Több fájdalom gyűlt össze a Vígszínházban, mint hitte – fogalmazott a Magyar Narancsnak adott interjújában Rudolf Péter, az intézmény új vezetője. Mint ismert, az előző direktor, Eszenyi Enikő azt követően vonta vissza igazgatói pályázatát, és távozott a színháztól, hogy korábbi alkalmazottai közös nyilatkozatban határolódtak el az „Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak és az agresszív vezetői kommunikációtól”.
– Ebben a helyzetben is azt gondolom, amit az összes ilyen jellegű ügy alkalmával, már Marton tanár úr vagy Gothár Péter esete kapcsán is elmondtam, amiért – mondhatjuk úgy – lobbizom is – mondta Rudolf Péter. – Egy színészkamarában működő etikai bizottság lehetne az a fórum, ahová még a nagy nyilvánosság előtt bárki fordulhatna a problémájával. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen komplikált lenne összetenni egy elfogulatlan csapatot, hisz’ ez egy kis szakma, mindenki ismer mindenkit, de mégis egy ilyen fórum lenne a legalkalmasabb kivizsgálni az ilyen jellegű ügyeket: ajánlásokat, javaslatokat fogalmazhatna meg az adott színház vezetősége vagy fenntartója felé.
Ahhoz, hogy komolyan vegyék, kell, hogy legyenek bizonyos jogosítványai, amelyekről a politikának, a mindenkori hatalomnak le kell mondania. Ezen a ponton a civil szférát kell erősíteni.
Igazgatói kinevezése körülményeiről Rudolf Péter elmondta, hogy nem ilyen körülmények között akart igazgató lenni. Hozzátette azonban, hogy ha a bármilyen okból visszakozik, annak „beláthatatlan következményei lettek volna a társulat vagy éppen a színház jövőjére nézve”. – Nem azt akarom sugallni ezzel, hogy áldozatot hoztam, mert kevés ehhez fogható megtiszteltetés van, de tény, hogy annyi minden történt, annyi nehezítő körülmény volt, hogy ha őszinte akarok lenni, volt olyan pillanat, amikor inkább hátraugrottam volna vagy tíz métert, de mint látszik, nem ugrálok.
A Fővárosi Közgyűlés másfél évre nevezte ki a Vígszínház élére a színészt, aki ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy „másfél év múlva lesz egy újratervezési esély”. – Ha pedig nekem annyi adatik meg, hogy másfél évig vagyok a Vígszínház igazgatója, akkor ennyi volt a dolgom, de nem ezzel számolok.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán Rudolf Péter kifejtette, „önmagában az alapítványi forma, amennyire én értek hozzá, Európában bevett mód, és ha ebből az következik, hogy az intézménybe be lehet vonni újabb tőkét, az jó”. A kérdés azért is különösen aktuális, mert a Vígszínház igazgatója is aláírta azt a levelet, amelyben művészek tiltakoztak a kormány az egyetemet érintő terve ellen. – A következő kérdés, hogy az alapítvány kuratóriuma hogyan áll fel – fogalmazott Rudolf Péter. – Az intézmény múltja, súlya megköveteli a tárgyalást, egyeztetést arról, hogy mi történjen. Azt gondolom magam is, hogy belterjes az intézmény, hogy lehetne színesebb. Amikor odajártam, a teljes magyar színházi életet lefedte az osztályt indítók kara. Csak abban hiszek, hogy leülnek az emberek és tárgyalnak. Ez hosszú idő. A demokrácia időigényes.
