HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra Mi lehet a Cs...

Mi lehet a Csernobil sorozat titka?

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

HIRDETÉS

Mi más lehetne az év televíziós sorozata, mint a nézők értékelési rangsora, a online mozis adatbázis, az IMDb alapján minden idők legjobb ilyen produkciója, az HBO és a Sky koprodukciójában készült Csernobil? Az ötrészes minisorozat pozitív nézői és kritikai fogadtatásának értékét növeli, hogy az HBO minden idők legnagyobb várakozással övezett sorozata, a Trónok harca befejező évada után tűzte a műsorára.

Utóbbi fogadtatása igencsak vegyes volt, s ma már jóval kevesebb szó esik róla, mint a Csernobilról. A minden idők – hogy maradjunk ennél a fordulatnál – legismertebb, legnagyobb hatású atomerőmű-balesetéről forgatott sorozat utóélete is figyelemre méltó: a kapcsolódó Google-keresések megugrásától a katasztrófaturisták elszaporodásán át az orosz „ellenprodukcióig” hosszan sorolhatók a példák. De vajon mi magyarázza az átütő sikert, s egyáltalán: indokolt-e a már-már euforikus fogadtatás?

HIRDETÉS
HIRDETÉS

„Az igazat mondd, ne csak a valódit”

A hitelesség alapvető elvárás egy megtörtént eseményen alapuló alkotás esetében. Abban nincs különösebb vita, hogy a hanyatló szovjet rendszer mifelénk is ismerős tárgyi világát, atmoszféráját fi gyelemre méltó pontossággal idézi fel a Johan Renck által rendezett brit–amerikai sorozat. A forgatókönyv író, Craig Mazin hosszú előtanulmányok után látott munkához, nagyban támaszkodva a Nobel-díjas fehérorosz író-újságíró, Szvjatlana Alekszievics Csernobili ima című kötetére.

Ehhez képest számos pontatlanság szerepel a filmben, igaz, ezek egy része tudatosan vállalt, dramaturgiailag szükségesnek ítélt „ferdítés”. Az egyik főszereplő, Uljana Homjuk (Emily Watson) fiktív karakter, aki a katasztrófa következményeinek elhárításán dolgozó tudósok sokaságát jeleníti meg. Az alkotás csúcspontja, a tárgyalás egyáltalán nem úgy zajlott, ahogy ábrázolják, de olyan tévedés is tetten érhető, hogy hónapokkal később zuhant le a helikopter az erőmű felett, mint a filmben.

HIRDETÉS

Aszódi Attila közzétette a betiltott magyar Csernobil-tanulmányt | Magyar Hang

A felrobbant atomerőmű körüli botrány a szovjet rendszer összes hibáját bemutatja.

Sokan azonban mintha elfelejtenék, hogy a Renck–Mazin páros nem dokumentumfilmet forgatott, így „csupán” annyi a jogos elvárás, hogy az igazat ábrázolják, ne csak a valódit. A valós események rugalmas kezelése, a gyakran alkalmazott egyszerűsítés vagy dramaturgiai szempontból indokolt, vagy a lényeget nem érintő pontatlanság.

Politikai kritika is érte a minisorozatot: e szerint nem lehet eltekinteni az időzítéstől, az amerikai–orosz viszony olykor már-már a hidegháború korszakát idéző kiéleződésétől. És különben is: nem csak a szovjet (orosz) atomiparhoz fűződnek hasonló esetek. Ezekben lehet valami.

Tény, hogy Nyugaton is próbáltak már eltussolni erőműbalesetet, de én különösebb aktuálpolitikai szándékot nem véltem felfedezni az alkotásban. Olyat bizonyosan nem, ami valamiféle politikai koncepciónak rendelte volna alá a történetmesélést.

HIRDETÉS

A Csernobil arra sem alkalmas, hogy mondjuk a Paks II. beruházásról folytatott itthoni vitában bárki éles fegyvert kovácsoljon belőle. A megsemmisítő kritika a szovjet rendszert érte, nem az orosz és az ukrán vagy a fehérorosz népet; az már a mai hatalom gondja, ha magára veszi. Miközben a katasztrófát előidéző, majd eltagadni vagy bagatellizálni igyekvő, a felelősségre vonástól a halálos következményeknél is jobban tartó csinovnyikok ostobasága humorforrássá, mémek ihletőjévé vált, az alkotók mindvégig a kellő alázattal és tisztelettel nyúlnak a témához, a tragédiát tragédiaként kezelve.

Az önfeláldozást bemutató szenvedéstörténetként is felfogható a fi lm, méltó emlékállítás az áldozatoknak. Teszi, amit kell tűzoltó, bányász, búvár, mérnök, katona, tudós, állami vezető. Van, aki mit sem sejtve lép a halálos veszélyt jelentő terepre, de mindenki más is gondolkodás nélkül, magától értetődő módon hajtja végre a rá bízott feladatot. Hatalom és nép aszimmetrikus viszonya jelenik itt meg, amely olyannyira jellemzi a keleti, különösen a szláv társadalmakat. Az emberi erőforrással való pazarló „gazdálkodás” volt a győzelem titka a második világháborúban, nem a tévedéseit az oroszok vérével megfizettető Sztálin. Győztes hadvezéri trónja birodalma népeinek roppant csonthalmára épült, onnan tárgyalt győztes vezérként a szövetségesekkel Európa felosztásáról.

Sugárzó édenkert Csernobil lezárt körzete | Magyar Hang

Paradicsomi körülmények plutóniummal nyakon öntve, kakukkolni nem tudó kakukkokkal.

Gorbacsov (David Dencik) már egy sodródó, tekintélyét vesztett rendszer csúcsán ül, ahol a bányászok is pimaszul viselkednek a miniszterrel. (A reformer pártfőtitkár maga is így küldi halálba a katasztrófa apokaliptikus méretűvé válását megakadályozó búvárokat: minden győzelem áldozatokkal jár. Ebben egyébként a fél világgal együtt tévedett; a hőstettet önkéntesen végrehajtók túlélték a szennyezett vízbe való merülést, ketten közülük ma is élnek.)

A propaganda öl

A nyolcvanas évek derekára, a fegyverkezési versenyben a ritmusváltásra már képtelen, elkorhadt Szovjetunióban a hatalom fő tartópillérének maradt a propaganda, a mindent átszövő hazugság. – Az erőnk azon alapszik, hogy erősnek látszunk – mondja a filmbéli Gorbacsov főtitkár, e látszat védelme és fenntartása a szovjet állambiztonság (KGB) feladata.

A sorozatban a rettegett szervezetet szintén egy fiktív karakter, Csarkov első elnökhelyettes (Alan Williams) jeleníti meg, cinikus karaktere a gátlástalan hatalomtechnikusok, a szálak háttérbe húzódó mozgatóinak örök világába enged bepillantást. De még mindig nem adtam választ a saját kérdésemre: mitől ütött ekkorát most, harminchárom évvel a történtek után a Csernobil? Utalhatnék a nagy műgonddal újrateremtett szovjet világra. Vagy a már emlegetett hitelességre: hátborzongató például annak felidézése, amikor az erőmű tetejéről az ólomruhába öltöztetett katonák dobálják le a sugárzó grafittömböket, minden csapatnak kilencven másodperce van a feladat végrehajtására, a késlekedés halálos dózist jelentene.

HIRDETÉS

A mindig tökéletes hangulatfestésként megszólaló zenére (Hildur Gudhnadóttir). A pontos színészi alakításokra, kiemelten a két főszereplő, a helyszínre, egyben a lassú halálba küldött Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes (Stellan Skarsgard) és Valerij Legaszov atomtudós (Jared Harris) játékára. Vagy arra, ahogy a fi lm sorsot és nevet ad az ismeretlen áldozatoknak – elsősorban az egyik tűzoltónak, Vaszilij Ignatyenkónak (Adam Nagaitis) és terhes feleségének, Ljudmilának (Jessie Buckley) –, naturálisan bemutatva a sugárfertőzés következményeit is.

Csernobil: minden idők legjobb sorozata | Magyar Hang

Nem csupán magáról a katasztrófáról és következményeiről látunk filmet, hanem arról is, hogyan működött a pártállam, mennyire volt alkalmatlan, felelőtlen, a megtörténteket mindenáron eltussolni akaró rendszer.

Ahogy laikusok számára érthetően elmagyarázzák, hogyan működik a reaktor, és mi vezetett a robbanáshoz. Esetleg arra, hogy a Csernobil izgalmasan mutatja be a katasztrófa elhárítását és az okok feltárását célzó nyomozást, amelyet kifejezetten gátolt a tényleges hatalmat gyakorló KGB. A fi lm alapján az egyes emberek életénél még ekkor, Gorbacsov irányításának első szakaszában is fontosabb volt az államérdek, az erő és a tévedhetetlenség látszatának fenntartása, így a sugárzásról sem mindig a valós, hanem az úgynevezett propagandaértéket adták meg.

Hajszálon függ az életünk

Mindez külön-külön is figyelemre méltó, nélkülük elmaradt volna a hatás, ám nem elégséges magyarázat az átütő sikerre. Míg a horrorfilmek az ember belső félelmeire, a katasztrófafilmek a külvilág fenyegető jelenségeire építve borzolják az idegeinket, érik el a hatást.

A Csernobil egészen különleges katasztrófafilm: egy megtörtént eseményt mutat be, csontig hatoló hitelességgel. Márpedig a legtöbben úgy gondolkodunk, hogy ami megtörtént, az máskor, máshol is megtörténhet. Az alkotóktól távol áll a pánikkeltés szándéka, még csak az atomenergia felhasználásának ellenzéséről sincs benne szó.

Egyszerűen egy olyan fenyegetéssel szembesíti a nézőt, ami valóságos, elképzelhető, felidézhető. Valamint azzal, amiről a modern ember mintha hajlamos lenne megfeledkezni: hajszálon függ az életünk. Ennek felismerése, átélése pedig már képes lehet katarzist kiváltani a nézőből.

A sorozat azt a passzív tudásunkat tette élővé, átélhetővé, hogy nem sokon múlott, hogy a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának felrobbanása nem pusztította el fél Európát, benne Magyarországgal. Nem kétlem, hogy levonták a baleset tanulságait, és megtettek mindent, akiknek ez a dolguk, hogy az atomenergia békés felhasználása ne járjon végzetes tragédiával.

HIRDETÉS

Aszódi Attila: A Csernobil sorozat kötelező tananyag | Magyar Hang

A korábbi államtitkár szerint a sorozat nem az atomenergiáról, hanem a hibás társadalmi-irányítási rendszerről szól.

A Kijevhez közel fekvő Csernobilban az emberi tényező, a hanyagság, a felelőtlenség és a propagandahazugság védelmében eltitkolt tervezési hiba együtt, a körülmények végzetes összjátéka nyomán vezetett tragédiához 1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor. Azt mondják, ilyesmi ma már elképzelhetetlen. De a balesethez vezető folyamat fő felelőseként megjelenített Anatolij Gyatlov helyettes főmérnök (Paul Ritter) felőlünk nézve tragikomikus valóságtagadása is azon alapult, hogy az ő tudása szerint egy RBMK reaktor egyszerűen nem robbanhat fel.

Legaszov is így tudta, csak éppen ő hajlandó volt elhinni, hogy „amit lát, az tényleg van”. Csernobil a valóság iszonyú következményekkel járó felülkerekedése volt a hazugságon; az emberi önfeláldozás és – nem tudok másra gondolni – az isteni gondviselés óvott meg minket a még nagyobb tragédiától.

Utóbbira nagy szükség is van abban a világban, amelyben az ember megpróbálja uralni és a maga szolgálatába állítani az általa megidézett roppant erőt, amely sokszorosan képes lenne elpusztítani az életet ezen a bolygón.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.

Ha a történelemi témáju cikkek érdeklik, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! Ha pedig a tudományos írásainkat keresi, azokat itt találja!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szerető Szabolcs
Szerető Szabolcs
A Magyar Hang főmunkatársa, a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztő-helyettese

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

38,972lájkolóTetszik
3,644követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Nem fogok meghátrálni” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Máté Gáborral és Körömi Attilával. Látogatóban a papból lett polgármesternél. Riport a halálra ítélt Csicsali vonatról. Keresse a Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek