A Kádár-korról a mai napig egy retróízű, kedves emlékeket ébresztő világ képe rajzolódik ki sok fikciós filmben – így látja Fabricius Gábor reklámszakember-rendező, aki jelenleg első nagyjátékfilmjét forgatja egy, a rendszerváltás előtti politikai pszichiátriáról. Lapunknak adott interjújában kifejtette, szembe kívánt menni az általa az elmúlt harminc évben is tapasztalt tendenciával, Eltörölni Frankot című drámája pedig nem fogja kerülni a kényes helyzeteket. – Maga a politikai pszichiátria az konkrétan egy ilyen helyzet, amiről eddig nem esett szó fikciós alkotásban. A forgatókönyv realista drámai szándékkal készült el, és Karlovy Varyban díjat is nyert korábban – tette hozzá Fabricius.
A film főhőse egy underground zenész, a karakter sok típustörténet alapján állt össze. A film 90 százalékáról ugyanakkor elmondható lesz, hogy a valóságban is megtörtént.
– Tipizált helyzeteket hozott létre a kor diktatúrája, mindenki része volt a rendszernek – jegyezte meg a rendező. A 95 éves Pákh Tibor emlékiratai szolgáltak például sorvezetőül, de Ef Zámbó István története szintén. Mint Fabricius kifejtette, ő is bent volt a politikai pszichiátrián fél évet, anélkül, hogy bárki tudta volna a családjából, hová vitték.
– A cél itt is az volt, hogy később mindenki tudja, ilyesmi megtörténhet, tehát inkább hallgassanak. Ezért is vonultak át sokszor hadgyakorlatra indulva az orosz katonák jól látható utakon, és ezért voltak az augusztus 20-ai katonai felvonulások. Ilyenkor kicsit mindenkinek eszébe jutott 56. Ez a mentális fenyítés is a propaganda része volt – mondta interjúnkban Fabricius Gábor.
Akad ma még példa hasonló politikai pszichiátriára? Az előző rendszer végén számos fontos dokumentumot semmisítettek meg – kiderülhet-e még a teljes igazság? Valóban relativizálják a korábbi diktatúrákat azok a filmek, amelyek a humor eszközével közelítenek a tárgyukhoz? Mit gondol a rendező a Hofi-szindrómáról? Ezek is kiderülnek a Fabricius Gáborral készült interjúnkból, amely a Magyar Hang 2020/23. számában olvasható.
