Ilyen is lehet a konzervatív költészet

Ha azt mondjuk, konzervatív költészet, feltehetőleg nem Szabó T. Anna jut először eszünkbe. Pedig a szerző legújabb, Ár című verseskötetét olvasva mindegyre ez a jelzős szerkezet ugorhat be számunkra.

HIRDETÉS

Egyrészt: a nyelvi játékok. Nádasdy Ádám is megirigyelhetné, olyan gyermeki örömmel pakolgatja itt a szavakat Szabó T., aki még ajánl is egy verset a nyelvészprofesszornak. Egyébként is tobzódik az Ár az ajánlott, illetve alkalmi költeményekben: ha épp nem egy pályatársának vagy pályatársáról versel a szerző, akkor valamely kiállításra, esetleg képre írja sorait. Amiből fakadóan erős hangulatiságú művekről van szó, amik könnyen megfoghatják, vagy épp elrettenthetik az olvasót. „Neuronerdő villódzik, cikázik. / Koponya pulzál. Izzadt fényben ázik. / Ki itt belépsz, minden mást felejts el. / Magad vagy remény, cérnapenge ember” – sorjáznak az ilyen és ehhez hasonló sorok, ez például egy szentendrei Francois Fiedler-kiállítás megnyitójára írt műben. Nem kétséges, az absztrakt festőművész képei éppúgy megragadhatják a szemlélő fantáziáját, ahogy az efféle hangulatképek is. Vagy bámulhatunk magunk elé értetlenül.

Majdnem minden nap sakkoztunk Yoko Onóval – Sam Havadtoy-interjú | Magyar Hang

A hetvenes években érkezett New Yorkba, és szinte rögtön a legnagyobb művészek társaságában találta magát Samuel Havadtoy (Havadtői Sámuel). Lakberendezőként kezdett, festéssel folytatta, közben pedig megismerte Andy Warholt, Keith Haringet és Yoko Onót, akivel aztán húsz évig élt élettársi kapcsolatban. Az alkotóval budapesti lakásán beszélgettünk. – Három kiállítása is nyílt a napokban.

Ahogy olykor a nyögvenyelős megoldásokon is. Sokszor egy vers sodor minket magával, aztán megbotlunk az ilyen versszakokban: „mint egy diafilm, olyan: / minden dia pozitív. / Nem nézheted komolyan: / nevetni, játszani hív.” Tény, ez a vers is felemlegeti később a sokat citált Reviczky-következtetést, miszerint „a világ csak hangulat”, de ez még nem jelenti, hogy bármi beválhat.

Az izgalmasabbak azok a költemények, ahol az érezhetően megindult szerző erős állításokat fogalmaz meg. Ilyen például A kurva című szöveg is, ahol hasonlóakat találunk: „nagy célja nincs már, s nincs benne alázat / belátni, hogy az énje elveszett, / kísértés ellen soha fel nem lázad, / és minden tette betanult szerep.” Kétségkívül érdekes általánosítások ezek, melyeket persze könnyű vitatni, de máris megérkeztünk oda, hogy párbeszéd indult egy nagyon jól megírt kortárs versről. Napjainkban ilyesmi maximum akkor történik, amikor Erdős Virág kihoz egy-egy politikai verset, pedig igen sok költő válthatna ki gondolatébresztő vitákat Turi Tímeától Szálinger Balázson át egészen Takács Zsuzsáig.

Engedjétek haza az apákat!

A Magvető Időmérték sorozatában megjelent Szálinger Balázs-kötetet még egy Alexandra-áruházban vettem meg. Az Anna visszafordul esetében lesz erre lehetőségem? – Valószínűleg nem. Mi is annyit tudunk, amit a hírekből lehet: az Alexandra-hálózatnak nincs nagy jövője. De a maradó könyvesboltokban nem fog szűkülni a kínálat. – Kódolva volt az Alexandra bukása?

Konzervatív ez a költészet mind témaválasztásában, mind az ahhoz való következetes visszatérésben is. Élet és halál szembenállása, a hit síron túlra átnyúló ereje és az emberi kapcsolatok fontossága, törékenysége tematizálódik itt, ahogy már a 2014-es Kerített tér kötetben vagy korábbi versekben is.

Amikor épp nem gyerekkölteményeket jegyez Szabó T. Anna, mert azokban is erős ő, ezt a tudást kamatoztatva „komolyabb” szerzeményeiben is. Ilyen itt a Róka, hasonló részekkel meglepve kicsiket és nagyokat: „állattá bűvölne engem, / hogy a csapdát elfelejtsem, / én az állat, ő az ember, / forró mágnes, magmaszemmel / embert fogott, nem eresztem, / én fogom őt, ő fog engem, / bűvöletben néz és nézem, / nem enged el, ezért én sem, / ketten tartjuk a reteszt – /, rókát fogtam, nem ereszt.”

Megjelenik a ráolvasás- és mondókaszerű műveknél is ez a hagyomány, élménnyé varázsolva már a versmondást is. Érdemes a kötetnek a hasonló verseire koncentrálni, és nem csalódhatunk.

Szabó T. Anna: Ár, Magvető, 2018

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Lakner Dávid
Lakner Dávid
1990-ben született újságíró, a Magyar Hang munkatársa. 2015-től dolgozott a Magyar Nemzetnél, előbb az MNO-nál, majd a kultúra rovatban. Média, film, irodalom, Bergman, Camus, Vonnegut.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

24,166lájkolóTetszik
1,348követőKövetés
12,841feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Utolsó esély hadművelet – Magyar Hang-ajánló

Idei hetedik számunk jelenik meg február 15-én, pénteken. Keressék a következő csütörtökig az újságárusoknál!

Kiemelt cikkek