HIRDETÉS
Kezdőlap Kultúra Időgép A párt előbb ...

A párt előbb 15 „megbízható tudós” haladéktalan felvételét követelte az MTA-tól

HIRDETÉS

Tájkép csata után: katedrájuktól megfosztott és nyugdíjba küldött professzorok, anyagi ellehetetlenítés, tudományos egyesület elfoglalása ideológiai okokból, totális támadás az Akadémia és a felsőoktatás legfontosabb intézményei ellen. Napjainkat helyenként kísértetiesen megidéző hetven évvel ezelőtti – az MTA, az ELTE és a Magyar Történelmi Társulat bedarálásával járó – eseménysorozat a Rákosi-korszak hajnaláról.

HIRDETÉS

Az Akadémia tekintetében a Párt taktikai álláspontja az Akadémia lassú meghalasztása, a teljes passzivitás – emlékeztetett a kommunisták taktikájára a tudományos élet újjászervezésére tett javaslatában Gerő Ernő 1949 elején, amikor az intézmény körüli események felgyorsultak. Az MTA 1945 óta a létéért küzdött. Az önfenntartáshoz szükséges anyagi alapjai a háború után szinte hónapok alatt váltak semmivé: a földreform az akadémiai birtokokat elvette, pénz- és értékpapírvagyonát felemésztette a pengő elértéktelenedése, bérházait pedig 1948-ban államosították. Az évi százezer forintnyi állami támogatás éppen csak az összeomlástól mentette meg az 1946 és 1949 között Kodály Zoltán elnöksége alatt álló intézményt. (Az Akadémiát belső ellentétek is megosztották, ám ezeket sikerült időlegesen megoldani: az elégedetlenkedő természettudósok követeléseit teljesítették, az MTA osztálystruktúráját ennek megfelelően átszabták, Szent-Györgyi Albertet pedig másodelnökké választották.)

A reakció fellegvárai

Az Akadémiát a hatalom egyre nagyobb szeleteit megszerző kommunisták a múlt csökevényének tekintették, és ennek megfelelően bántak vele. Ahogy egy belső pártiratban a legfontosabb kifogást olvashatjuk: „A tudományos munka szempontjai tisztázatlanok, és ezért a tudományos kutatás teljesen szétesően folyik. Az egyes kutatók minden irányítás és megfontolás nélkül egyszerűen azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyeket a véletlen elébük sodor”, hiányzik az állam központi irányítása, vele pedig a tervszerű és „hasznos” kutatás.

A párt előbb 15 „megbízható tudós” (köztük Lukács György, Fogarasi Béla, Molnár Erik, Erdei Ferenc) haladéktalan, szavazás nélküli és együttes felvételét követelte. Miután ezt az MTA visszautasította, megkezdődött a keményebb nyomásgyakorlás: 1947-ben az Akadémia könyvtárában a kommunista irányítás alatt álló államvédelem (az ÁVO, 1949-től ÁVH) egy szovjet katonai különítménnyel közösen házkutatást tartott, amelynek végeredményeként mintegy 4000 „fasiszta, szovjetellenes, soviniszta, antidemokratikus és antiszemita” könyvet vitettek a zúzdába.

Mihályfi Ernő, Andics Erzsébet és Lukács György a ferihegyi repülőtéren 1952-ben (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)
Mihályfi Ernő, Andics Erzsébet és Lukács György a ferihegyi repülőtéren 1952-ben (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)

Az MKP 1946-os őszi kongresszusán Lukács György egyszerre nyitott frontot a főiskolák, az egyetemek és az Akadémia ellen, mindegyiket sommásan „a reakció fellegvárainak” nevezte. Drasztikus lépésekre azonban csupán a teljhatalom megszerzését követően szánhatta rá magát a pártvezetés. Előbb az MTA ellen indult meg a támadás, igaz, a gyors és radikális „megoldástól” eltekintettek, mert „az egyházi iskolák államosítása után helytelen lett volna a közvéleményt az Akadémia szétverésével izgatni”. (Romániában egyébként ezt alkalmazták, hatalmi szóval oszlatva fel az ottani tudományos társaságot.)

HIRDETÉS

Törvény intézkedett viszont egy szovjet minta alapján szerveződő „ellenakadémia” felállításáról, amely Magyar Tudományos Tanács néven 1949 elején kezdte el működését. (Elnöke Gerő Ernő, főtitkára Alexits György matematikus volt, a szervezet tényleges irányítását azonban nem az elnökség, hanem a tanács pártkollégiuma látta el.) A szubvencióval bőségesen ellátott MTT-t olyan, a moszkvai mintát átvevő, tudományos ügyekben irányító állami főhatóságnak szánták, amely partnere lehet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, és persze látványosan különbözik a tudományos önkormányzattal rendelkező „anarchisztikus”, a „nagy szovjet eredmények” – így a liszenkoizmus és a micsurinizmus – átvételére alkalmatlan MTA-tól.

„Inkább tessék akasztani!” Mi igaz A tanúból? | Magyar Hang

A tanú én vagyok. Bacsó Péter, az ötven éve, elkészültekor be nem mutatott kultuszfilm rendezője mondta ezt magáról. Másszor egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Rákosi-rendszer harcos kollaboránsa volt, aki „egy ideig bedőlt az egész kitalációnak”.

Egy váratlan esemény azonban keresztülhúzta az MTT hatalomátvételéről és az Akadémia „lassú meghalasztásáról” szőtt elképzeléseket. Az okot magától Gerő Ernőtől tudhatjuk: egy szovjet küldöttség, nevezetesen „Sabanov és Gluscsenko elvtársak itt jártukban felkeresték a Tudományos Tanácsot, és akkor Gluscsenko elvtárs figyelmeztetett bennünket arra, hogy a Szovjet Akadémia minden elvtársi együttérzés mellett sem ismerheti el a Tudományos Tanácsot Magyarország reprezentatív tudományos szervének, hanem akarva, nem akarva kénytelen az Akadémiát annak elfogadni, és ettől az álláspontjától nem térhet el.”

A feladat tehát módosult: az 1949 őszéig tartó időszakban az MTA radikális átalakítása, az MTT-vel való egyesítése felé vette az irányt a rendszer. Az MDP 1949 közepére totálissá váló hatalomátvétele a „reformok” elől elhárította a legutolsó akadályokat. Az átszervezési munka alól – beteget jelentve – Kodály Zoltán elnök kivonta magát. Az MTA térdre kényszerítésében kulcsszerepet játszott viszont az 1949. októberi közgyűlésen elnökségi taggá előlépő Andics Erzsébet, Lukács György és Molnár Erik, illetve az MTT-főtitkár Alexits György, akit Voinovich Géza irodalomtörténész helyére az Akadémia új főtitkárává emeltek. (Elnökké a szintén kommunista orvos-tudóst, a posztját 1969-ig megőrző Rusznyák Istvánt választották.)

Az alaptörvénnyel is ellentétes lehet a kormány terve, tiltakoznak az MTA kutatóhelyeinek vezetői | Magyar Hang

Tiltakozik az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa a kormány által tervezett törvénymódosítás ellen. Az MTA.hu honlapon közzétett állásfoglalást a testület ellenszavazat nélkül, két tartózkodás mellett fogadta el kedden. A tanács szerint a javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek.

A leszámolásnak is beillő közgyűlésen 122 akadémikust fosztottak meg (tanácskozó taggá minősítve őket) tényleges tagságuktól, 17 további tudós tagságát előbb felfüggesztették, majd megszűntnek nyilvánították, a Széptudományi Alosztály felszámolásával kizártak az Akadémiáról 13 alkotóművészt. A tisztogatás méreteit jól mutatja a megdöbbentő statisztikai adat: az eredeti 258 tagból csupán 103-at választottak újra, a létszámot pedig kommunista tudósokkal bővítették. (Jegyezzük meg: a jelenlegi kormánysajtó állításaival szemben az Akadémia mára megszabadult 1949-ben elnyert „szovjet jellegétől”. A kizártakat rehabilitálták, létrejött a Széptudományi Alosztály utódjaként az MTA-val társult viszonyban álló Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1994-ben új akadémiai törvény született.)

Felsőfokú középiskola

Az MTA térdre kényszerítésekor már javában zajlott az ország legnagyobb – 1950-ben a nevét Pázmányról Eötvös Lorándra változtató – egyetemének átszervezése. Az ELTE-t – amellett, hogy részben ideológiai okokból felszeletelték, például a hittudományi kart leválasztották a tudományegyetemről – leginkább a tanrend központilag előírt aprólékos szabályozásával megfosztották autonómiájától, majd hamarosan a tudományos fokozatok adományozásának jogától is. A totális ellenőrzés bevezetését viszont akadályozták a hivatalban maradt „reakciós professzorok”, akik Rákosi Mátyás szerint ráadásul szándékosan túlterhelték az alacsonyabb származású hallgatókat.

Az alaptörvénnyel is ellentétes lehet a kormány terve, tiltakoznak az MTA kutatóhelyeinek vezetői | Magyar Hang

Tiltakozik az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa a kormány által tervezett törvénymódosítás ellen. Az MTA.hu honlapon közzétett állásfoglalást a testület ellenszavazat nélkül, két tartózkodás mellett fogadta el kedden. A tanács szerint a javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek.

A pártfőtitkár egy Révai Józsefnek szóló feljegyzésében úgy vélte, azért hullanak ki a vizsgákon a szakérettségis, az egyetemre bepasszírozott munkás- és parasztkáderek, mert „az imperialista ügynök tanárok túl magasra teszik a mércét”. Ennek megfelelően nemcsak a „burzsoá mentalitású” tanárokat küldték nyugdíjba vagy bocsátották el (köztük találjuk Hajnal Istvánt, Várkonyi Dezsőt, Prohászka Lajost, Lukinich Imrét, Deér Józsefet, Laziczius Gyulát, Trócsányi Zoltánt), hanem idővel a követelmények is lazábbak lettek. Bevezették az ideológiai tantárgyakat a tudományos szocializmustól a politikai gazdaságtanig. Az új kommunista tanárok – így Andics Erzsébet, Molnár Erik, Bóka László, Tolnai Gábor, Trencsényi-Waldapfel Imre – megkerülhetetlen hatalommá váltak, miközben a kényszerűen beilleszkedő, sokszor csak megtűrt régiek gyorstalpaló ideológiai képzésen estek át.

A folyamatos át- és újjászervezések, a szemináriumi dolgozati témák minisztériumi szintű meghatározása, a „szovjet gyorstanulási módszerek” bevezetése a minőségi oktatás látványos hanyatlásához vezetett. Az 1954- ben hivatalba lépett egyik dékán, I. Tóth Zoltán szavaival: „Az egyetemek ősi idők óta kettős funkciót töltöttek be. Egyrészt a tudomány melegágyai, az alkotó gondolkodás színhelyei voltak; másrészt felsőfokú oktatói intézmények voltak, tudományos gondolatok és ismeretek átadása volt a szerepük. A mi egyetemünk különösen 1949 óta az első funkcióját ideiglenesen jórészt elvesztette, és átmenetileg többé-kevésbé felső középiskolává alakult át.”

Görgey és Tito

Az Akadémia hódoltatásával szinte egy időben mértek végleges csapást a rendszer szemében megbízhatatlan „burzsoá történészekre”. A Magyar Történelmi Társulat elnökségét már 1949 márciusában Andics Erzsébet vette át Eckhardt Ferenctől (fél év múlva rendes akadémiai tagságától is megfosztották). „A hivatalos magyar történelemtudomány – különösen az elmúlt negyedszázados korszak folyamán – egészen durván és leplezetlenül, egészen közvetlenül és kézzelfoghatóan kiszolgálta a fejlődéssel egyre nyíltabban szembehelyezkedő, a magyar nemzet széles tömegeivel lassan minden kapcsolatát elveszítő magyar uralkodó osztályokat” – mondta vádbeszédnek is beillő elnöki székfoglalójában a szakma diktátorává előlépő Andics. A kommunista hatalomátvétel előestéjén rá Mód Aladárral, Nemes Dezsővel együtt új feladat hárult: a párt öklének szerepét kellett eljátszaniuk a történésztársadalomban.

Feltárulnak a cenzúra miatt dobozban maradt filmek titkai | Magyar Hang

Az MMA Kiadónál jelent meg Szekfü András interjúkötete, az Így filmeztünk. Ebben a korszak szinte összes fontos rendezője, de még a jelentős pozíciót elfoglaló politikusai-hivatalnokai (Révai Dezső, Horváth Márton, Kende István stb.) is megszólalnak, így hiteles és izgalmas képet kaphatunk a második világháború utáni honi filmes világ működéséről.

Segédcsapatuk pályakezdő ifjúkommunista történészekből állt, akik közül később többen valóban jó szakemberek lettek. Hanák Péter, Vigh Károly, Spira György, Pach Zsigmond Pál kezdetben lelkesen közreműködtek a polgári tudósok – Hajnal István, Benda Kálmán, Váczy Péter, Kosáry Domokos – partvonalra szorításában, likvidálásában. Igaz, Kosáry közel fél évig megőrizhette a társulat alelnöki posztját. Őt az október közepén tartott, autodaféra emlékeztető felolvasóülésen – Andics Erzsébet és Sólyom László altábornagy közreműködésével, korábbi munkájára hivatkozva – Görgey Artúr ürügyén állították félre az útból. A kiváló hadvezér ideológiai okokból minősült (nem először a történelem folyamán) ellenségnek, idegenszívű hazaárulóként a Habsburgok ügynökének. Tanulságos, hogy az aktuálpolitika szellemében kialakított történelmi hierarchiában Görgey leginkább Rajk László, míg Kossuth egyértelműen Rákosi Mátyás előképe volt. Jellasics bán helye is megér egy kitérőt: a Magyarországra törő tábornokot a kor legkártékonyabbnak kikiáltott figurájával, a propaganda szerint az ország ügyeibe beavatkozni kívánó, Magyarországon hálózatot működtető Tito jugoszláv vezetővel állították párhuzamba.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,781lájkolóTetszik
2,392követőKövetés
16,726feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Elhallgatások és hazugságok – Magyar Hang-ajánló

Thuróczy Szabolcs-interjú. Lelepleződik „Tiborc”, a szalagmunkás riporter. Vannak anyák, akik maguk is árulják a drogot. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Háború dúl a hústermelők és a műhúsgyártók között

Olyan kísérletek is zajlanak, amelyek során igazi állati sejteket tenyésztenek mesterséges körülmények között.