A régi filmek, vígjátékok pánikszerű kicenzúrázása elterelheti a figyelmet a lényegről, a kisebbségek egyenlőségéért folytatott harcról. A mai értelmezés szerint nem elég polkorrekt művek eltávolítását eddig is többen bírálták, de – ahogy előbbi megszólalás mutatja – most már olyanok is felszólalnak ellene, akik számára elsődleges jelentőségű mindaz, amit a Black Lives Matter-mozgalom megtestesít.
Múlt héten számoltunk be róla, hogy míg az HBO Max az Elfújta a szél című klasszikustól vált meg egy időre, addig a Netflix az Angolkák sorozattól búcsúzott annak nem megfelelő humora miatt. A Keith Lemon nevű karakterrel ismertté vált Leigh Francis pedig bocsánatot kért azért, hogy a Bo' Selecta! Nevű műsorban fekete hírességeket is kiparodizált. Gesztusát nem túlzottan értette a korábbi válogatott labdarúgó, a fekete John Barnes sem, aki Twitter-oldalán kérdezett rá: mégis kit sértettek ezek a szatirikus szkeccsek?
Kritizálta a letiltásokat a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, Nyáry Krisztián is. Az irodalmár az amerikai szobordöntéseket, a Kolumbusz Kristóffal, Winston Churchillel és Thomas Jeffersonnal szembeni indulatokat említette még. Utóbbi például hiába volt a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője, de rabszolgatartó családba született, így most „a szabadság nevében akarják kitörölni a történelemből.” – Az már csak vicces hír mindehhez képest, hogy az HBO törölte kínálatából az Elfújta a szél című filmet, mert az rasszista módon ábrázolja a déli rabszolgatartók életét. A film kultúrtörténeti jelentősége mellett a faji diszkrimináció elleni harcban is fontos mérföldkő volt: Hattie McDaniel – első fekete színésznőként – a filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-díjat. És leveszik műsorról a brit alsó-középosztály bornírtságának (pl. rasszizmusának) görbe tükröt tartó Little Britain (Angolkák) című sorozatot is” – tette hozzá Nyáry Krisztián.
Azóta lépett az UKTV is, ami a Waczak szálló egyik epizódját vette le, csak mert abban elhangzik a „nigger” szó, és egy brit őrnagy rasszista kifejezésekkel illet egy indiai krikettcsapatot. Viszont A németek című epizód épphogy a rasszizmusból, az előítéletességből is igyekezett gúnyt űzni. Az UKTV később visszatette a részt, figyelmeztető felirattal látva el, illetve tájékoztatva a nézőket a műsor „kontextusáról.” A döntésre reagált John Cleese, illetve Terry Gilliam is. Előbbi szerint a BBC-nél is megérthették volna, hogy a kifigurázásnak kétféle módja létezik. Az egyik, hogy a szóban forgó emberi viselkedést közvetlenül támadják, a másik, hogy ezeket a dolgokat ráhúzzák egy nyilvánvalóan kikarikírozott szereplőre. Terry Gilliam pedig Facebook-oldalán azt írta, örömmel látja, hogy a Waczak Szálló „nyilvánvalóan rasszista, szexista, magasember-alázó és bajuszviselő epizódját eltávolították az UKTV programjából.” Szerinte a „bátor döntéshozók” úgy gondolhatták, napjaink érzékenységei közé tartozik, hogy a közönség nem szokott hozzá a nevetéshez.
A brit baloldali The Guardian számolt be róla, hogy a fekete, ázsiai és egyéb kisebbségekhez tartozó írók és egyéb közszereplők (BAME) közül többen is bírálták a régi művek pánikszerű eltüntetését. Ayesha Hazarika és Sathnam Sanghera is azt írták: nem ezek a lépések fognak hozzásegíteni ahhoz, hogy több fekete tehetség a képernyőre és nagyvászonra kerüljön. – Teljes idiotizmus az egész, és azt a látszatot fogja sugallni, hogy a BLM mögötti aggodalmak nem többek politikai korrektségnél – írta például a brit birodalmi örökségről szóló könyv, az EmpireLand szerzője, Sathnam Sanghera.
Egyébként a Black Cinema House nevű művészeti szerveződés igazgatója, Jacqueline Stewart is azt nyilatkozta, hogy az Elfújta a szél elérhető kell maradjon. Igaz, szerinte azért, hogy továbbra is tanulmányozni és tudatosítani lehessen, hogyan szorította vissza a rasszizmus a feketék lehetőségeit. Amivel inkább a történetre gondolhat, amit előzőleg a 12 év rabszolgaság forgatókönyvírója kritizált a Los Angeles Times-ban. John Ridley problémája az volt, hogy a filmben bemutatott rabszolgák még a felszabadításuk után is lojálisak maradnak korábbi „tulajdonosaikhoz”, a filmmel pedig egy sosemvolt történelmet öntenek le szentimentális mázzal. Mindenesetre, ahogy Nyáry is említette, a film maga nagyon is hozzátett a feketék küzdelmeihez, például Hattie McDaniel Oscar-díjas szereplésével.
Az Angolkákkal ismertté vált Matt Lucas egyébként néhány éve már sajnálkozott azon, amilyen éles humorral bemutattak egyes kisebbségeket, illetve a róluk alkotott sztereotípiákat. (Miként Nyáry is kitért rá, épp a rasszizmusnak görbe tükröt állítva.) Lucas ennek ellenére nemrég még arról beszélt, bízik a sorozat visszahozatalában, valamifajta újragondolásában. A Netflix (illetve a BBC iPlayer) lépése után most mégis inkább ismét bocsánatot kért alkotótársával, David Walliamsszal karöltve. Mint Lucas a Twitter-oldalán írta, Walliamsszel együtt szörnyen sajnálják, hogy más etnikumhoz tartozó embereket játszottak el (és karikíroztak ki). A BBC a letiltásról szóló döntését azzal indokolta: „változtak az idők” a sorozat 2003-as bemutatása óta. Elég gyorsan változnak: hat hónappal azelőtt azt a Repülj velem!-et is törölte az alkotópárostól a BritBox, ami csak néhány éve, 2010-ben került adásba. Az indoklás itt is a „blackface” volt, vagyis hogy a szereplők feketének maszkírozták magukat.
Az Amazonhoz tartozó IMDb TV pedig épp a nyolcvanas évek elején futó Hazárd megye lordjait tervezi törölni, ezt is a Black Lives Matter-tüntetésekre hivatkozva. Itt már nem is a feketére festett arc, hanem a rasszistának nevezett konföderációs zászló használata verte ki a túlérzékenyeknél a biztosítékot.
Az őrületet mások tovább tolták, és viszontcenzúrát kezdtek követelni, a Wayans-testvérek által készített Feketék fehéren (White Chicks) című film tiltására felszólítva. Bár a produkció jelenleg (a korábbitól eltérően) nincs is a Netflixen, akadtak, akik úgy látták, a legjobb, ha a jövőben sem kerül oda vissza. A filmmel nagyobb baj, hogy a Cleese-Gilliam páros munkáival szemben nem épp minőségi humoráról ismert, ahogy egyébként Wayensék több más produkciója sem. De az etnikai konfliktusokba beszállóknak most inkább az a problémájuk, hogy itt fekete szereplők festették magukat fehérre. A brit The Independent aloldala erre visszacsapott, odáig merészkedve, hogy bár a film színvonala kétséges, de mégis „erős ütést visz be egy leplezetlenül fehér kultúrának.” Az a vígjáték, amit előtte ők maguk siettek így elítélni: problematikus benne a „rengeteg testszégyenítés, nőgyűlölet, fehér emberek által hangoztatott N-betűs szó és pár valóban kockázatos történetelem a randierőszakról és a droghasználatról.”
Az Indy100 szerzője egyébként még csak nem is azt tartotta a legsokkolóbbnak, hogy fehérek játszanak feketét vagy ázsiait (mint Scarlett Johansson a Páncélba zárt szellem című filmben), hanem hogy fehér, egészséges testű színészek sérült karaktereket. Al Pacino például Oscart kapott azért, hogy vak embert játszott az Egy asszony illatában, elragadva a Malcolm X-ben nagyot alakító Denzel Washington elől a díjat – idézte fel a lap a szerinte felháborító esetet. Nem említve Eddie Redmayne-t, aki pár éve Stephen Hawking megformálásért kapott Oscart. Az Indy100 szerzőjének logikája szerint helyette feltehetőleg egy ALS-ben szenvedő embert kellett volna találni a szerepre. A hasonló polkorrekt hevületet egyébként többen kritizálták már, mondván: a színészet értelme szűnne meg, ha mindenki csak olyasmit „játszhatna el”, amit a való életben is megtestesít.
Láthatóan nehéz a dolguk tehát azoknak, akik megítélnék, épp tűrni, tiltani vagy támogatni kellene-e egy-egy filmet.
A 2003-as Zooniverzum – Állati kert!-ről mindenesetre szintén döntött a Netflix, eltávolítva a programjából a „blackface” használata miatt. Ugyanezért kellett mennie egy 1999 és 2017 között futó sorozatnak, a Kretének klubjának. Utóbbi egyébként a BBC iPlayeren még jelen van, és a csatorna szerint nem is tervezik eltávolítani az IMDb-n egyébként kifejezetten magas értékeléssel, 8,4 csillaggal ellátott szériát. Harminckét évad után a Paramount Network pedig a Zsaruk című reality-t törölte, igazat adva azoknak, akik szerint többek közt a műsor miatt alakult ki „torz kép a bűnözésről, igazságszolgáltatásról, etnikai és nemi viszonyokról.”
Eközben más hollywoodi hírességek videókampányt indítottak, reagálva a George Floyd-gyilkosság után kialakult rasszizmusvitára. Az I Take Responsibility-videóban többek között Stanley Tucci, Julianne Moore és Bryce Dallas Howard fejtegeti: nem fordítottak eléggé figyelmet a fekete emberek sorsára. Bocsánatot kértek minden „igaztalan sztereotípiáért” és „nem is annyira humoros viccért.”
Az említett műsorok mellett az Egyesült Államokban terítéken van történelmi szereplők „újraértékelése” is azon az alapon, hogy volt-e életükben valamilyen előítéletes kijelentésük, vagy részük volt-e valamilyen formában a feketék elnyomásában. – Jefferson öröksége nem csak Amerikáé, hanem az enyém is, mert a liberális demokrácia híve vagyok. Ha ledöntik a szobrát, engem is érint, mert ezt újabb lépésnek tekintem a két oldalról is lelkesen sürgetett illiberális világrend felé. (...) És természetesen lehet mai tudásunkkal kritizálni Jeffersont, ahogy Gandhit vagy Churchillt is. Vitatkozni is lehet arról, hogy ma kapjanak-e újabb szobrot. De nekik köszönhetően jobb és szabadabb hely lett a világ. A ma álló szobraik ezt a közös történelmi emlékezetet jelképezik. Még akkor is, ha vannak olyan tetteik, amelyek ma már nem csak hibának, hanem bűnnek számítanak. De a lényegi örökségüket kétségbe vonni olyan relativizmus, amiből barbárság születik – válaszolta a hasonló hozzászólásokra Nyáry Krisztián.
Utóbb megszólalt a francia elnök, Emmanuel Macron is, aki azt üzente: náluk nem fogják ellentmondásos megítélésű szereplők szobrát ledönteni, ahogy ki sem radírozzák őket a történelmükből. Szerinte a múltjukat a maga teljességében kell nézni, nem kitörölve onnan azt, ami utólag nem tetszik nekik.
