Február végén emlékeztünk Márai Sándor halálának harmincadik évfordulójára. Összeállításunkban annak járunk utána, milyen ma az író elismertsége külföldön.
A pálya „egyik legbravúrosabban szerkesztett, legsikertelenebb vállalkozása”. Ez volt sommás, 1990-ben Márairól írt művében közölt véleménye Rónay Lászlónak A gyertyák csonkig égnek című regényről. Az irodalomtörténész ítélete szervesen kapcsolódott a regényről az 1930-as években kialakult kritikai közmegegyezéshez, amely szerint az inkább afféle jól legyártott lektűr, semmint minőségi szépirodalom.
Ezért-e vagy sem, a XX. század végén éppen A gyertyák csonkig égnek volt Márainak az a könyve, amely elindította nemzetközi sikerszériáját. Igaz, itt-ott már korábban is megjelent. Például Franciaországban, 1958-ban. Írásai visszhangtalanok maradtak. Egészen addig, míg a jó szimatú olasz kiadó, Roberto Calasso kezébe nem került az 1995-ben újra piacra dobott francia kiadás. Lefordíttatta olaszra, és 1998-ban megjelentette. A mű elképesztő sikert hozott, az itáliai diadalút után hamar meghódította Franciaországot, Németországot és sorra a legtöbb nyugat-európai piacot. Hollandiától Spanyolországig vezette a bestsellerlistákat, és az újabb művek kiadása sem maradt el. Márai elfoglalta helyét Robert Musil, Stefan Zweig, Arthur Schnitzler, Joseph Roth mellett.
De vajon kitart-e még ma is az ezredfordulón kis túlzással az egész világon végigsöprő Márai-láz?
„Tudni kell, hogy a Frankfurter Zeitungnál hétfejű sárkányok vigyáztak a német nyelv tisztaságára. Egy mellékmondat szókötése csaknem oly fontos volt itt, Németország e talán egyetlen igazi világlapjának hasábjain, mint a mellékmondat eszmei tartalma” – idézi Kakuszi B. Péter egy tanulmányában Márai Sándort, aki az Egy polgár vallomásai második kötetében ír így arról a lapról, amelyben – német nyelvterületen – elsőként jelentek meg írásai, alig húszéves korában. A kassai születésű szerző tehetségét jól mutatja, hogy ez a nagy presztízsű lap első, ismeretlenül beküldött munkáját azonnal közlésre méltónak tartotta. Vagyis Márai németországi jelenléte korántsem előzmény nélküli.
Azonban német nyelvterületen sem az 1920-as években publikált cikkek révén népszerű. Szerzőnk reneszánszának kezdete itt is egyértelműen A gyertyák csonkig égnek fogadtatásához köthető. 1999-ben ráadásul hazánk volt a Frankfurti Könyvvásár díszvendége, ami ugyancsak nem ártott a Márai-kultusz alakulásának. Akkor, derül ki egy korabeli tanulmányból, csak németül kétszázezernél többet adtak el belőle.
Márai csillaga azóta sem áldozott le, bár már nem övezi akkora érdeklődés, mint berobbanásakor. De hogy nem feledték, azt jól bizonyítja egy szűk három évvel ezelőtt Svájcban megjelent kötet: Ursula Penicka írónőt olyan mértékben nyugtalanította A gyertyák csonkig égnek lezáratlansága, hogy megírta Márai művének „folytatását” Hallgatás címmel.
„A spanyol nyelvű olvasók számára Márai posztumusz megjelenése a könyvpiacon az elmúlt évek legnagyobb irodalmi eseménye” – írta Ernesto Schoo argentin író, kritikus a La Nación című napilapban 2007 júliusában. „Márai egyedülálló irodalma, amely képes elvegyíteni az érzelmi túlfűtöttséget a reflexióval és a racionális elemzéssel, kiemelt helyet érdemel a könyvespolcunkon. Nehéz lenne még egy külföldi alkotót találnunk, aki a század első évtizedében nagyobb figyelmet kapott volna” – fogalmazott Fernando García Roman író, újságíró az El País hasábjain. Márainak tizenkét év alatt tizenhárom kötete látott napvilágot Spanyolországban – hangsúlyozta cikkében García Roman –, és az európai siker visszhangja Latin-Amerikát is elérte.
2008-ban Buenos Airesben a Magyar Kulturális Hét irodalmi programjainak középpontjában Márai Sándor állt. „A rendezvényre szinte váratlanul nagy számú közönség látogatott el, igazolva ezzel a rendezőket, akik szerint Márai Sándor az utóbbi évek legnépszerűbb magyar írója Argentínában” – idézte fel az eseményt Faix Dóra, az ELTE spanyol tanszékének adjunktusa egy írásában. Faix a német nyelvterületen tapasztalt Márai-kultusszal von párhuzamot: az érdekes életrajzi elemek, a „keleti” Európa iránt feltámadt érdeklődés, az 1999-es Frankfurti Könyvvásár, valamint a barcelonai székhelyű Ediciones Salamandra kiadó tevékenysége együttesen járult hozzá az író sikeréhez.
Márai meglepően hamar, már a harmincas évek elején eljutott a spanyol közönséghez, írásai azonban sokáig szinte semmilyen feltűnést nem keltettek. Az újrafelfedezés kiindulópontja A gyertyák csonkig égnek híres, 1998-as milánói kiadása volt, ezt követően döntött a spanyol megjelenés mellett a Salamandra. A fordítással Xantus Juditot bízták meg, akinek a hűség és az érthetőség között – a cím megváltoztatása is jó példa erre: El último encuentro, vagyis Az utolsó találkozás – remekül egyensúlyozó szövege hatalmas szerepet játszott abban, hogy a kiadó évente rendelte meg az újabb fordításokat.
Az elmúlt években a Salamandra visszavett a szédítő tempóból, nem véletlenül tette fel a kérdést Fernando García Roman 2014-es cikkének címében: vajon hígul Márai hatása? Az újságíró megjegyzi, hogy bár az író regényei továbbra is ott találhatók a könyvesboltok polcain, de már közel sem akkora mennyiségben, mint korábban. Kár lenne, teszi hozzá a szerző, ha Máraival eltűnne az igényes irodalom azon válfaja, amely képes megszólítani a szélesebb közönséget.
Ha kisebb mértékben is, de angol nyelvterületen is lelkes közönségre találtak Márai művei. A legnagyobb sikert itt is A gyertyák csonkig égnek aratta. „Elégikus, komor, zenei, megkapó, egy briliáns értekezés a barátságról, talán a legambiciózusabb az irodalomban” – jellemezte az Embers címen megjelent regényt Anna Shapiro a brit The Observer hasábjain 2002-ben. A művet 2006-ban színpadra is állították Patrick Malahide és Jeremy Irons főszereplésével. Utóbbi a hírek szerint tizenhét év szünet után épp e szerep kedvéért tért vissza a színházba.
Bár elsősorban németes műveltségű szerzőként szokás gondolni Máraira, nem elhanyagolható francia kötődése sem. Fried István számolt be arról a Forrás folyóiratban, milyen keveset tudunk erről, miközben az író az 1920-as években hosszú időt töltött Franciaországban, és nagyban hatott rá az ottani kultúra. Charles Péguy munkássága, korai halála például meghatározó nemzedéki tapasztalat volt, ami Márait is érintette. Zendülők című művére pedig, ha nem is olyan magától értetődő ez, de Jean Cocteau volt hatással. Ez volt egyébként a szerző első munkája, amelyet kiadtak francia nyelven. A Les Révoltés 1992-ben jelent meg, ezt pedig a La fortune littéraire de Sándor Márai című, 2012-es kötet szerint a kilencvenes években követte egyfajta Márai-mánia. Főleg Virág Ibolyának köszönhetően, aki az Albin Michel kiadónál hozta ki A gyertyák csonkig égnek fordítását. A francia siker hozta magával, hogy Nyugat-Európa-szerte érdeklődni kezdtek az író iránt. Ezután már nem is a magyar, hanem a francia címet vették alapul, ha a regényhez nyúltak. A kötet ott Les Braises (Parazsak) címmel látott napvilágot.
A magyar nyelvterület határain túl Olaszország mellett Lengyelországban talált a legszívélyesebb fogadtatásra Márai. – Személyes élményem, ahogy egy krakkói kocsmában a kissé kapatos helyi költő sokáig szorongatja a kezemet, és ismételgeti: Köszönet, Magyarország, Máraiért! – meséli Szathmáry István Pál, lapunk grafikusa, „civilben” polonista. – Pár éve ugyancsak ebben a városban jártam riportúton. A legnagyobb országos napilap helyi szerkesztőségének vezetője az irodájában büszke kézmozdulattal mutatott a könyvespolcra, amelyen ott sorakoztak a Napló-kötetek lengyel nyelvű kiadásai.
Márai lengyelországi diadalútjának története is regényes. Az 1944-ben alapított, és így a háború utáni lengyel könyvkiadás legrégebbi szereplőjének számító Czytelnik épp komoly gondokkal küzdött, amikor minden mindegy alapon Márai kiadása mellett döntött. A siker valószínűleg még őket is meglepte. A Napló kiadásait értelmiségi körökben komoly várakozás előzi meg, Márai egyik darabjából (Kaland) a rendkívül népszerű (nálunk leginkább Andrzej Wajda A márványember, valamint A vasember című filmjeiből ismert) színésznő, Krystyna Janda rendezett színházi előadást.
A kiadó kínálatában jelenleg lengyel nyelven olvasható a Napló 1943 és 1966 közötti időszakot felölelő négy kötete, A négy évszak, a Füves könyv, A gyertyák csonkig égnek, A sértődöttek három kötete (Jelvény és jelentés. Utóhang. Sereghajtók), Az idegenek, az Ítélet Canudosban, az Egy polgár vallomásai és a Föld, föld! A Gazety Wyborcza című napilap egy 2010-ben megjelent cikkében Márai egyik fordítója azt nyilatkozta, találkozott olyanokkal, akik állították: ha hamarabb olvashatták volna lengyelül a magyar író Füves könyvét, valószínűleg jobb emberek lettek volna.
A szlovákok viszonya Máraihoz sajátos. A szerző műveit a Kalligram kiadó jelenteti meg szlovákul, nem minden visszhang nélkül. A Föld, föld!… kapcsán például az SME kritikusa sovinisztának nevezte Márait. „A szlovákok látják, hogy itt van ez az író, aki Kassán született, világhírű, érzik, hogy ők sem hagyhatják figyelmen kívül, valamit kezdeniük kell vele. (…) Világos ugyanakkor, hogy Márai szemében Kassa magyar város volt, s ezzel esetleg kelletlenül szembesül a szlovák olvasó” – nyilatkozta korábban az Új Szónak Mészáros Tamás Márai-kutató. A fogadtatás máskor nem ilyen elutasító: Márai inspirálólag hatott például a szlovák színházi világra: színdarab és Márai-balett is született. A legfrissebb fejlemény, hogy Kassán emlékkiállítás nyílt a szlovák és a magyar kormány támogatásával.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
