elején vásárolta meg és helyezte el a Villahermosa palotában a nagypolgári Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza gyűjteményét, amelynek fókusza a modernizmus, míg egy múlt századi kórházi épületben jött létre a korábbi királynéról elnevezett Reina Sofía, az a XX. századi művészeti központ, amely főként a második világháború utáni tendenciákat mutatja be. A Thyssen–Bornemisza -képtár anyaga ugyan visszanyúlik a kora reneszánszig, de a súlypont a XIX–XX. századi állomány, amelyben az impresszionisták mellett az észak-amerikai tájképek, a német expresszionista megnyilvánulások, az avantgárd villanások is jelen vannak. Van Gogh, Gauguin, Cézanne posztimpresszionista művei mellett Munch, Kokoschka és Schiele vezet át a modernizmusba egészen a Neue Sachlichkeit, az új tárgyiasság alkotásaiig. Gris és Picasso kubista képeit Mondrian ellenpontozza, az orosz konstruktivisták mellett pedig megjelenik Moholy-Nagy és Huszár Vilmos. Picasso Harlequin tükörrel-je határozza meg a két világháború közötti modernizmust, amelyet felülírnak Dalí, Tanguy és Magritte szürrealista látomásai, a realista amerikaiakat, mint Andrew Wyeth vagy Edward Hopper pedig Lucien Freud és Francis Bacon teszik zárójelbe. 

A Reina Sofía központ alapvetően már a nehezebben befogadható kortársakra koncentrál, de a múzeum központi darabja a XX. századi spanyol történelem nagy tragédiáját megörökítő mestermű, a közel nyolcméteres Guernica – ha Madridban jár az ember, mindenképp látni kell. A polgárháborúra reflektáló művet a köztársaságpárti oldal rendelte meg a Párizsban élő Picassótól, aki a kép üzenetét háborúellenesre szerette volna hangolni, de politikai nyomásra Guernica városának bombázását kellett megjelenítenie. A műalkotást az 1937-es Párizsi Nemzetközi Művészeti Kiállításon állították ki először, onnét indult el két évtizedes amerikai „turnéjára”. A nagy méretű, tekercselve szállított festmény azonban nem bírta a megpróbáltatásokat, számos sérülés érte, egyszer graffitivel próbálták meg tönkretenni, valamint egy durva restaurálási hiba is rontott a minőségén. A kép végül, Picasso kérésére, csak Franco halála után, 1981-ben kerülhetett a spanyol állam tulajdonába. Akkor a Prado múzeumhoz tartozó épületben, a Casón del Buen Retiróban bomba- és golyóálló üveggel védve mutatták be, egy év alatt közel egymillióan keresték fel. Onnét 1992-ben szállították át végleges helyére, a Reina Sofíába, ahol történelmi kontextusba helyezve, fi lmhíradók, korabeli fotográfi ák segítségével mutatják be a festmény szomorú történetét.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

31,281lájkolóTetszik
3,039követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Rá kell venni az embereket, hogy gondolkodjanak – Magyar Hang-ajánló

Interjú Kovács Lászlóval, Nényei Pállal, Erős Antóniával és Szellő Istvánnal. Portré Varga Mihályról. Keresse a lapot az újságárusoknál!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

A British Museum 18-as terme az athéni Parthenon szobraival és frízeivel (Fotó: Andrew Dunn)

Görögország visszaköveteli az akropoliszi márványokat a britektől

Athén azt szeretné, ha ez lenne a Londonnal kötendő kereskedelmi szerződés egyik feltétele.

Vivát, vivát, vivát!