Sir John Franklin kapitány 128 emberrel és két hajóval, a HMS Erebusszal és a HMS Terrorral 1845. május 19-én kifutott a kenti Greenhithe kikötőjéből, hogy a brit szigeteket megkerülve ráleljen az úgynevezett északnyugati átjáróra, amely Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren át köti össze az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán vizeit. A két hajót a korabeli beszámolók szerint Kanada északi partjainál fekvő, nagy kiterjedésű Baffin-öbölben látták utoljára, 1845. augusztusában, majd az expedíció nyomtalanul odalett.
A rejtélyes eltűnést követően hosszú éveken át több tucat expedíció próbálta meg megkeresni Franklint és legénységét. Utoljára az amerikai katona és északi felfedező, Frederick Schwatka akart a nyomukra bukkanni 1878-ban a Vilmos király-sziget térségében. A két hajó egyébként a jégbe szorult, a legénység pedig szép lassan felemésztette a tartalékait, helyi inuit beszámolók szerint a matrózok a végén kannibalizmusra adták a fejüket.
Ugyan később számos – a kannibalizmus jeleit is magán viselő – feltételezett maradványra bukkantak az évek során, például az előbb említett Vilmos király-szigeten, ám egészen a XX. század végéig nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni, hogy azok az 1845-ös expedícióhoz tartoztak. Az események legújabb rekonstrukciói szerint nem a teljes legénység veszett oda gyorsan, többen kihúzták egy ideig, a matrózokkal aztán szépen lassan a C-vitamin-hiány miatt fellépő skorbut, az extrém kihűlés, az éhezés vagy épp az ólom- és cinkmérgezés végzet néhány éven belül.
Noha az eltűnésekor 59 éves Franklinnek nem sikerült megtalálnia a hőn áhított északnyugati átjárót, a viktoriánus kori sajtó hősként ünnepelte. Egyesek az átjáró megtalálójának titulálták, holott azon majd csak a norvég sarkkutató, Roald Amundsen halad át az újkori modern felfedezők közül elsőként az 1903–1906-os expedíciója során.
A történet néhány éve vett újabb fordulatot, ugyanis az egyre inkább visszahúzódó jégsapkák miatt 2014-ben előbb az Erebust, majd két évvel később és száz kilométerrel északabbra a Terrort is megtalálták. (A két hajó sorsa sokak fantáziáját izgatta hosszú évekig, az egészről pedig még tavaly egy igen kemény, a tudományos fantasztikum felé hajló tévésorozat is készült.)
A legfrissebb hír most az, miként arról a kanadai közszolgálati rádió nemzetközi adásának (RCI) honlapja beszámolt, hogy a kanadai környezet- és műemlékvédelmi hivatal, a Parks Canada búvárrégész csapata lemerült a víz alá, és elkezdte átfésülni a Terror roncsát, amely a sarkköri klímának köszönhetően még a vártnál is jobb állapotban maradt meg.
Száz éve süllyedt el a Carpathia, a legmagyarabb óceánjáró | Magyar Hang
Ez a hajó mentette meg a Titanic utasait. Vesztét egy későbbi hithű náci okozta.
Az eddigi eredmények a szakértők szerint biztatóak, az alsó fedélzet, a matrózok lak- és legénységi részei is jó állapotban vannak, többek között a jéghideg víz és a fénymentes környezetnek köszönhetően. A kutatás vezetője szerint a kapitányi kabin állapota minden várakozást felülmúl. „Nemcsak a bútorok maradtak meg kifogástalan állapotban, a fiókok is szépen becsukva állnak, az üledék pedig konzerválta a bennük található tárgyakat, minden egyes szekrény valóságos kincset rejthet, amivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy rekonstruáljuk a történteket” – nyilatkozta Marc-André Bernier. A kutatók elsősorban írott feljegyzéseket szeretnének találni, főleg olyan, a jéghideg vízben, az oxigénmentes környezetben épen maradt iratokat, dokumentumokat, amelyeket a jégbe ragadást követően jegyeztek le.
A kutatás másik célkitűzése egy nagyobb kiterjedésű, a hajó környezetét is magába foglaló 3D-térkép megalkotása, illetve ezzel párhuzamban az, hogy többet tudjanak meg az ott rekedt hajósok életviteléről, hétköznapjaikról és mikrotársadalmukról.
A kanadai expedíció egyébként ugyanezt a vizsgálatot az Erebus roncsával is el szeretné még végezni az idei szezonban. A terveik szerint az időjárási viszonyok nagyjából szeptember közepéig lesznek erre adottak. Reményeik szerint pedig a kiértékelt eredmények esetleges további expedíciók, kutatási irányok kiindulópontjai lehetnek.
Ha kíváncsiak az Időgép rovatunk további cikkeire, ide kattintva böngészhetnek közöttük.
