Egy mesteri pszichotriller, ami a migráció megértéséhez is új olvasatot kínál

„Ne szaporítsuk a szót. Ez egy remekmű” – méltatta a brit Lawrence Osborne Gyönyörű bestiák című regényét a Washington Post kritikusa 2017-ben, a mű megjelenésekor. Minden szövegnek nehezebb dolga van, ha ilyen magasra srófolják az olvasó kíváncsiságát és elvárásait. A könyv elolvasása után azonban hajlamosak vagyunk egyetérteni az amerikai lap ítészével.

Az 1958-as születésű Lawrence Osborne Cambridge-ben és a Harvardon tanult, majd a New York Times tudósítójaként beutazta a világot, és írt-ír nagyjából az összes rangos amerikai magazinba. Élt Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban, Marokkóban, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Thaiföldön és Törökországban. A  Gyönyörű bestiák az ötödik regénye.

Ezek az életrajzi adatok nem csupán a személy rövid bemutatását szolgálják: érthetővé teszik a könyv számos vonását is. A  Gyönyörű bestiák írója érezhetően magabiztosan és tökéletesen bánik a nyelvvel – a magyar fordítást külön köszönjük Horváth M. Zsanettnek –, nyitott, a világot és a benne élő embereket jól ismeri, figurái leírásában és megalkotásában ugyancsak az újságíró éles szemét fedezhetjük fel.

A regény két főhőse Naomi, a brit jogásznő, aki szüleivel nyaral a görög Ídra szigetén, és az amerikai Samantha. A két lány barátságot köt, utóbbit lenyűgözi újdonsült ismerőse műveltsége, cinizmusa és a belőle áradó, felettébb vonzó melankólia. A könyv elején bepillanthatunk a felső középosztálybeli szereplők mindennapjaiba – Lawrence szövege itt a legnagyobb modern amerikai szerzőkét, F. Scott Fitzgeraldét, Truman Capote-ét idézi. Később azonban más irányba kanyarodik a történet: a két lány egy nap a parton ráakad a halálosan kimerült szír menekültre, Fáúdra. Ők kapva kapnak az alkalmon, és elhatározzák, hogy megmentik a férfit.

A Gyönyörű bestiák ekkor mesteri pszichotrillerré alakul, és a műfaj jellegzetességei miatt nem is lenne ildomos, ha túl sokat elárulnánk a továbbiakból. Elég legyen annyi: hamarosan gyilkosságokkal, egy nyomozó érkezésével és töltött fegyverek sokaságával egészül ki az addigi sztori, amely, amint a könyv egy amerikai kritikusa írta, itt már Georges Simenon és Jean-Patrick Manchette noirjaival vetekszik. Közben mindvégig megőrzi kimértségét és kiváló jellemábrázolásait. Egyúttal pedig új olvasatot kínál napjaink egyik legkínzóbb és -bonyolultabb kérdésének, a migrációnak megértéséhez, de legalábbis szemléléséhez.

Osborne könyve tényleg remekmű, és bár súlyos kérdéseket vet fel, nyári olvasmánynak sem utolsó. Sőt. A magyar kiadás hátlapján szerepeltetett, Naomi (és rajta keresztül társadalmi osztálya) fásultságát jellemző idézet sem ígér mást: „Akár ezer nyár is lehet ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni.”

Lawrence Osborne: Gyönyörű bestiák. Ford.: Horváth M. Zsanett, Jelenkor Kiadó, 2019. 3299 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!