Gárdos Péter új regényében, a Királyi játékban a XVIII. századba, Mária Terézia, majd II. József uralkodása idejére röpíti vissza olvasóját. Kempelen Farkas polihisztor a hányattatott sorsú sakkozóval, a kis növésű Dragóner Arnolddal karöltve indul útra, hogy a legendás sakkautomatával becsapják Európa uralkodóit. A szerzővel a történelmi analógiákról és az időtlen manipulációs technikákról beszélgettünk.
– Miért pont a XVIII. századot választotta története helyszínének, Kempelen Farkast pedig főszereplőjének?
– 2007-ben láttam a Műcsarnok Ember a gépben című kiállítását, amely Kempelen két mechanikai vívmányát, a fonetika alaptalálmányának tartott beszélőgépet, illetve a sakkautomatát és a hozzájuk kapcsolódó legendákat elevenítette fel, de feltárta azt is, hogy ez a polihisztor, tudós, mérnök, művész, mutatványos és hivatalnok miként élt Mária Terézia és II. József udvarának világában. Kempelen 1769-ben mutatta be sakkautomatáját, amelyet a rajta elhelyezett bábu keleties öltözéke miatt „Török”-ként emlegettek. Noha Kempelen nem a mesterséges intelligenciát találta föl, de önmagában mégis elképesztő az a mágneses elven működő mechanika, amit megalkotott.
Ennek ellenére az egész nem volt más, csak szemfényvesztés, mivel a gépben egy ember rejtőzött el. Látva a kiállítást, az kezdett el érdekelni, hogy milyen lehetett ennek a két, a maga nemében zseniális embernek a kapcsolata, Kempelennek, az ismert tudósnak és az automata működtetőjének, a regényemben a kis növésű Dragóner Arnoldnak, aki egész életét a kíváncsi tekintetek elől rejtve töltötte.
– A legenda nem ad megfejtést az automata titkára, nem derül ki, hogy valóban ember ült-e benne, vagy sem, a regény ezzel szemben egyértelműen állást foglal.
– A gép 1854-ben Philadelphiában múzeumi tűz áldozatává vált, soha senki nem tudta meg, valójában miként működött, tényleg törpe ült-e benne. Ahogy arról sem áll rendelkezésünkre információ, ki volt, akit Kempelen felkért, hogy működtesse. Épp ettől olyan érdekes ez a történet.
– A két szereplő – Kempelen Farkas és Dragóner Arnold – társadalmi státusza közötti különbség felidéz egy másik különleges kapcsolatot, Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman történetét, amelyet Péterfy Gergely is feldolgozott a Kitömött barbár című regényében. A perifériára szorult, nemük, vallásuk, bőrszínük vagy épp testi fogyatékosságuk miatt megvetett emberek történeteinek emancipációja az elmúlt évtizedek eredménye. Mi ragadta meg leginkább ebben az aszimmetrikus viszonyban?
– Izgatott, hogy két ember közötti ellenszenvből születhet-e esetleg barátság, de még inkább mindaz, ami a korabeli dokumentumokat olvasva rajzolódott ki előttem, hogy a XXI. század Európája kísértetiesen hasonlít a XVIII. század Habsburg-birodalmára.
– A katolikus Kempelen és a zsidó Dragóner kapcsolata a társadalom működéséről is pontos képet ad.
– Mária Terézia elismerte ugyan, hogy a zsidók nagyon komoly kereskedelmi hasznot hoznak a birodalomnak, mégis ő volt az első, aki sárga csillag viselésére kötelezte a bécsi izraelitákat, kizárva őket a belvárosból. Annyira irtózott tőlük, hogy ha audienciára járultak hozzá zsidó kereskedők, csak spanyolfal mögül volt hajlandó tárgyalni velük. Amikor a felvilágosult gazdaságpolitikai nézeteiről híres II. József hatalomra került, egyik első intézkedéseként levetette ezt a megkülönböztető jelzést, és beengedte a zsidókat a városközpontba.
– A magyar nemesség hevesen ellenállt II. József reformtörekvéseinek.
– Nem csak ők, a birodalom java részét felháborították egyes döntései. Elég csak arra gondolni, hogy miként bánt el a kolostorrendekkel, amikor a Bécs utcáin végigvezető egyházi meneteket beszüntette, de óriási közfelháborodást keltett az is, amikor eltörölte a cenzúrát. Tulajdonképpen elment a végső határig, amire egy mai vezető nem is lenne képes. Akkoriban rossz minőségű papírokra, rossz technikával privát nyomdákban készültek az ellenzék röpiratai, olyanok például, amelyek arról írtak, hogy miért nem szereti II. Józsefet a népe. Az egyik ilyen az uralkodó kezébe került, aki utasította az udvari nyomdát, hogy korszerű nyomdai eljárással készítse el és terjessze az ellenzék szövegeit. II. József zseniális manipulációs technikákkal dolgozott, elintézte például azt is, hogy kiderüljön, ő támogatja ezeknek a röpiratoknak a megjelenését.
– Hogyan jelenik meg az uralkodó könyvben?
– Népszerűtlensége miatt nagy szüksége volt arra, hogy más csatornákon, például a „marketingben” sikeres legyen. Kempelen európai körútjával és a sakkautomata körüli felhajtással elfedte azokat az problémákat, amelyeket uralkodása felvetett. Ha úgy tetszik, politikai érdeke fűződött hozzá, hogy Kempelen ezzel a blöffel lenyűgözze Európát, még akkor is, ha legfontosabb tanácsadóját el is veszítette. Ezeket a széles körben talán kevésbé ismert részleteket próbáltam a könyvben bemutatni.
– A politikai játszmák kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés az olvasóban, hogy mennyire szándékosak az áthallások.
– Amikor elkezdtem feltérképezni a XVIII. század sajátosságait, azzal szembesültem, hogy mennyi minden rímel a mi korunkra, főként a hatalom és a művészet viszonylatában. Csak fel kellett erősíteni az analógiákat, hogy az olvasó számára is világossá váljanak.
Gárdos Péter: Királyi játék. Libri Könyvkiadó, 2019. 3999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!
