Mi marad az irodalmi Nobel-díjból?

A svéd kulturális életet felforgató szexuális zaklatási botrány után, egy év szünettel osztják ki újra a legnagyobb presztízsű elismerést, rögtön kettőt is. Milyen szimbolikus üzenete lesz a nyertesek személyének, felülkerekedhet-e az ideológia a művészeti értéken?

A svéd akadémiához kötődő feministák támadtak ránk, egyszerűen irigyek voltak – mondta egy interjúban Katarina Frostenson, a testület tagja, miután férjét, a francia fotóművész Jean-Claude Arnault-t szexuális zaklatással vádolták meg. A házaspár a svéd kulturális élet meghatározó szereplője volt, Arnault-ra a sajtóban egyszerűen csak „a kultúrfigura”-ként hivatkoztak, Frostenson pedig az irodalmi Nobel-díjról döntő bizottság tagjaként bírt komoly befolyással. Tündöklésük 2017 novemberéig tartott, amikor a legolvasottabb napilap, a Dagens Nyheter hasábjain tizennyolc nő vallott a férfi ellen.

Kiderült, Arnault a feleségével közösen tulajdonolt, Forum nevű kulturális központban és több, a Svéd Királyi Tudományos Akadémiához tartozó lakásban is követett el szexuális visszaélést, egy alkalommal pedig Victoria svéd koronahercegnőt is illetlenül fogdosta egy rendezvényen. És ha ez még nem lett volna elég, a házaspárt gazdasági bűncselekményekkel és azzal is megvádolták, hogy legalább hét alkalommal idő előtt szivárogtatták ki a Nobel-díjas nevét – jókora fogadási pénzeket bezsebelve.

A botrány alapjaiban rengette meg a svéd akadémiát. 2018 tavaszán bejelentették, hogy a krízishelyzetre tekintettel abban az évben nem adják át az elismerést. Nem túloztak a közleményben, a 230 éves múltra visszatekintő testület valóban története egyik legnagyobb válságát élte meg. Több akadémikus, köztük a bizottság titkára, Sara Danius is lemondott tisztségéről, majd az egyre nagyobb nyomásnak engedve Frostenson is távozott, a testület így határozatképtelenné vált. „Ez tragédia kulturális életünk számára – fogalmazott egy svéd újságíró. – A botrány után aligha gondolhatjuk, hogy az akadémia képes megbízható döntést hozni.”

Arnault ellen nyomozás indult, és bár mindvégig tagadta a vádakat, a bíróság tavaly decemberben két rendbeli nemi erőszakért két és fél év börtönre és jelentős összegű pénzbüntetésre ítélte a férfit. A döntés nem nyugtatta meg a kedélyeket, már csak azért sem, mert a vizsgálat során fény derült egy panaszlevélre, amelyben egy nő már évtizedekkel korábban is megvádolta Arnault-t, ám az ügyet akkor elsikálták. Többen rendszerszintű romlottságról beszéltek, ami érthetően nem javított a svéd akadémia helyzetén. Mint ahogy az sem, hogy a Nobel-díj 1901 óta íródó történetében a második világháború óta először fordult elő, hogy az elismerést nem osztották ki.

Sokak szerint ennek szólt az idén márciusban kiadott közlemény is, amelyben az újjáalakult és a XVI. Károly Gusztáv király által kijelölt új szabályok szerint működő testület arról tájékoztatott, hogy nem hagyja veszni a tavalyi kitüntetést, 2019-ben két irodalmi Nobel-díjat ítélnek oda. A svéd akadémia feltehetően mindent megtesz majd azért, hogy az egyenként kilencmillió svéd koronával (281 millió forint) járó elismerések odaítélése elterelje a figyelmet a szexuális zaklatási botrányról.

Arnault és Frostenson esete sok egyéb mellett arra is rávilágított, hogy az irodalmi Nobel-díj jövedelmező fogadási üzletággá vált az elmúlt évtizedekben. A nagy irodák hetekkel a bejelentést megelőzően összeállítják az esélyesek névsorát, idén sincs ez másként, és a listákat végigböngészve érdekes következtetésekre juthatunk.

A szabályok szerint az akadémia minden év elején kiküldi jelölési felkéréseit. A beérkezett több száz jelöltből májusra öt alkotó marad versenyben, októberi ülésén közülük választja ki a nyertest a bizottság. Csak olyan alkotó kaphatja meg az elismerést, aki már korábban is szerepelt a legjobbak között, és a győztes kihirdetéséhez a 18 tagú testület több mint felének szavazata szükséges.

Az elmúlt közel 120 évben rengeteg kritika érte a Nobel-bizottságot, amiért politikai alapon vagy szűk látókörűen döntöttek, és olyan szerzők maradtak elismerés nélkül, mint Tolsztoj, Csehov, Mark Twain vagy a XX. századi prózára legnagyobb hatást gyakorolt James Joyce és Marcel Proust. A testület Európa-centrikussága miatt is számos bírálatot kapott. 2008-ban Horace Engdahl, az akadémia akkori titkára arról értekezett, az amerikai írók „túlságosan fogékonyak tömegkultúrájuk divatjai iránt”, tudatlanságuk pedig korlátozza őket. Szavai nagy visszhangot keltettek, Engdahl végül távozott a bizottságból. Egyesült államokbeli alkotó ennek ellenére Toni Morrison 1993-as elismerése után huszonhárom évig nem kapott díjat, és amikor végül mégis amerikai szerzőt tüntettek ki, talán még nagyobb botrány kerekedett.

Bob Dylan 2016-os kitüntetése után sokan már az irodalmi Nobel-díj halálát jövendölték: „Azt hiszem, tényleg itt a végítélet, hogy ez megtörténhetett” – fogalmazott Krasznahorkai László egy interjúban az énekes-dalszerző elismerése kapcsán. Véleményével nem volt egyedül, tucatnyi világhírű író bírálta hevesen a bizottságot, amiért a Kurt Vonnegut által (három évtizede) a legrosszabb élő költőnek nevezett Dylanre esett a választásuk. Nem meglepő módon a svéd akadémia egy évre rá biztonsági döntést hozott az elismert, japán származású brit író, Kazuo Ishiguro díjazásával.

A botrányt követő újjászületés deklarációja miatt idén ennél egyértelműbb állásfoglalás várható, amivel azonban óvatosan kell bánnia a testületnek, hiszen a szexuális zaklatás visszhangjai még nem ültek el, a felfokozott várakozásban pedig a közönség mindenképpen üzenetet keres majd a díjazottaknak, elfeledkezve az életművek valódi értékéről. Ez pedig elsősorban a női szerzőket érintheti érzékenyen, hiszen a nőket ért erőszak elleni kiállásban a testületnek nehéz lesz elkerülnie a szimbolikus erőszak újraírását. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy a fogadóirodák listájának élén szinte kizárólag nőket találunk: a kanadai költő, Anne Carson, az alternatív Nobel-díjat tavaly elnyerő, guadalupei születésű francia író, Maryse Condé, a kínai Can Hszüe (Can Xue) és az orosz Ljudmila Ulickaja mellett A szolgálólány meséje című műve (illetve az abból készült sorozat) miatt az irodalom határain túl is jól ismert, kanadai Margaret Atwood.

Az esélyesek között (a korábbiaknál valamivel hátrébb) szerepelnek az évről évre kötelezően felemlegetett férfiak is: a kenyai Ngugi wa Thiong’o, a japán Murakami Haruki, az olasz Claudio Magris, Adonisz szír költő, az amerikai Don DeLillo és Philip Roth, illetve Nádas Péter és Krasznahorkai László.

Szükség lesz még néhány évre, hogy az irodalmi Nobel-díj visszanyerje korábbi rangját – ha a (svéd) kulturális életet felforgató skandalum után visszanyerheti egyáltalán –, az idei döntés az aktuális nyertesek karrierje mellett a folyamat hosszát és a világ legnagyobb presztízsű díjának jövőjét is nagyban befolyásolhatja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/40. számában jelent meg október 4-én!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/40. számban? Itt megnézheti!