A társadalom felhergelt és kiéhezett, a többség viszont inkább az igazságtalan rendet választja, mint az igazságért való küzdelmet. Előbb-utóbb a hatalom roncsolja a személyiséget, de hiába hiszik sokan, egyetlen rendszer sem marad fenn örökké – mondja Nagy Ervin. A színész új filmje, a Drakulics elvtárs kapcsán arról beszélt, bár a Kádár-korba ágyazott vámpírtörténetnek vannak áthallásai, nem azért készítették, hogy a regnáló hatalomnak tartsanak vele görbe tükröt. Nagy Ervinnel a kommunista utópiáról, a közéleti sárdobálásról, a Magyar Nemzeti Filmalap új vezetőségéről, a szívtipró karakterről, a szexuális zaklatási botrányról és a magyar nyelv védelméről is beszélgettünk.
Részletek a Magyar Hang november 15-i (2019/46.) számában megjelent interjúból!
(...)
– A Drakulics elvtárs egyes jelenetei és karakterei láttán könnyen napjaink közéletére ismerhetünk. Szándékosak ezek az áthallások?
– Előbb-utóbb minden hatalom megittasul önmagától, és elhiszi, hogy a rendszere örökké fennmarad, de semmi sem tart örökké. A korlátlan uralkodni vágyás azonban újra és újra visszatér. Ezért is kell minden generációnak keményen megküzdenie a demokráciáért. Az elmúlt harminc év tapasztalata is azt mutatja, hogy a demokrácia melós, sosem vehetjük biztosra. A mélyen csalódott társadalmakban, amilyen a történelmi traumák miatt a magyar is, könnyebben felüti a fejét a rendmánia. Sokszor úgy gondolkodnak az emberek, hogy „lehet, hogy nem annyira igazságos, ami történik, de legalább béke van, és kitalálják helyettünk, mit kell csinálnunk”. Inkább az igazságtalan rendet választják, mint az igazságért való küzdelmet.
Mindez a Drakulicsban is jelen van, de nem azért készítettük, hogy jól odamondjunk a jelenlegi hatalomnak. Egyszerűen csak meg akartuk mutatni, mi történik, ha a rendmániát hirtelen átfújja a nyugati szél. Jön egy csávó a vasfüggönyön túlról, és fenekestül felforgatja a hetvenes évek szürke világát, rádöbbentve a szereplőket arra, milyen nevetségesen élték addig az életüket. Lehetnek áthallások természetesen, hiszen az uralkodói magasságokba emelkedő emberek jellemvonásai között mindig találhatunk hasonlóságot, a film célja mégsem az, hogy személyesen Orbán Viktor elé tartson görbe tükröt.
(...)
Milyen emlékeket őriz a késő-kádári Magyarországról? A művészeti alkotásnak nem feladata, hogy aktualizáljon? Miért szereti a közvélemény, ha egy ismert ember nyilvánul meg a közéletről? Mit tanácsolna a Filmalap új vezetőjének? Mire számít az új testülettől? Szerepei alapján szinte elválaszthatatlanná vált öntől a macsó karakter. Nem érzi szűkösnek ezt a „nők kedvence” kategóriát? Milyen következményei lettek a szexuális zaklatási botránynak? Harcot hirdetett a szinkronszakma érdekében, hogy áll az ügy? A szinkron mennyiben felelős azért, hogy az emberek nem beszélnek idegen nyelveket? A válaszokat keresse a Magyar Hang november 15-én megjelent 2019/46. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!
