Alexander Brody élete a XX. század nagyregénye, tele lebilincselő epizóddal, tanulsággal. Nagy József, a 24.hu újságírója kiváltságos helyzetben van, hogy barátjának nevezheti Magyarország egyik legnevesebb íródinasztiájának leszármazottját. Olyannyira szoros a kapcsolatuk, hogy sikerült meggyőznie Brodyt, anekdotázgatásaikat, szivarozás közbeni kvaterkázásukat foglalják interjúkötetbe. Brody egy feltétellel vállalta: ha ő is kérdezhet. És épp ettől válik igazi egésszé a Megtalálni serendipityt – Véletlenszerű lényeges felfedezések című könyv. A magyar nagypolgári élet fényes pillanataival és a sokak által vágyott amerikai álommal szemben megjelennek a pestszentlőrinci KISZ-lakótelepen felnőtt Nagy József emlékei a néphadseregről, a futballmeccsekről, a tanítóképző főiskoláról, a rogyadozó szocializmusról és az underground kultúra lázadásáról, amelyek révén Brody életének minden mozzanata más fénytörésbe kerül.
Két különböző generáció és társadalmi háttér, két teljesen más élettapasztalat, mégis annyi közös szál köti össze ezt a két férfit. Mindketten ízek és illatok gyűjtői és őrzői, a szivar megszállottjai, az élet szerelmesei és a nők tisztelői. A hangsúly persze el-elbillen, ahogy Nagy József írja, „nem csak azért, mert a nyolcvanhat több az ötvennél, de hát mit lehet tenni, amikor egy Bródy írja a szabályt”.
A legendás író és publicista, Bródy Sándor unokája egyike az utolsó gentlemaneknek. Egy olyan korszak szülöttje, amikor még a magas vagyoni helyzet ellenére a tisztelet, az alázat, a nagyvonalúság és az udvariasság alapértéknek számított. Ma is ezek az elvek vezérlik Alexander Brodyt, akinek apja Bródy János, a magyar lóversenysport és gabonakereskedelem kiválósága volt a két világháború között, édesanyja pedig Pollatschek Lilly, sikeres festőművész, akinek képeit a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Whitney, valamint a Brooklyni Múzeum is őrzi.
Brody a kor neves művészei, politikusai, sportolói között nőtt fel. Édesapja testvére volt Bródy Imre fizikus, aki feltalálta a kriptongázos izzót, és megalapította a világ első kriptongyárát. Ahogy a családhoz tartozott a kor nagy csibésze, Hunyady Sándor író, a hetvenötszörös válogatott, olimpiai bajnok vízilabdázó, Bródy György, illetve Bródy Ernő, aki a leghosszabb ideig volt országgyűlési képviselő, nem mellesleg ő volt az egyike annak a hét honatyának, aki a numerus clausus ellen szavazott.
A kis Alexander gyermekkorában Csortos Gyula és Jávor Pál térdén lovagolt, autókat tologatott Szép Ernővel, később Asbóth József tanította teniszezni, Széchenyi Zsigmond mesélt neki afrikai kalandjairól. A háború után Bródy apja pontosan látta, hogy nekik nincs itt jövőjük. Először fiát hivatalos útlevéllel küldte néhány hónapra Svájcba, a kis Brody innen utazott tovább Amerikába, ahol később anyagilag megtépázott családja is csatlakozott hozzá. A fiatal fiú diplomatakarrierről álmodozott, ezért is jelentkezett a Princetoni Egyetem Woodrow Wilson diplomáciai karára, ahol kínai nyelvből, történelemből és filozófiából szerzett oklevelet.
Itt is felvette a kapcsolatot a magyar ismerősökkel: rendszeresen látogatta Molnár Ferencet a New York-i Plaza Hotel híres 813-as szobájában, s ekkoriban találkozott Albert Einsteinnel, aki Szilárd Leó fizikussal és Robert Oppenheimerrel, az amerikai atombombaprogram vezetőjével állandó ebédvendégek voltak Neumann Jánoséknál. Fizikáról azonban szó sem eshetett a leves felett. „Politizáltak. Kicsit kényelmetlen volt, hogy az én véleményemet is kérdezték. (…) Egy idő után alighanem tisztába jöttek vele, hogy a kajáért járok oda. Már akkor is szerettem jót enni, és a Neumann-konyha sokkal ízletesebb volt, mint az egyetemi menza” – emlékszik vissza azokra a vasárnapokra Brody.
Az egyetemet sikeresen abszolválta, de hamar be kellett látnia, a McCarthy-korszakban egy kommunista országból jött fiatalból nem lehet diplomata. Az élet a reklámszakma felé sodorta: először a Young & Rubicamnél lett kifutófiú, de a várt, mégis egészen váratlan szerencsének, a serendipitynek köszönhetően elindulhatott a nemzetközi elnöki pozíció felé vezető úton. Egy Biblia segítségével. Hisz ahogy a többi Bródy, úgy Alexander is egy nagy csibész volt (ahogy még ma is az): bement az ügyfélkapcsolati osztály vezetőjéhez, akinek egy Biblia volt az asztalán, és belecsempészett egy cetlit azzal a szöveggel, hogy „ha eddig eljutsz az olvasásban, hívj fel”. Két nap múlva csöngött is a telefon, két hét múlva pedig már az ő osztályán dolgozott a fiatal Brody. Ez a serendipity vezette végig az életén: huszonnyolc évesen már az egész európai üzletágat vezette, a cég pedig a világ legnagyobb reklámvállalatává vált az irányítása alatt.
A budapesti fiúból világpolgár lett, a sors újfent a kor legnagyobbjaival hozta össze: Grace Kelly teniszpartnere lehetett a legmenőbb New York-i teniszklubban, a Townban, László Ernőnél Greta Garbóval cseveghetett, egy svájci mosodában ismerkedett meg Audrey Hepburnnel, Jorge Luis Borgesszel az ősrégi izlandi monda, az Edda-énekek történetét vitatta meg, és ismerte Cole Portert és William Somerset Maughamet is. 1993-ban vonult vissza a reklám világától, Hawaiin telepedett le, de azóta is sok időt tölt Magyarországon, ahol sokat tesz a magyar irodalomért és családja szellemi örökségének ápolásáért. Élő anakronizmus – az első szó, ami eszébe jut saját magáról. „Két lábon járó kortévesztés. De még úgy is boldogan éltem, élek a huszadik-huszonegyedik században, hogy igazából a tizennyolcadikban volna a helyem.” Nagy József beszélgetésfüzére még jobban megerősített benne, Alexander Brody olyan úriember, olyan lélek, aki nélkül kevesebb lenne a világ.
Alexander Brody-Nagy József: Megtalálni serendipityt. Magvető Kiadó, 2019. 5499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!
