Hangzatos, túlzó állításokat kíván cáfolni a Kérdések és válaszok 1918-1919-ről, ugyanakkor az óvatoskodó megközelítés épp rá sem jellemző. A sorozatban jelent már meg tematikus összeállítás az Európai Unióról, 1956-ról és a Kádár-korról is, de egyiket sem kísérte olyan éles vita, mint a Napvilág Kiadó friss kötetét. Mindezt Csunderlik Péter néhány mondatáért, amelyekkel Szamuely Tibor kommunista politikusról állapította meg, hogy nem volt vérszomjas. A történész állítása szerint ugyanis a népbiztos bár ha azt látta szükségesnek, kíméletlenül lövetett, de Tormay Cécile leírásával szemben nem akart „vérben fürdeni.” A kormánymédia nem is kímélte a szerzőt, csak a Mandinernek négy állandó szerzője szólt hozzá a vitához, nem beszélve az oldalon publikáló, olykor jóval korrektebb külsősökről. A nyilvánvalóan eltúlzott hadjárat mellett is látható, hogy a Tanácsköztársaság értő kutatója sem vette takaréklángra a harci szellemet. A kérdezz-felelek formában megírt és a Politikatörténeti Alapítvány által támogatott könyv ugyanakkor nemcsak az ő munkája, és a vörösterror is csupán egy kis szeletét nyújtja az egésznek.
Veszett ügy, kínos emlék: összeomlás és forradalom | Magyar Hang
A Várkert lépcsőin még a nap is kisütött - idézte fel Károlyi Mihály azt a pillanatot, amikor politikai pályája csúcsára ért. 1918. október 31-én reggel sétált le a forradalmi lázban égő városba, királyi jóváhagyással Magyarország miniszterelnökeként. „Az eső szitált egész napon át, vékonyan, egyformán" - írta ugyanerről a napról a híres-hírhedt Bujdosó könyv szerzője, Tormay Cécile, aki piszkos városra, hideg, lucskos szélre emlékezett.
Következetlenségről beszélhetünk ott, mikor a szerző szándékosan teszi idézőjelbe például a vörösterror és polgári jelzőket, ezzel sugallva, hogy nem egzakt történeti fogalmakról, sokszor inkább szubjektív jellemzésekről, vagy idézett (ön)jellemzésekről van szó. Ennek ellenére az olyan jelzőket például idézőjelek nélkül találjuk, mint a baloldali, forradalmi, ellenforradalmi. Szerencsésebb lenne az idézőjeleket egyik helyen sem használni. Aztán: a szerzők máshol sem spórolnak a „nem volt vérszomjas”-hoz hasonló élesebb megállapításokkal. Ilyen mondjuk, hogy a polgári újságírók azok közé tartoztak, akiknek szinte a legkisebb bántódásuk esett a kommün alatt. Aztán ott a Pesti Hírlap, melynél a polgári jelző szintén idézőjelbe kerül, mellette a magyarázattal, hogy az „valójában kevésbé értékelvű, elsősorban mindig a kereskedelmi szempontokat szem előtt tartó” újság volt. Ehhez képest egy másik résznél Szamuelyt baloldali kommunistának nevezi Hajdu Tibor. De mennyiben lesz értékelvű baloldali egy tömeggyilkos?
A kötetet egyébként Egry Gábor szerkesztette, szerzői pedig Csunderlik és Hajdu mellett Fodor János és Emily Gioielli. Akadnak szárazabb, adatolásra törekvő részek, míg az olvasmányosabb és szellemesebb válaszok inkább Csunderlikhez köthetőek. A cél, hogy „harag és részrehajlás nélkül” ismertessék az eseményeket. Eközben nyilvánvaló, hogy a baloldali kötődéssel bíró történészek nem dobják félre saját világnézetüket a múlt vizsgálatakor. Erre nincs is feltétlen szükség, amíg a valóságot nem ferdítik szándékosan, ismert eseményeket nem tüntetnek fel másként, mint ahogy tudomásuk szerint történt. Itt ilyenről szerencsére nem beszélhetünk. A részrehajlás teljes elkerülése viszont nem mindig sikerül. Míg a konzervatív értelmiségieknek gyakran jut egy-egy a Pesti Hírlapéhoz hasonló megjegyzés, Lukács Györgynél az is érthetőnek tűnik fel, hogy A bolsevizmus mint erkölcsi probléma után pár hónappal megírta a Taktika és etikát. Előbb a bolsevista erőszak ellen érvelt, aztán már benn is volt a kommunista pártban. Lesznai Anna találóan fogalmazta meg, hogy „megtérése két vasárnap között történt.”
Építőmesterek és hívő kubikosok - Száz éve hunyt el Szabó Ervin | Magyar Hang
Vasárnap volt száz éve, hogy elhunyt Szabó Ervin, személye azonban a mai napig megosztja a közvéleményt. Hiába viseli a nevét több mint hetven éve a fővárosi könyvtárhálózat, politikai nézetei sok esetben felülírják a tudományos és könyvtárszervezői munkásságát. A baloldali radikális gondolkodót előszeretettel bélyegzik kommunistának napjainkban, olyan súlyos bűntetteket is a nyakába varrva, amelyeket korai halála miatt elkövetni sem volt lehetősége.
Szamuelynél amúgy nem öncélú a kutatás, hogy miként jutott el a tömeggyilkosságokig, Csunderlik pedig joggal említi a világháború brutalizáló hatását. Hozzátéve, mennyire ellentmondásosak voltak a népbiztosok, akik nagyvilági allűrökkel rendelkeztek, nagyon máshonnan jöttek, mégis ugyanoda jutottak el. Ugyanakkor nem biztos, hogy sokat elárul, ha Cserny József, Korvin Ottó vagy Szamuely Tibor világháború előtti éveit kezdjük vizsgálni. Hiszen 1919-ben is még csak 25, 27 és 29 évesek voltak. Nem lehet, hogy fiatal koruk nagyrészt magyarázatot ad rá, miért formálta őket oly könnyedén egy vérgőzös ideológia? S akkor mindegy is, Szamuely tíz évvel korábban tömeggyilkosként képzelte-e jövőjét. Ellenben a vörösterror idejére jócskán jelét adta nyilvánosan is, hogy nemcsak gyilkolni kész, de megmagyarázni, sőt, üdvözlendő tettként is beállítani az egészet, a vérszomjassághoz pedig ennyi épp elég. A könyv kapcsán az persze nem igaz, amit a kormánymédia állít, hogy relativizálná az elkövetett bűnöket, vagy hogy sértené az áldozatok emlékét.
Ne gyalázzuk a múltunkat! - Károlyi Mihályról tényszerűen | Magyar Hang
Mindenekelőtt különbséget kell tenni az első köztársaság és a tanácsköztársaság között, abbahagyva a kettő összemosását.
A kötet mindamellett izgalmas és könnyen érthető feldolgozása a Károlyi-kormánynak és a Tanácsköztársaságnak, érdemes ezzel kezdeni, ha gyorstalpalóra vágyunk. Lábjegyzetek és bonyolult fejtegetések helyett tematikus bontást és olyan kérdéseket kapunk, amiket jó eséllyel feltettünk már, de az igazságot még nem kerestük ki. Megtudhatjuk a meglepő választ arra is, ki használta először a „Nem! Nem! Soha!” felkiáltást, ahogy az szintén kiderül, elrepült-e valójában Magyarországról Kun Béla. De még az is: hány százalékos volt az a sör, aminek fogyasztását engedélyezték a Tanácsköztársaság alatt a nehéz fizikai munkát végzők számára.
Kérdések és válaszok 1918-1919-ről, szerk.: Egry Gábor, Napvilág Kiadó, 2018
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
