HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra „Itt a Néplap...

„Itt a Néplap! Hadijelentéssel megjelent a Néplap!”

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

HIRDETÉS

Debrecenben lapot alapított, Pécsre mint megbízható pártkáder vezényelték, az elvtársainak mégis örökké túl polgári volt. Dolgozott a Magyar Nemzetnél, koholt vádak miatt megjárta Rákosi börtönét, az élete mégsem itt ért tragikus véget. Radó István, a 75 évvel ezelőtt először megjelent debreceni Néplap felelős kiadójának és első vezércikke szerzőjének ismeretlen életét az elmúlt hónapokban levéltárban, állambiztonsági jelentésekben, ismerői és korabeli cikkek körében kutattam. A cikket a Néplapot elődjének tekintő Hajdú-bihari Napló 75. születésnapján publikáltuk lapunkban.

Egy hónappal Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i kudarcba fulladt kiugrási kísérlete után – amikor Budapesten még csak készültek a Vörös hadsereg közelgő támadására –, a debreceni Piac utcán már a front után maradt romokat takarították. November 15-én reggel egy Huber Zoltán nevű alkalmi rikkancs kiáltotta el magát: „Itt a Néplap! Hadijelentéssel megjelent a Néplap!”. Ekként őrzi az írásos legendárium a 75 évvel ezelőtt először napvilágra került, mindössze kétoldalas újságot, amely a kommunista párt lapjaként később az ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a Debrecenben működő ideiglenes kormány kvázi hivatalos lapjaként is működött.

Halál a fürdőszobában – Iskolai botránnyal indult a rendszerváltozás Tiszakécskén (1. rész) | Magyar Hang

Az 1919-es születésű és a helyi piarista gimnáziumban érettségiző Radó István polgári család sarja, édesapja – és később bátyja is – jó nevű orvosnak számított Debrecenben. Radó egyéves bécsi kereskedelmi tanulmányai után tért vissza Magyarországra, értelmiségi pályán azonban a család zsidó gyökerei és a numerus clausus miatt nem tudott elhelyezkedni, így Budapesten lett fogtechnikus tanonc. A második világháborúban munkaszolgálatosként vett részt. 1944-ben szökött haza Debrecenbe, ahol az illegális kommunista párt közelébe sodródott. A szovjetek bevonulása teremtett a városban új helyzetet és pártszervezetet.

Radó István, a debreceni Néplap egyik alapítója Forrás: Magánarchívum
Radó István, a debreceni Néplap egyik alapítója Forrás: Magánarchívum

„Néhány napja alakultunk maroknyian, és országos terveket forgattunk a fejünkben. (…) A városban rémhírekkel riogatták egymást az emberek, igazi hírekről keveset értesültünk. – Mi lenne, ha kiadnánk egy újságot? – Hogyan? Újságot? Nem értünk hozzá! – Dehogyisnem! Szó szót követett. Nem vitáztunk sokáig – a tettek idejét éltük. Átmentünk a volt megyeházára, a városparancsnokságra. Az alezredes elvtárs nevetett. Harasó, harasó… Mit kérnek hozzá? Nyomdát, papírt” – idézte fel a lapindítás körülményeit Radó tíz évvel később a Néplapban.

A címlapon – amelyen oroszul köszöntötték a Vörös Hadsereget – a hadijelentés mellett a vezércikkben Radó az aktuális helyzetet és vágyait vázolta. Többek között szabad és demokratikus országot kívánt, amelyhez a demokratikus pártok összefogását látta szükségesnek. Ezt követően papírhiány miatt csak öt szám jelent meg, majd a kommunista párt vezetősége tagjainak – köztük Révai Józsefnek – november végi debreceni látogatása után jelent meg újra az immár jobb körülmények között készített Néplap, amelyet Radó felelős szerkesztőként jegyzett – derül ki Nagy Zsuzsának az ötvenéves évfordulóra írt Fél évszázad krónikása (1994) című kötetéből.

A koalíciós évek (1945–1948) nemcsak a lap hangvételének keményedését, hanem Radó magánéletének változását is hozták. 1947 decemberében ugyanis mindössze hatnapi ismertség után feleségül vette az Auschwitzból megmenekült Fahidi Évát. A debreceni nagypolgári családból származó asszony elmondása alapján Radó művelt, franciául és németül beszélő férfi volt, aki mégis keveset értett az emberek nyelvén. Szerinte ez üthetett vissza élete későbbi alakulásában is.

A 94 évesen is rendkívül friss, a „Sóvirág – avagy A létezés eufóriája” című előadásban ma is főszerepet táncoló Fahidi Éva kevés emléket őriz a debreceni évekről – férje szülői házában laktak –, és Radó későbbi vallomásaiban is csupán néhány rövid bekezdés akad erről az időszakról. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) róla összeállított dossziéjában talált önéletrajza (1951) szerint a Magyar Dolgozók Pártja harcában szívvel-lélekkel vett részt, bizalmas feladatot főként a kisgazdák és a jobboldali szociáldemokraták elleni harcban kapott (a Néplap cikkei inkább előbbiről tanúskodnak). Radóval szemben különben már ekkor folyt pártfelülvizsgálat, 1938-ban ugyanis a Vásárhelyi Miklós-féle óbudai szociáldemokrata kör tagja volt, amely – a jelentések szerint – elvetette a nemzeti összefogás politikáját (később frakciózás miatt kizárták az ifjúsági mozgalomból).

HIRDETÉS

A kommunista párt és a Szociáldemokrata Párt 1948-as egyesülése új időszakot jelentett a lap és Radó életében is. 1949 márciusában ugyanis a párt Pécsre küldte, a Dunántúli Napló főszerkesztője lett. Annak ellenére is, hogy az állam biztonsági levéltárban fellelhető iratok alapján a debreceni pártbizottság rossz véleményt adott Radóról. Mindenesetre a főszerkesztő szerint Aczél György – a Kádár-korszak nagy hatalmú kultúrpolitikusa, aki akkor Baranya megyei párttitkár volt – azzal fogadta, hogy „Tudom, hogy maga megbízhatatlan és nem szeret dolgozni”. Később sem javult a kapcsolatuk: Radó szerint előfordult, hogy Aczél az utcán kérte számon, miért a lap aljára került a róla szóló cikk.
Pedig érdemi különbség a Dunántúli Napló és a Néplap cikkeinek hangvétele, stílusa között nem látszik. A pécsi lapnak Radó időszakában – a többihez hasonlóan – a munkaversenyek, a kapitalizmus ostorozása és a jugoszláv különutas Joszip Broz Tito elleni harc adott állandó témát – Radó publicisztikái is igazodtak az éppen aktuális politikai üzenethez.

Ez is kevésnek bizonyult, a személye a jelek szerint sokak szemét szúrta. „1951. március 22-én telefonáltak Pityukának [Radó Istvánnak], meg nekem is egyúttal, mert én voltam a felesége. Moziban voltunk aznap este – meséli Fahidi Éva a Szerelem alanya és tárgya című kötetében. – Utána szokás szerint beugrottunk a nyomdába, átfutni a következő napi lapot. – Pistám, ugorj még át hozzám, küldök kocsit, hogy az elvtársnőt hazavidd – hangzott a vonal másik oldaláról. Az ügyeletes pécsi ÁVH-főnök nyájaskodott a vonal túlsó végén. (…) Mikor az autóból kitettek, és a lakásomhoz érkeztem, fénycsík látszott a küszöb alatt. Fel kellett fognom, hogy idegenek vannak bent. – Na végre, hogy megjött az elvtársnő, nem tudtuk elkezdeni a házkutatást” – írta.

A pécsi Papnövelde – akkor Kulich Gyula – utcai ház Fotó: Szabó Zsolt László
A pécsi Papnövelde – akkor Kulich Gyula – utcai ház Fotó: Szabó Zsolt László

Radó Istvánt letartóztatták, mert a sztálinizmustól elhajolt, „trockista magatartás végett” vették őrizetbe. A gyanú szerint tudatosan rombolta a Dunántúli Napló szerkesztőségének munkáját, elnyomta a munkáskádereket, szándékosan elkente az ellenséggel szembeni harcot, és korábbi, 1938-as frakciós tevékenységét is felemlegették. Munkatársai nehezen beilleszkedőnek, egyesek anyagiasnak tartották – Doxa órával a karján vették őrizetbe –, szemére vetették, hogy szívesen tartózkodott kispolgári körben.

Fahidi Éva szerint – akit, miközben örökölt vagyonát a pártnak ajánlotta fel, mégis mint burzsuj kezeltek – a család semmit sem tudott arról, hogy a férjét miért vitték el, vagy hol tartják fogva. Az ítéletről sem kaptak értesítést. A könyvéből kiderül: kezdetben mély meggyőződéssel hitt Radó bűnösségében és a saját párthűségében is. Az ébredés azonban gyors és keserű volt: őt azonnal kirakták a munkahelyéről és a pécsi lakásból is.

Végül valótlan hír terjesztése miatt emeltek vádat Radó ellen egy a letartóztatása előtt napokkal megjelent – az államügyész szerint – valótlanságokat tartalmazó cikk miatt. Ez azt állította, hogy a megyei terménybegyűjtésben Baranya megye a tanácsokba beépült ellenség miatt szerepelt rosszul. Bár a cikket nem Radó írta, másnap hiába pontosított a lap, a meggondolatlanságért mégis Radónak kellett felelnie. A bíróság szerint a cikk megzavarta a közrendet, felrótták, hogy a Tito-kérdést ellenséges újságíróra bízta, ezért 1951 novemberében négy év börtönre ítélték. Másodfokon azonban már demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében mondták ki bűnösnek (a négy év börtön maradt).

HIRDETÉS
Meghekkelték a Petőfi Népét – Iskolai botránnyal indult a rendszerváltozás Tiszakécskén (2. rész) | Magyar Hang

Radó 1953 októberében – Sztálin halála, Rákosi leváltása és Nagy Imre kinevezése után – szabadult. A bíróság úgynevezett törvényességi tanácsa semmisítette meg a korábbi ítéleteket. Fahidi Éva – elmondása szerint nyomásra, de az érzelmi kapocs is hiányzott – a börtönévek alatt elvált férjétől. Radó István 1954-ben, már a Magyar Nemzet újságírójaként írta meg a cikkünk elején idézett – a párt melletti kiállását is bizonyítani igyekvő – visszaemlékezését a Néplap tizedik születésnapjára. Volt neje szerint a lapnál Ember Máriához állt közel, a jelentések a Nagy Imre irányvonalával rokonszenvező Losonczy Géza – az 1956-os forradalom idején a Magyar Nemzet formális felelős szerkesztője – köréhez sorolták.

Radó viszont szinte megmelegedni sem tudott a Nemzetnél. Nagy Imre – aki Radót bátyjával együtt Badacsonyban is vendégül látta – leváltása és Rákosi befolyásának visszaszerzése után politikai tisztogatás kezdődött a lapnál. Ekkor távolították el a jobboldali elhajlónak titulált újságírókkal, többek között a neves színikritikus Mátrai-Betegh Bélával együtt – derül ki Pethő Tibor a Magyar Nemzet története című kötetéből.

Lopott novella jelent meg a Mediaworks napilapjában | Magyar Hang

Radó az 1956-os forradalom után egy ideig fogtechnikusként dolgozott. A bátyjáról – aki felkelőket gyógyított és bujtatott – készült jegyzőkönyvekben még többször előkerül a neve. Később a Magyar Szemle folyóirat munkatársa lett. 1973 júliusában szabadságát töltötte második feleségével és két gyermekével az akkori Jugoszláviában. Slanónál szenvedett halálos autóbalesetet.

Halálhírét a Magyar Nemzet másnap, a Dunántúli Napló harmadnap, a Néplapból ekkorra már Hajdú-bihari Naplóvá lett debreceni napilap pedig egy nappal később közölte. Aznap, amikor a Hajdú-bihari Napló és a Dunántúli Napló is hírül adta: Kádár János hazaérkezett a Titónál tett látogatásáról.

A Néplap alapítói:
Halpern Róbert közgazdász
Radó István fogtechnikus
Szilágyi József
Tariska István
Vázsonyi István tisztviselő
Vietorisz Géza

HIRDETÉS

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szabó Zsolt László
Szabó Zsolt László
A Magyar Hang belpolitikai újságírója

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

41,095lájkolóTetszik
3,824követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Nyíljon ki végre az emberek szeme!” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Herczeg Zoltánnal! Mészáros Lőrincet sejtik a milliárdos őrizetbe vétele mögött. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek