Hatvanöt évvel ezelőtt, 1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőzte az angolokat a Wembley-ben, mégpedig 105 ezer teljesen ledöbbent angol néző szeme láttára. Ott, ahol 90 éve nem nyert a kontinensről érkezett csapat, főleg nem olyan, amelyik a Vasfüggönyön túlról jött. A „mágikus magyarok” nemcsak játékukkal nyűgözték le a közönséget, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mi, magyarok sosem felejtjük el ezt a napot, és a hazai labdarúgás jelenlegi helyzetét látva senki sem csodálkozik azon, hogy még mindig az Aranycsapat és Puskás bűvöletében élünk. Ám az igencsak meglepő, ha egy immár több mint egy évtizede Magyarországra költözött, családot alapító, és a nyelvünket elsajátító angol, David Bailey is úgy dönt, hogy megírja az Aranycsapat történetét. Hogy miért? Mert meg akarta érteni, hogy az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel Magyarországon egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai.
Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de Bailey-é az első, amely az elejétől a végéig, regényesen meséli el az olvasóknak, hogy szerinte mi is a titka a legendás válogatottnak. A 237 tételből álló bibliográfia is bizonyítja, hogy egyetlen külföldi író sem mélyült el még úgy a magyar labdarúgás történetében, mint Bailey.
Mégis: inkább regény született, mint a valósághoz történelmi hűséggel ragaszkodó kötet, ugyanis az 500 oldalt elolvasva rengeteg pontatlansággal, sőt tárgyi tévedéssel és csúsztatással találkozhatunk. Ha valaki veszi a fáradságot, és az irodalmi hivatkozásokban is utána néz bizonyos dolgoknak – vagy csak egyszerűen az adott korszak történelmét tárgyaló tankönyvet vesz a kezébe –, már az képes azonnal kiszűrni olyan bakikat, mint hogy Horthy Miklós sosem volt kormányfő, 1924-ben Gömbös Gyula nem volt miniszter, főleg nem egyre növekvő befolyású, illetve Tóth-Potya Istvánról nem állítja, hogy zsidó származású. Ahogy az sem teljesen érthető, miként bukkanhat fel az 1934-es vébé játékosaként a válogatottól 1927-ben visszavonuló Orth György.
Ahogy Szegedi Péter Az első aranykor – A magyar foci 1945-ig című kötet szerzője fogalmaz: Bailey könnyedén vezeti tollát, szórakoztatóan, izgalmasan ír, ám sajnos olyan sok hibával, ami páratlan a magyar sporttörténetírásban. Joggal teszi fel a kérdést, mégis hol olvashatta a szerző, hogy a háború vége felé a Fradi stadionja havonta egyszer megtelt, amikor a náci párt ott gyűlést tartott?
Aki kezébe veszi a korabeli fotókkal illusztrált könyvet, ne történelemhű kötetre számítson, hanem jól és olvasmányosan megírt regényre, amely valós történelmi eseményeken alapul. Annak viszont igazán remek.
David Bailey: Az Aranycsapat története. Ford.: Illés Róbert. Helikon Kiadó, 2018. 4999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
