„Az igazi segítség egyelőre nem érkezett meg”

A fesztiválszezon szinte teljes kiesésével a gazdasági hatás akár a GDP egy százalékát is elérheti. Iparági szereplőket és az NKA Hangfoglaló Programjának illetékesét is megkérdeztük, hogy szerintük mire lenne szükség ahhoz, hogy a zeneipar a lehető legkisebb veszteséggel jöjjön ki a válságból.

A veszélyhelyzet kihirdetése, azaz március 11-e óta nincsenek tömegrendezvények Magyarországon. Ötven napnak kellett eltelnie, hogy hivatalosan az is kiderüljön: a helyzet augusztus 15-éig így is marad, jelen állás szerint, addig semmilyen közösségi rendezvényt nem tarthatnak meg. A Volt, a Balaton Sound, a Sziget, a Fezen, a Rockmaraton, a Bánkitó, vagy épp a bajai halünnep is elmarad, de klasszikus formájában a debreceni Campus Fesztivál sem lesz, ahogy a Művészetek Völgye is őszi hétvégékkel számol. Talán még lehet Szegedi Ifjúsági Napok, Strand Fesztivál és Fishing on Orfű, ezeket augusztus végére időzítették át.

Mivel nem látni még a járvány végét, így legfeljebb megbecsülni próbálják, milyen hatásai lehetnek a teljes leállásnak a zeneiparra. A Music Hungary és a Hétfa Kutatóintézet összeállítása szerint a mintegy 36 ezer munkavállalót érintő élőzenei szektor 2020-ban mintegy 40 – ebből március és szeptember között 28 – milliárd forint bevétellel számolhatott volna. Ennek egyre nagyobb része idén biztosan kiesik.

A leállásnak összességében ennél is súlyosabb gazdasági hatásai várhatóak. A Hétfa múlt heti, a Portfólión publikált elemzése szerint „a fesztiválszervezés, illetve a hozzá kapcsolódó vendéglátás elmaradása hozzávetőleg 55–60 milliárd forintos bevételkiesést jelent”. A kutatóintézet makrogazdasági hatásvizsgálati modellje alapján „minden egyes fesztiválra el nem költött forint körülbelül 7 forintot von ki a gazdaságból a szektorok közötti tovagyűrűző hatásoknak köszönhetően.” Így, az előbb említett március és szeptember közé kalkulált 28 milliárdos szakági kiesés összesen 195,75, míg a teljes szezon elmaradása 442,72 milliárd forintnyi kieső jövedelmet jelenthet. Ez utóbbi az éves magyar GDP 0,95 százaléka.

– Mivel a korlátozások a gazdaság összes szektora közül feltehetően a fesztiválipart fogja a leghosszabb pihenőrekényszeríteni, ezért az ő esetükben van a legnagyobb veszélye annak, hogy segítségnélkül nem csak egyszerűen az idei veszteségük lesz jelentős, de a szektor kapacitásaitartós veszteséget is szenvedhetnek, ami hosszú távon is komoly kiesést fog okozni az országnak – hívták fel a figyelmet a HÉTFA szakemberei. Az előbb felsoroltak miatt egyes felmérések akár 50 százalékos lemorzsolódással is számolnak.

Mindezek fényében megkerestük az iparág több szereplőjét és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) égisze alatt működő, könnyűzenét támogató Hangfoglaló programot is, mondják el, hogy látják a helyzetet, és mikre lenne szükség ahhoz, hogy a szektor a lehető legkisebb veszteséggel jöjjön ki a válságból.

Az idén a hetedik évadját kezdő Hangfoglaló az elmúlt időszakban a magyar könnyűzene egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált, a program a pályakezdő zenekarok, az alkotómunka, vagy épp a turnék mellett a vidéki klubokat, a zenei sajtót is támogatja, miközben egyre elmélyültebb szakági oktató tevékenységet folytatnak, és például Hangszert a kézbe sorozattal a gyerekeket, fiatalokat is ösztönzik zenélésre.

A jövőre nézve kulcsfontosságú lehet, hogyan alakulnak az üres adathordozók (például pendrive-ok, memóriakártyák, winchesterek, mobiltelefonok adathordozói, CD-k, DVD-k) után szedett jogdíjakból finanszírozott pályázatok, támogatások, várható-e bármiféle átstrukturálás. „A Könnyűzenei Szolgáltató Iroda (KÖSZI) és a Hangfoglaló Program által végzett kutatások – a könnyűzenei szakma egésze és a könnyűzenei koncerthelyszínek körében – azt mutatják, hogy a háttéripar néhány hónapos leállást még el tud viselni, hosszabb távon azonban problémák lehetnek. A Hangfoglaló Program Kollégiuma igyekszik a helyzethez igazodó pályázatokat kiírni, illetve az NKA többi kollégiumához hasonlóan próbál a lehető legrugalmasabb lenni a már megítélt pályázatok végrehajtásával kapcsolatos módosítási kérelmek elbírálásakor” – válaszolta lapunk megkeresésére a Hangfoglaló Program.

– A korábbi évek gyakorlata szerint nagyjából júniusban derül ki, hogy a Hangfoglaló Program a 2020/21-es évadban mekkora forrással gazdálkodhat. A Kollégium addig is dolgozik a korábbi évek pályázatainak frissítésén, hogy amint a forrás a rendelkezésére áll, a lehető leggyorsabban jelenhessenek meg a pályázatok – írták.

Múlt héten rendkívüli pályázatot hirdettek május 29-ei jelentkezési határidővel: zenekarok, koncerthelyszínek és technikusok együttműködését ösztönöznék, 20 perces, minimum 4 dalos profi felvételeket várnának, amelyekre legfeljebb 600 ezer forint igényelhető. Erre összesen 60 millió áll rendelkezésre, és plusz 12 millió forintot biztosítanak könnyűzenei oktatási anyagok készítésére is.

Emellett az Emmi kultúráért felelős államtitkársága múlt szombaton egymilliárdos keretösszeggel, Köszönjük Magyarország néven egy másik kiírást is meghirdetett a bevétel nélkül maradt előadók számára. „A pályázatot a nemzetstratégiai intézmények, szervezetek bonyolítják le, és saját hatáskörükben döntenek a támogatásokról is” – írta közleményében a szaktárca. Ebből az is kiderült, hogy a könnyűzenei szekcióért a Petőfi Irodalmi Múzeum felel. Erre 100, míg egy másik, zeneszerzők részére meghirdetett pályázatra 10 milliós keretösszeg áll a PIM rendelkezésére. Ez utóbbinál, miként a kiírásban szerepel: „a pályázati támogatás fejében a támogatottnak a trianoni évfordulóra reflektáló zeneművet kell komponálnia.” A Demeter Szilárd vezette intézménynek április eleje óta az MTVA-val és a budapesti A38 Hajóval is fut közös programja: a pályázó zenekarok az utóbbi helyszínen rögzített koncertjükért támogatásban részesülnek, miközben a produkciókat leadja a közmédia.

A teljes leállás közben egy másik kérdést is felszínre hozott: mi lesz az elővételben megváltott koncertjegyekkel, fesztiválbérletekkel? Ennek okán harminckét klub, fesztivál és szervező cég aláírásával kiadtak egy közös nyílt levelet, amelyben arra próbálták a közönség figyelmét felhívni, hogy jelenleg nincsenek iparági sztenderdek, és mindenkinek új, eddig akár ismeretlen megoldásokat kell találnia. A Budapest Park hangsúlyozta, hogy eseményeik nem elmaradnak, hanem későbbi időpontban rendezik meg azokat, a már megváltott jegyek érvényesek az új dátumra, vagy utalvány formájában más koncertre is beválthatóak. Azaz olyan nem lesz, hogy jegyvásárló nem kap semmit, ám mivel a megfogalmazás első körben nem tűnt teljesen egyértelműnek, a belépők visszaválthatóságról komoly vita alakult ki.

Azóta ezügyben történtek pontosítások, ugyanakkor kíváncsiak voltunk, ha valakinek semmiképp sem jó az új dátum, és nem tud, vagy elment a kedve a koncertezéstől, megvizsgálják-e a visszatérítésre vonatkozó igényeket. „A konstruktív kritika hatására úgy döntöttünk, egyesével megvizsgálunk minden visszatérítési igényt, és kölcsönösen elfogadható megoldásra törekszünk. Folyamatosan figyeljük az ügyfélszolgálati leveleket, kommenteket, beérkező üzeneteket minden csatornán. Meghalljuk a közönségünket, hiszen elsősorban értük jött létre a Park és értük dolgozunk az év 365 napján. Szeretnénk hangsúlyozni, amit az elejétől igyekeztünk elmagyarázni: amennyiben egy koncertet le kell mondanunk, vagyis nem találunk neki új dátumot, úgy a jegyárat természetesen visszatérítjük” – írta lapunknak a Pálffy András, a Budapest Park alapítója, stratégiai és innovációs igazgatója.

– Azt gondolom, és a szóban forgó nyílt levél arra utal, hogy minden vállalkozás helyzete más és más. Az biztos, hogy a szervezők és a zenekarok számára is segítség lehet jelen helyzetben, hogyha azok, akiknek ez egzisztenciálisan belefér, most nem váltják vissza a jegyeiket. A Campus esetében lesz lehetőség a megvásárolt jegyek visszaváltására – mondta lapunknak Süli András programigazgató. A debreceni fesztiválnál hamar egyértelművé tették, ha nem lehet eredeti időpontban, azaz július végén megtartani a rendezvényt, úgy az abban a formában elmarad. Azóta azt is tudni, a fesztivál helyszínére, a Nagyerdei stadion környékére Campus Eleven néven nyár végétől 11 kiemelt estével, a legnépszerűbb előadókkal egy nagyszabású rendezvénysorozatot indítanának.

– Számos nyugati országban már van államilag kialakított keretrendszer a visszatérítések határidejét, módját illetően. Ugyanígy, törvényi környezetbe került az utalványalapú visszatérítés. Természetesen nem szerencsés, de a jelen válságban nem biztos, hogy minden megoldás az – mondta lapunknak Horváth Máté, aki a New Beat programszervezőjeként a Dürer Kertbe, a Budapest Parkba, az Akváriumba, az Arénába és más helyekre is visz produkciókat. Szerinte ilyen helyzetekre szükség lenne egy az állam által finanszírozott jegyvisszatérítési keretrendszerre.

– Arra kell törekedni, hogy a helyzet normalizálódása után legyen hová visszamennie dolgozni az iparági szakembereknek és személyzetnek, legyen hol fellépnie a művészeknek és legyenek szervezők akik rendelkeznek tőkével mindezek finanszírozására – mondja Horváth Máté. De hasonló véleményen van Süli András is: „A legfontosabb mindenképp az lenne, hogy a lehető legtöbben megtarthassák a nekik dolgozókat, legyenek azok munkavállalók vagy rendszeresen foglalkoztatott külsősök, vállalkozók. Egyébként egyelőre nagyon homályosan látszik bármi is az intézkedésekből, az igazi segítség egyelőre nem érkezett meg. Szerintem leginkább egy megfelelő lobbierővel rendelkező, hatékony és mindenki számára elfogadható érdekképviseleti fellépés szükségességére világít rá a helyzet.”

De mire lenne még szükség a túléléshez? Szinte mindenki a járulékcsökkentést, a kulturális szolgáltatások áfájának – akár átmenetileg, néhány évre szóló – 27-ről 5 százalékra mérséklését említette. Emellett többen úgy vélik, ilyen helyzetekben a kizárólag ebből élő munkavállalók számára egyfajta alapjövedelmet lehetne biztosítani, hogy ne hagyják el a szektort. Ez utóbbi nagy probléma, ugyanis a bevételek teljes elapadása miatt már többen is jelentős „elvándorlásról” számoltak be. Függetlenül attól, milyen szegmensében dolgoznak a zeneiparban, egyre többfelől hallani, hogy szeptemberig még csak-csak kibírják, ám utána, ha továbbra sem lehet tömegrendezvényeket tartani, akkor egyre többen egyre kevésbé tudják elképzelni, hogyan tudják tovább finanszírozni a dolgokat.

Vissza a korábbi kerékvágásba?

– Az élőzenei, a rendezvény háttériparban dolgozók kapcsán érzem a legnagyobb drámát. Az elmúlt hetekben már láttam számtalan példát arra, hogy azonnal máshol helyezkedtek el azok, akik korábban az élő zenei események létrejöttén, a színpadokon, azok körül dolgoztak. Nem szívesen jósolnék ennek kapcsán. Az látom, hogy az évtizedek óta épített szakmai kapcsolataim jóval több, mint 50 százalékát kényszerítette már térdre a jelenlegi globális helyzet. Őket kérdezgetve nem sokan látják a reményt arra, hogy ebben az évben ez visszaállhat a „normális” kerékvágásba – ezt már Bodrogi András YouTube specialista mondta el lapunknak.

Persze kérdés, ha újra indul az élet, mennyi idő lehet, míg újra visszaállhat minden a korábbi kerékvágásba? Egyátalán visszatérhetünk-e oda? „Remélem nem állunk vissza a korábbi kerékvágásba, és nálunk is végbemegy egyfajta tisztulás. A fizikai piac összeomlása óta helyét kereső zeneipar magára találása, a helyenként irgalmatlan magas és arcátlanul alacsony gázsik közötti eltérés közelítése, a szakmai szervezetek aktivitásának növekedése, az átláthatóbb piac megteremtése és még sorolhatnám. Sok felmérés készült az elmúlt hetekben, mi is körbekérdeztük a függetleneket, és egyértelműen látszik, hogy nagy igény van a pénzügyi és a szakmai segítségre egyaránt. Látszik, hogy páran már most sem látják tarthatónak a piacon maradást. A fesztiválok, zeneipar – showcase fesztiválok, klubok terén is lesznek lemorzsolódók, ahogy átalakítások, szigorítások, de szerencsére a cél közös, hogy az élmény biztosítása megmaradjon, hogy újra élő zenére lehessen önfeledten kikapcsolódni” – véli Jeges Zsolt menedzser, a Magyar Független Lemezkiadók Egyesületének (HAIL) elnöke.

A független kiadók helyzete annyiban más lehet, hogy sokaknak nem az a főfoglalkozása, ettől függetlenül, abban a szegmensben is lehetne könnyíteni. Ahogy Décsy Eszter, menedzser, a NOW Books & Music vezetője összefoglalta: „A hazai független kiadók helyzetéről készült HAIL-felmérésünkben gyönyörűen kirajzolódik, hogy mennyire egymásra utalt a hangfelvételi- és élőzenei élet, viszont ezt a jelen diskurzusok nagyon külön tárgyalják. Ma már szinte minden kiadó szervez koncerteket, szinte minden menedzsment végez kiadói tevékenységet, nem szabadna megfeledkezni erről az oldalról sem. A felmérés egyik nagyon izgalmas eredménye szerintem az, hogy a legtöbb hazai független kiadó katás vállalkozóként és/vagy nem fő állásban ebben dolgozik, ami jót is jelenthet, tudnak más bevételekre is támaszkodni és sokan túl fogják élni ezt az időszakot, viszont a kiadói tevékenységi körök egyelőre nem mentesek a kata-fizetés alól. A másik javaslatunk a Music Hungary Szövetség és más döntési helyzetben lévő emberek felé az volt, hogy a kiadási jogdíj befizetésének szabályozásán végre változtathatnának, amúgy is indokolatlan teher, most pedig vállalhatatlan, el is maradnak megjelenések, talán emiatt is.”

A legtöbben úgy látják, azok jobb helyzetben vannak, akik a zenélés mellett mással is foglalkoznak, máshonnan is van bevételük, őket kevésbé tépázza meg a válság, és az „újraindulás” után könnyebben tudják majd folytatni. A pályaelhagyás a háttérembereket – színpadépítők, hangmérnökök, hang- és fénytechnikusok, vagy épp a zenekarok színpadi és egyéb ügyes-bajos dolgait intéző road-ok – sújtja, akik közül sokan, ha kiszámíthatóbb megélhetést, munkát találnak, nem biztos, hogy visszatérnek a szakmába.

Mi várható a digitális jogok házatáján?

A járvány alatt elég látványosan felpörgött, online élő videóbumm idején különösen érdekes kérdés lehet még a digitális jogdíjak, a streamingből befolyó bevételék helyzete. Ahogy azzal lapunkban korábban már többször foglalkoztunk, miközben a nagy online streaming szolgáltatók jó pénzeket zsebelnek be az „ingyenes” videókhoz, zenékhez csatolt reklámokból, addig alig osztottak vissza valamit a tartalom előállítójának, a szerzőknek. A vita különösen az elmúlt évtizedben tűnt csillapíthatatlannak, s hiába sikerült tavaly elfogadni a digitális szerzői jogokra vonatkozó új uniós irányelvet – amely szövege szerint valóban támogatni akarja az alkotókat –, egyelőre nem sok változást hozott.

Mindörökké Szomszédok - Mi lesz a mémekkel? | Magyar Hang

2021-re megújulnak a digitális jogdíjak: lesz különbség az egyedi és a profitalapú felhasználás között. Sok múlik majd azon, hogy sikerül-e a techcégekkel gyors és átlátható rendszert kiépíteni.

Most a járvány a reklám- és hirdetési bevételeket is komolyan érinti, ahogy mind több szolgáltató kezd rájönni, hogy a megváltozott helyzetben lehet változtatni kellene a gyakorlaton. A Facebooknál nemrég – egylőre konkrétumok nélkül – jelezték, a koronavírus-járvány hozta felhasználási változásokra reagálva átalakítják a Live platformjukat, és ennek keretében azt tervezik, a videószolgáltatásukban közvetített élő koncertek után az előadók pénzt tudnak majd kérni a szolgáltatást igénybe vevő nézőktől, hallgatóktól. Máshol is történtek mozgások, de markáns változás egyelőre még nem látszik.

– A YouTube reklámbevételek, nálunk – nemzetközi partnerek és tartalom a világ minden tájáról – például lassan, de csökkennek. Az előfizetésekből befolyó bevételeink még tartják a korábbi szinteket, habár nagyjából ugyanannyi előfizető hallgat, néz most jóval több zenei tartalmat az adott platformon, ennek okán nagyjából hasonló mértékű, de inkább a csökkenő havi bevételek felosztása alakul át – magyarázza Bodrogi András. „Azt nem látom, hogy egyik hónapról a másikra a Spotify, vagy a YouTube nagyobb részesedéseket adjon a megtekintések, meghallgatások után. Szép lenne ugyan, de kevésbé esélyes a forgatókönyv. Az elmúlt hetekben nagyobb összegeket ajánlottak ezen cégek közül páran bizonyos iparági szereplők megsegítésére, lásd például a Spotify vagy az Apple.”

Bodrogi András úgy látja: „A logikus persze az lenne, hogy ezek a platformok, tech-cégek most olyan megoldásokat, eszközöket adjanak minél több zenekarnak, kiadónak, amelyek segítségével azok további online bevételeket szerezhetnek. Azt viszont senki nem gondolhatja komolyan, hogy hirtelen mindenki online élőzésből keresi meg a most kieső bevételeit egyedi zenekarként. A többsége a zenekaroknak sajnos eddig sem igazán használta ezeket a felületeket a saját közönségével való kapcsolatépítésre, online tartalmakért fizetni is hajlandó lojálisabb közönség kiépítésére. Ennek hiányában nehéz az online tartalmat fogyasztó közönség elérése úgy, hogy közben napi szinten élőzik mindenki otthonról ingyen. Csodás, de zavarba ejtő a kínálat.”

A streaming szolgáltatókkal kapcsolatos kérdésünk a Hangfoglalónál közben úgy látják: „Az, hogy csak kormányzati szinten lehetne előrelépést elérni, nem feltétlenül igaz, mert maguk a szolgáltatók is felismerték, hogy egy ilyen válsághelyzetben nemcsak függnek az új tartalmaktól, hanem támogatniuk is kell a saját előadóikat abban, hogy folytathassák a működésüket. És amíg a legnagyobb szereplők is felismerik, hogy vissza kell adniuk a közösségüknek, addig ez nem feltétlenül igényel sehol sem állami beavatkozást.” Mint emlékeztetnek, „az Apple Music is a hetekben írt ki egy 50 millió dolláros pályázatot dedikáltan a független kiadók megsegítésére. A nemzetközi digitális terjesztők is folyamatos egyeztetésben vannak az egyes katalógusokat kezelő partnereikkel.” Egyúttal hozzátették: „Azt sem szabad elfelejteni, hogy jelenleg a stream platformokat is sújtja ez a helyzet. Alapvetően kevesebb a hirdetés, ami végül szintén az előadó bevételeinek kiesésével jár. Ma már azt is kimutatták, hogy a karantén idején az otthon maradók érzékelhetően kevesebb zenét hallgatnak digitális platformokon, hiszen az online zenehallgatási szokások alapeleme a mozgás. Amikor a #mertkelladal kampányt kezdeményeztük, az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ilyen helyzetben az is számít, ha digitálisan hallgatnak, vásárolnak dalokat.”

– Maga a jelen helyzet nem kellene nagyobb jelentőséggel bírjon egy jogilag, üzletileg rendezésre szoruló szituációban, ami fennáll régóta. Most sokan látják a megváltást a digitális felületekben, de mivel sok esetben a zenekarok által elhanyagolt platformokról van szó, a csalódások, felháborodások sem maradnak el – világít rá Jeges Zsolt. Az IBS-en is oktató menedzser szerint „a jogi-üzleti helyzetet hosszú ideje igyekszünk rendezni, jelenleg épp zajlik az új digitális irányelvek 17. – világos, könnyen átlátható működési szabályzatra vonatkozó – cikkelyének a tagállamok jogrendszerébe való beágyazása, ami sokban javíthat az alkotók, jogtulajdonosok helyzetén.” Ettől függetlenül a zenei szakember úgy véli, „ez sem fog mindent megoldani, nem hozza el a Kánaánt, de folyamatos nyomás alatt tartva a tartalom-használókat, előbb-utóbb rendeződni fog ez is, reményeink szerint korrekt elszámolásokkal, tervezhető bevételekkel.”

Ennek a cikknek a nyomtatott, rövidebb változata a Magyar Hang 2020/19. számában jelent meg május 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 19. számban? Itt megnézheti!