Nyolcvanéves korában elhunyt a kultikus Összeomlás rendezője, Joel Schumacher. Nagyjából egy éve küzdött rákkal, New York City-ben halt meg hétfőn reggel.
Az említett Michael Douglas-dráma mellett levezényelt két Batman-mozit (Mindörökké Batman, Batman és Robin), továbbá olyan filmeket, mint a Szent Elmo tüze, a Ha ölni kell, a 8 milliméter, a Tigrisek földjén, a Rossz társaság vagy A fülke. Ő vitte filmre az ír maffiával szembeszálló, merénylet áldozatává váló újságíró, Veronica Guerin történetét is. Utóbbi halálának szintén évfordulója lesz pár nap múlva: Guerin-t 1996. június 26-án ölték meg.
Schumacher 1939. augusztus 29-én született New York City-ben. A Parsons Divatművészeti Egyetemen tanult, majd jelmeztervezőként kezdett dolgozni, a rendezés mellett csak később köteleződött el. Pályája elején, a hetvenes években többek között Woody Allen filmjeinek szereplőit öltöztette. Részt vett A hétalvó (1973) és a Belső terek (1978) forgatásán, míg első munkája egy Frank Perry-vígdráma, a Szerepcserepek (1972) volt.
Első rendezése egy tévéfilmhez, az 1974-es Virginia Hillhez kötődik, ami ugyan még túl sok figyelmet nem kapott, de már itt is olyanokkal dolgozott együtt, mint Harvey Keitel vagy Allen Garfield. Aztán a nyolcvanas években néhány B-kategóriás produkció után jött az első nagy siker, a Szent Elmo tüze, a felnőttkor megpróbáltatásaival ismerkedő Demi Moore-ral, Robe Lowe-val és Emilio Estevez-zel a főszerepben. A John Parr által előadott főcímzene ugyancsak rendkívül népszerűvé vált, és ahogy a Variety megjegyzi, retróslágerként ma is sokan szívesen elevenítik fel vele nyolcvanas évekbeli ifjúságukat.
A két évvel későbbi rendezés, Az elveszett fiúk szintén nagy sikernek bizonyult, itt már vámpírokkal bonyolítva az összképet. Ugyancsak sötétebb vizekre evezett az 1990-es Egyenesen át, amiben négy önhitt orvostanhallgatónak kellett halálközeli élményekkel szembesülnie. Schumacher itt olyan nagyágyúkkal dolgozott együtt, mint Kiefer Sutherland, Julia Roberts, Kevin Bacon és William Baldwin.
A Cannes versenyszekciójában játszott 1993-as Összeomlás talán a rendező egyik leginkább kultikus filmje. Ma is előszeretettel veszik elő, mint ami sokat elárulhat korunk kisemberének dühéről és visszacsapásáról, a rendszer önfelszámoló jellegéről és az elkerülhetetlenül robbanó feszültségről. Michael Douglasnak is egyik legfontosabb munkája ez, de talán Schumacher is ekkor volt pályája csúcsán.
Pedig logikusabb lenne, ha a következő Batman-filmeket tekinthetnénk annak, de Schumacher nem tudta utolérni a denevérembert korábban emlékezetesebben, izgalmasabban rendező Tim Burton szintjét. A Mindörökké Batman-t még mérsékeltebb kritikai fogadtatás érte (bár persze egyértelműen kasszasiker volt a világszerte összeszedett több mint 300 millió dollárral), de az 1997-es Batman és Robin már egyértelműen kemény kritikákat kapott, az IMDb filmes portálon pedig jelenleg megalázóan kevés, 3,7 csillaggal rendelkezik a 10-ből. Nagy vitát váltott ki, hogy a nyíltan meleg Schumacher itt egyfajta látens homoerotikus viszonyt ábrázolt Batman és Robin között. Az utólagos belemagyarázásokat persze illik a helyükön kezelni, de George Clooney azért 2006-ban kijelentette: ő úgy tekintett az általa megformált Batmanra, mint aki a saját neméhez vonzódik.
Az 1995-ös Ha ölni kell-nek szintén érdekes mai vonatkozásai lehetnek, hiszen egy afroamerikai férfit mutat, aki megöli a tízéves lányát megerőszakoló rasszista férfipárost. A Black Lives Matter-mozgalom jegyében klasszikusokat megbélyegző mozgalmárok, ha eljutnak oda is, hogy a számukra fontos filmekkel foglalkozzanak, talán előveszik majd ezt a Samuel L. Jackson és Matthew McConaughey főszereplésével készült drámát.
Ha kritikai fogadtatásuk egyenetlen is, azért egyaránt népszerűek és jelentős pénzeket termelők voltak a soron következő filmek: a 8 milliméter, a Tigrisek földjén, a Rossz társaság vagy A fülke. Utóbbi a vele sokadjára együtt dolgozó Colin Farrell karrierjét is megdobta, egyben bizonyította, hogy lehet feszült thrillert tető alá hozni még egy telefonfülkényi helyszínre korlátozódva is.
A kétezres évek közepétől aztán Schumacher már elvétve filmezett, utoljára pedig igazán emlékezetes a 2007-es A 23-as szám tudott lenni. Rendezett két epizódot a Kártyavár sorozatból, és több ezer dollárral támogatta demokrata jelöltek kampányait. Utolsó nagyjátékfilmje a 2011-es Túszjátszma volt, itt többek között Nicole Kidman-nel és Nicolas Cage-dzsel dolgozott együtt.
