Lehet-e valamirevaló filmkritikát írni úgy, hogy a szerzőt semmiképp ne vádolhassák szpojlerezéssel? A kérdés súlya akkor nehezedik leginkább az emberre, amikor egy Star Wars-szintű csúcsprodukcióról kell írnia. Hiszen itt még egy stáblista nyilvánosságra kerülése is poénokat lőhet le, már ami azt illeti, melyik rég nem látott kedvenc térhet vissza a messzi-messzi galaxisba.
Nem meglepő viszont az sem, hogy a harmadik trilógiát befejező űreposz stábja már jó előre belebegtette Palpatine visszatérését. A Darth Sidiousként utoljára életben A Jedi visszatérben látott főgonosz ugyanis nem csak holmi jelentéktelen mellékszereplőként lesz velünk, de az egész film köré épül, olyannyira, hogy már a felvezető rövid szöveg is az ő felbukkanásának megemlítésével nyit. (Ez szpojler? Vagy még belefér?) Persze, nemcsak eltitkolni lett volna ezért is felesleges, de a szokásos felfokozott várakozáshoz is kellettek az ilyen infók, amik több hónapnyi találgatásra adnak okot. Hogyan lehet újra itt, ha egyszer az 1983-as film végén megölte őt Darth Vader? (Hajaj, mekkora szpojler! Elnézést azoktól, akiknek a 36 év nem volt elég a megtekintéséhez.) Szellemalakként, rossz energiaként, esetleg valóban visszatért az élők sorába?
Mindez azért is izgalmas, mert tudjuk jól, hányféle iskola létezik még a Star Wars-rajongók sorai közt is. Vannak például, akik elvetik a George Lucas-féle előzménytrilógiát, és amint bármi más történik csatajeleneteken kívül, rögtön fanyalogni kezdenek. Ők aztán vagy szerették a mostani új részeket, éltetve a visszatérést a kezdetekhez, vagy még ezekre is nemet mondtak, felesleges koppintást kiáltva. (Esetleg túlzott polkorrektséget, mint azok, akik a milliónyi különleges faj megismerése után azon fanyalogtak, hogy az emberek közt fontos szerep jut feketének és ázsiainak is. De azokkal már vitába szállni is felesleges, akik ezen a szinten vannak.)
A birodalom visszavág óta vesszen minden, ami Star Wars próbál lenni! Azaz mégsem, a Zsivány egyes jöhet, végre nincsenek nagy fénykardos összeütközések a sztoriban! De nem, mégis csak vesszen az is, mert minek kellett visszahozni megint egy szupergonoszt, aki meghalt a Baljós árnyakban? (Szpojler, vagy már túl vagyunk a hallgatási időn?) De a Baljós árnyakat amúgy is utálni kell, szóval eleve nem férhetne bele a rajongás egy alakjáért, nem igaz? Jar Jar Binks, gyermek Anakin, minő borzalmak! Mire idáig el-, azaz visszajutunk, valószínűleg a fejünk is belefájdul a sok elvárásba és (nem)rajongói fanyalgásba, így kezdünk szimpatizálni a sajtóvetítés kikötésével, miszerint mobiltelefont nem lehet bevinni a terembe.
Aki képes lelkileg is, nemcsak fizikailag elszakadni legalább néhány órára attól, hogy a külvilágtól folyamatosan érkezzenek felé a megmondások, azok viszont nagyon fogják tudni szeretni a Skywalker korát. Mert, bár ez is hatalmas közhely, de itt megvan minden, amiért ezt a sorozatot szeretni szokás. Megvolt egyébként a két előző filmben, Az ébredő erőben és Az utolsó jedikben is, a kilencedik epizód pedig az a fajta monumentális lezárás, amire a néző készülhetett. Csalódni tehát emiatt sem kell, és szerencsére el sem nyújtják annyira, mint A Gyűrűk Ura-trilógiát, ahol a harmadik rész végén csak az érzelmesnek szánt zárlat tartott jelenetek során át.
Viszont, ahogy azt várni lehetett, rendeztek egy Star Wars All Stars epizódot, ahol Palpatine mellett visszahoztak jó pár szeretett alakot a korábbi részekből, trilógiákból. Méltó búcsút kapott Leia is, miután még Az utolsó Jedik bemutatása előtt elhunyt Carrie Fisher már nem tudott részt venni a forgatáson. Korábban félretett jeleneteket vettek elő, így legalább amiatt sem kell morális fenntartásokkal legyünk, hogy a technika segítségével hozták volna vissza őt. A helyenként bevillanó flashbackek, látomások révén ráadásul korábbi epizódok konkrét pillanatait is láthatjuk, még inkább rájátszva a lezárásjellegre. De ez nem lesz sok, bántó semmiképp, inkább csak fűszert ad az egésznek.
Solo: Biztonsági játék, rajongóbarát történet | Magyar Hang
Úgy kellett már ez a Solo-mozi a Csillagok háborúja-kedvelőknek, mint egy falat kenyér. Megérte az a hosszas huzavona, ami a filmet megelőzte: a váratlan rendezőcsere, a történet szinte teljes átírása, színészek kiesése. A balhés csempész fiatalkorát bemutató alkotás végül biztonsági játéknak bizonyul, nem lett különösebben erős, de gyenge sem.
Ha azt nézzük, mennyi mindenért szerethetik az emberek a Csillagok háborúja világát, hát kifejezetten örülhetünk, ha a saga befejezése mindenből ad egy csipetnyit a nézőknek. Mert itt nem férne bele az, hogy csak egy komor háborús sztori legyen ez, mint a Zsivány egyes, ahogy az sem, hogy töltelékjelenetnek is beillő szálakat hozzanak, hasonlóan Az ébredő erőhöz. Talán csak olyan ikonikus fénykardpárbaj nincs ezúttal, mint amikben az előzménytrilógia tobzódott. Rey és Kylo Ren összecsapásai inkább csak a megszokás kedvéért vannak itt, de egy ideje tudjuk, Adam Driver karakteréből főellenség már nehezen lehet, inkább csak a hezitálás fázisában fog megmaradni, hogy a végére, tehát ebben a filmben kilengjen valamerre. Ez meg is történik, kifejezetten megindítónak szánt, egyébként valóban hatásos módon.
A másik nagy dilemma az volt, Reyből mi lesz, valóban átáll-e a sötét oldalra, mint azzal az előzetesek játszottak, vagy mindez ott marad kísértésként? És akkor még arról nem beszéltünk, ki is ő valójában, valakinek a valakije, vagy valóban az a semmiből jött alak, aki mégis úgy építette fel magát, mint senki más? Itt is persze iskolák versengenek egymással, akadtak, akik azért fohászkodtak, hogy Rey tényleg ne legyen senki lánya, unokája, míg mások izgatottan vártak egy ilyen fordulatot. A Star Wars pedig mindig is erősen szólt a szappanoperáról, így nem lepődhetünk meg azon, hogy az új rész egyik, várhatóan leginkább vitatott elemeként eldöntötték a kérdést. Az már talán problémásabb lehet, hogy a megfejtés újabb ezernyi kérdést vet fel, ezek megválaszolása pedig nyilván nem lehetséges a 141 perces keretek között. De hát emiatt is jó a Star Wars, mert már rég nemcsak a filmek alkotják a kánont: jönnek majd előzménysorozatok, élőszereplős és animációs történetek, könyvek és képregények, amelyek bőséggel foglalkoznak majd a miértek kibontásával. Amivel persze a nagyközönség már kevésbé fog találkozni, jóval inkább a Star Wars-elkötelezettek, akiknek nem elég egy váratlan fordulat, de utána pontról pontra szeretnék beilleszteni is az új infókat a kánonba.
Politikailag kifogásolták a Star Wars-t, forgalomba sem akarták hozni | Magyar Hang
Politikai kifogást emeltek a Csillagok háborúja - Egy új remény tartalma ellen, ezért elsőre forgalomba sem kívánta hozni a Mokép - derült ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Facebook-posztjából. Illegálisan behozott kópiákról ugyanakkor vetítették a filmet. A Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályának szigorúan titkos, 1979.
Azt ígérték, ez lesz az utolsó Skywalker-sztori, ami persze az új részből egyáltalán nem kellene következzen. Már ha azt tekintjük, ki mindenki tért már vissza, legalább szellemként – ráadásul időben is lehet visszább menni, ahogy a készülő Obi Wan Kenobi-sorozat is mutatja. Az viszont biztos, hogy ez az új hármas számos olyan figurát megszerettetett velünk, akiktől nem feltétlenül érdemes elszakadni. Rey, Poe és Finn méltóak arra, hogy történetüket tovább szőjék bármikor a jövőben. Esetleg, hogy múltjukat bemutassák, hogy ne állítsunk olyat sem: mindhárman életben maradnak a film végére. Hiszen szpojler, kiálthatnának rögtön, ha valóban így lenne. (Így van?) De talán most már tényleg ne azért üljünk be egy Csillagok háborúja-filmre, mert annyit szeretnénk megtudni, ki lesz az élők közt a rész végére, és kitől kell búcsút vennünk. (Már csak azért sem, mert tudjuk rég, ez mit sem számít a jövőt illetően, visszatérhet úgyis bárki.) Hanem azért, mert – mint említettem – ez a messzi-messzi galaxis még mindig annyi kibogoznivaló rejtélyt tartogat számunkra, hogy bármikor szívesen kalandozunk arrafelé. De még nagyobb kedvvel olyan figurákkal együtt, akiket megszerettünk már, vagy most, vagy évtizedekkel korábban.
Ja, és a végére még annyit: aki teheti, feliratos változatban nézze az új részt. Már csak amiatt is, hogy tényleg hallhassa mindenki hangját, akik már évek-évtizedek óta ott szólhatnak a filmek után a fejünkben is.
