1973. szeptember 11-én, reggel hétkor a költő fellépett egy székre, és szavalni kezdett „Antonio Narváez, az elismert nőgyógyász és szabad idejében a szépművészetek pártfogója vidéki házában.” A hallgatóság végkimerülésig ivott, nevetett, terveket szőtt és táncolt egész éjjel. „A tizenötödik sornál járhattam, amikor egy lány és két fiú megjelent a konyhaajtóban, és közölte a hírt. A rádió tájékoztatott, hogy Santiagóban épp katonai puccs zajlik.” Az események szó szerint elsodorják a költőt, aki a padlóra zuhanva elveszíti az eszméletét. Amikor magához tér, már egy gyönyörű, fiatal lány ölében nyugszik a feje.
Roberto Bolaño Szülőföld című kötetének második írása valós felfordulást örökít meg. Az író, aki Santiago de Chilében született 1953-ban, majd szüleivel 15 évesen Mexikóvárosba költözött, 1973-ban visszatért hazájába, hogy Salvador Allende rendszerét támogassa. A baloldali elnök a szeptember 11-ei puccs napján elhunyt (öngyilkosságát sokan a mai napig vitatják), Augusto Pinochet hatalomátvétele után pedig Bolañót terrorizmus gyanújával letartóztatták, és börtönbe vetették.
Sikerült megszöknie, visszatért Mexikóba, ahol elindította a zsigeri realizmus költészeti mozgalmát. Később Spanyolországba költözött, a vándorútjai során megismert feleségével egy kis katalán tengerparti faluban telepedtek le, két gyermekük született. Amikor 1992-ben súlyos májkárosodást diagnosztizáltak nála, családja jövőjét szem előtt tartva fokozta addig is embertelen munkatempóját, és a következő bő egy évtizedben – 2003-ban bekövetkezett haláláig – több tucat művet alkotott (sok ezer oldalon), köztük a kortárs spanyol nyelvű irodalom legfontosabb szövegei közé sorolt Vad nyomozókat és a szintén monumentális remekművet, a 2666-ot.
Bolaño esetében – akinek immár több mint fél tucat munkája olvasható magyarul – nehéz az életrajz tényeit elválasztani a művek fikcionalitásától. Amellett, hogy Arturo Belano néven saját magát is számtalan alkalommal megjelenítette írásaiban, a valóság szinte minden alkalommal beszivárgott a szövegeibe, ahol aztán a képzelettel keveredve hozott létre sajátos univerzumot. A Szülőföld ebből a szempontból kiemelten fontos része az életműnek, hiszen a sokadik posztumusz kötet különféle vázlatokból, jegyzetekből, töredékekből az író élettörténetének részleteit tárja elénk.
Akad néhány kritikus, aki nem is tartja többnek a szövegeket egyszerű fragmentumoknál, ám ahogy az előszóban Juan Antonio Masoliver Ródenas spanyol irodalmár fogalmaz, „minden töredék egy állandó mozgásban lévő, a teremtés valódi folyamatában lévő egység függvénye, ami egyszersmind egy világ megszilárdulásával is jár”.
Bolaño roppant szöveguniverzumában minden mozgásban van, a szereplők, jelenetek, gondolatok Nietzsche szellemében örökké visszatérnek, így a Szülőföld fragmentumai jóval többek egyszerű jegyzetnél, belépőt kínálnak az író világába. Ennek gyakorlati haszna is van: aki eddig egy sort sem olvasott Bolañótól, az a már említett – összesen több mint másfél ezer oldalas – két fő mű helyett most könnyített útvonalon is eljuthat a zsigeri realizmus forrásához.
Már persze, ha létezik könnyebb út. Bolaño sosem kínál egyszerű értelmezést, ezért is lehetnek a szövegei legalább olyan kalandosak, mint az élete. A Szülőföld – eredeti címén, a három részből álló kötet második fejezete után, Sepulcros de vaqueros, vagyis Cowboysírok, ami talán jobban passzol az író szellemiségéhez – Kutasy Mercédesz (ismét) remek fordításában veszélyekkel teli utazás az ismeretlenbe. S bár még abban sem lehetünk biztosak, hogy létezik végcél, a chilei író művei esetében úton lenni nem feltétlenül boldogság, hanem az egyetlen valóságosnak tűnő létezési mód.
Roberto Bolaño: Szülőföld. Jelenkor Kiadó, 2019. 2999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/12. számában jelent meg, 2019. március 22-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/12. számban? Itt megnézheti!
