HIRDETÉS
HIRDETÉS

A pokol a többi ember

Szerző: | 2020. március 10., 18:33 | Kritika, Kultúra

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Zavarba ejtő film készült a Festett madárból, legalább annyira, mint az eredeti regény volt. Jerzy Kosinski 1965-ös könyve kapcsán szintén sokan feltették a kérdést: a XX. század borzalmainak bemutatása során mennyi explicitás szükséges ahhoz, hogy érzékeltessük a rettenetet, és mikortól válik az egész öncélúvá?

A lengyel származású író könyvének hőse egy „talán cigány, talán zsidó” kisfiú: származásának kérdése többször is előkerül, de nem ő beszél róla, csak a körülötte lévő felnőttek mondják épp rá, amit feltételeznek. Ennek a fiúnak a megpróbáltatásait figyeljük a II. világháború idején, a regény szerint a lengyel vidéken. Ott bóklászik, kerül egyik embertől a másikhoz, akik hol – ha csekély mértékben is, de – gondoskodnak róla, máskor dolgoztatják, eszközként használják, sőt, még szexuálisan is kihasználják.

A megpróbáltatások alatt pedig valódi, tőről metszett, szadista kegyetlenségekre gondoljunk, amik sokszor nem is a többnyire némán szenvedő fiút érik, hanem a környezetében valakit. Például a férfiakkal kacérkodó nőt, akire a féltékeny asszonysereg rátámad, végül pedig alulról még egy üveget is belerugdosnak.

Vagy egy férfit, akiről az adott ház ura úgy gondolja, elszeretheti nőjét. Fogja hát magát, megragadja a srácot, és gyakorlatilag helyből kitépi a szemgolyóit. Az áldozatnak sikerül elmenekülnie, később pedig a kissrác bukkan rá, és nyújtja át vigasztalásul a földről felszedett testi maradványokat.

Körülbelül efféle sokkoló jelenetekből áll össze a Festett madár, amit a Velencei Filmfesztiválon mutattak be tavaly, nálunk pedig nemrég a Cseh Filmkarneválon vetítették a Toldiban. Václav Marhoul filmjéről többen kivonultak az olasz vetítésen, de Budapesten is volt, aki közben kifelé indult, bár nem biztos persze, hogy az iszonyat hatására.

A Festett madár persze nem példa nélkül való alkotás, megtalálhatjuk párjait mind a filmművészetben, mind az irodalomban. És itt válik el, miként is tekintünk magára a történetre. Mert emlegethetnénk akár a Szerb filmhez vagy a Cannibal Holocausthoz hasonló brutalitásokat, a párhuzamot abban találva meg, hányszor fordulunk el undorodva a vásznon látottaktól. Ezzel viszont megmaradunk a felszínen, valóban azt a következtetést levonva, hogy a Festett madár célja azzal kísérletezni, mi mindent bír el a néző gyomra. (Az említett filmek persze nem azonos színvonalon tették ezt: a Cannibal Holocaust klasszikus filmes csemege, míg a Szerb film inkább csak B-kategóriás, öncélú provokáció.)

Helyesebben járunk el, ha felidézzük Móricz Zsigmondtól az Árvácska emlékét, esetleg filmek közül a francia Mártírokét, versekből meg mondjuk Paul Celantól a Halálfúgáét. „Ólomgolyóival lődöz ránk célba talál velük mindig / (…) / uszítja reánk a vérebeket sírt bérel mindünknek / a légben” – olvassuk például Faludy György fordításában az utóbbi verset, a holokausztirodalom egyik legmegrázóbb darabját.

Ha megnézzük a Festett madarat, egész konkrét valóságot nyernek ezek a sorok, viszont úgy, hogy a jelenetek megőrzik metaforikus erejüket, érzékeltetve az emberség nullpontját, a jóvátehetetlen katasztrófát. Talán az a bizonyos „célba talál velük mindig”-jelenet a film egyik legmegrázóbb pontja, olyan, amit egykönnyen aztán nem töröl ki az ember a fejéből.

A Celan-vers apokaliptikus képei nagyon is ideillenek, ami viszont lényegileg megkülönbözteti a Festett madarat a Halálfúgától, az az emberképe. Utóbbiban ugyanis az áldozatok tömkelegével szemben egyetlen ember áll, ő uszítja a vérebeket, ő az, aki „kígyókkal játszik” és „ír, ha sötétlik Németországban aranyhajad Margit”, a gonoszság megtestesítőjeként nyilván Európa sírásója, Adolf Hitler. A Festett madárban nácik csak a film egy töredékében szerepelnek, és időnként még hozzá is járulnak ahhoz, hogy a fiú megmeneküljön.

Ez ettől még egy világháborús film, sőt, akár holokausztdarabnak is mondható, a szó eredeti jelentésében („égő áldozat”) még inkább. A nácik ott vannak a háttérben, ők uralkodnak és hurcolnak a halálba, ezt a vonatjelenettel egyértelműen mutatja is a film.

Viszont a gonoszságok nagy részét az egyszerű falusiak, a vidék lezüllött népei követik el. Ők kapnak az alkalmon, hogy a zsidónak gondolt kisfiút a nácik kezére juttassák, ők verik, kínozzák a másikat, ők azok, akik az elkapott madarat befestik, hogy a levegőbe engedve társai ne ismerjék fel, és széttépjék azt.

A regény is részben ezzel váltott ki nagy visszhangot: a még nagyon is közeli világháború rettenetei kapcsán nem volt mindennapos, hogy így mutassák be azokat, akiken a történelem csak végig vonult. De mint a gyerekek, akiket szüleik pofonokkal igyekeznek nevelni, az itteni egyszerű vidékiek is könnyedén elsajátítják az erőszak nyelvét, és alkalmazzák azokon, akik felett ők tudnak uralkodni.

Joker ördögi mosolya és a festett madár kínhalála | Magyar Hang

Persze, nyilván nem minden emberből hozzák ki az állatot a körülmények, ezt ez a történet is mutatja, például a gyereken segíteni próbáló, de sajnos mit sem sejtve csak egy újabb borzalomba taszító pap alakjával. A vidék reflektálatlan, tudatlanságban tartott emberei viszont már nem is tudnának másokká válni: rombolnak, mert ebben szocializálódtak, másfajta viselkedést talán nem is ismernek.

És ami igazán megrázó, amilyen némasággal tűri a fiú a szenvedéseket, egy-két sírást leszámítva mintha jelen sem lenne. Vészjósló nézni, ahogy mind szenvtelenebbül viseli a látottakat, elgondolva, ez milyen hatással lehet mégis rá, és mit hozhat ki belőle a későbbiekben. Idézzük fel csak a pár évvel ezelőtti, A törzs című filmet, ahol épp a siketek intézetében volt az erőszak az úr, és a nézők nagy része által nem is értett jelbeszéd az elidegenítés szimbólumává vált, egy olyan világ sajátjáé, amivel a legszívesebben nem is akarnánk szembesülni. A Festett madár kisfiújának viszont nincs választása.

Megrázó, nem könnyű néznivaló Václav Marhoul adaptációja, ami közel jutott idén a legjobb nemzetközi filmes Oscar-jelöléshez is. Semmiképp nem érdemes távozni a film vége előtt, még ha úgy is érezzük, hogy a borzalmak bemutatásával csak a néző türelmét szeretnék próbára tenni. A végére ugyanis a szenvedés szimfóniájaként olvad egy nagy képbe az egész, pontos képet adva, milyen az, amikor az ember teljesen kivetkőzik önmagából.

Címkék: Festett madár, holokauszt, II. világháború, Jerzy Kosinski, regény


HIRDETÉS
Kis Magyarország Dubajban

Kis Magyarország Dubajban

Sorra módosítja a koronavírus-járvány miatt a jövő évre halasztott dubaji világkiállítás magyar pavilonjára vonatkozó szerződéseit a megvalósításért felelős Expo 2020 Nonprofit Kft.

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Pin It on Pinterest