Érdekes hírt közölt egy görög régész, Angeliki Kottaridi nyomán a Greek Reporter hírportál: egy évtizedek óta elfelejtett és raktárban porosodó Nagy Sándor szoborfejet fedeztek fel kerámiák között egy sarokban néhány hete. Az „új” felfedezést a közép-macedóniai régióban található Vergina régészeti múzeumának kutatói tették. A mai város mellett terült el Aigai, az ókori macedónok első fővárosa, ahol a Kr. e. 356 és 323 között élt legendás hódító portréja is állt.
– A mítoszok szintézise nyomán Perdikkas emelkedett a köztudatban a makedón állam létrehozójának, első történeti királyának és az ország fővárosa megalapítójának a szerepébe. A történetírók Hérodotosszal kezdődő sora őt tekintette a Témenida-dinasztia hús-vér megalapítójának, aki Bermion környékéről kiindulva új területekkel gyarapította a népe rendelkezésére álló tágas legelőket. E hódítások közepette hozta létre a makedón fővárost, Aigait. A főváros elnevezése és az aix (birtokos eset: aigos), „kecske” jelentésű szó között a tudósok etimológiai kapcsolatot tételeznek fel. Valóban, a városalapítás történetét feldolgozó ókori szövegek mindegyike olyan jóslattal hozta kapcsolatba az eseményt, amely jóslat szerint kecskelegeltetésre igen alkalmas helyen kell a várost felépíteni. Ez a körülmény – éppúgy, mint az a tény, hogy a kecske a makedón királyok címerállata és pénzeik állandó díszítőeleme volt – arra utal, hogy a kecsketenyésztés alapvető gazdasági jelentőségű volt e nép életében – írja Aigairól Kertész István a Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig című köteteben.
Aigai egészen I. Archelaosz uralmának (kb. Kr. e. 413-399) második feléig az ókori Makedónia fővárosa volt, ezután lett Pella az új központ, de a régi főváros megmaradt a királyok temetkezőhelyének, Kr. e. 336 nyarán, 47 éves korában ott ölték meg a lánya esküvőjén II. Philipposzt (ur. Kr. e. 356-336). Ezt követően került trónra a fia, Nagy Sándor.
Kottaridi szerint az Alexandrosz fejet évtizedekkel korábban találták a romváros kőtörmelékében, ám a régészek és történészek csak most ismerhetik meg, mert a torzót először nem kötötték össze a hadseregével egészen Indiáig masírozó, többek között az egyiptomi Alexandriát is megalapító uralkodóval.
A lelet érdekessége, hogy Nagy Sándorról nincs túl sok hiteles, korabeli ábrázolás – az uralkodó állítólag a magáról készült portrék közül a görög „szobrászfejedelem”, Lüszipposz alkotását szerette a legjobban; ennek egy korai, római másolata Tivoliból ismert, amelyet ma a párizsi Louvre-ban őriznek. Ugyancsak izgalmas talány, hogy vajon ennek a fejnek lehet-e bármi köze Nagy Sándor nyughelyéhez. A mai napig sincs megnyugtató válasz arra, hova temették el. A már a római korban, a II. században élt író-geográfus, Pauszaniasz a Görögország leírása című munkájában arról írt, a testet útban Aigai felé a később Egyiptomot uraló Ptolemiosz ellopta és Memphiszbe vitte, de végül visszakerülhetett Aigaiba. Sándor holttestének birtoklása azért volt fontos, mert őrzője egyúttal a hatalom örökösének is mondhatta magát.
Az álhírek áldozata lett Antonius és Kleopátra is | Magyar Hang
Arról kezdtek cikkezni, hogy megtalálták a pár síremlékét. A volt egyiptomi műemlékvédelmi miniszter azonban lehűtötte a kedélyeket.
Az ókori források szerint a test Egyiptomban maradt és II. Ptolemaiosz Philadelphus a makedón király szarkofágját Alexandriába szállíttatta, ahol később egy üvegkoporsóba helyezték, és a fáma szerint az első római császár, Augustus véletlenül letörte Sándor orrát. Ismert egy úgynevezett Nagy Sándor szarkofág is, amely ma az Isztambuli Régészeti Múzeumban látható, és a libanoni Szidón városából került elő. Noha a kőemlékmű, amelynek központi reliefjén a makedón uralkodó a perzsákkal harcol, valóban korabeli, ám nem bizonyított az, hogy valóban Nagy Sándor feküdt benne. Legújabban egy, az Aigaitól nem túl messze fekvő, egészen a kora középkorig lakott Amphipoliszban talált hatalmas szarkofágról vélik úgy, hogy az lehet az ókor egyik legismertebb figurájának sírja.
Hogy nagy fogásnak számít, mi se bizonyítja jobban, mint hogy a most talált fejet egy nagyszabású kiállítás keretében mutatják majd be 2020-ban az Aigai Múzeumban.
Az Időgép rovatunk további cikkeit ide kattintva érik el.
