Amikor a kormány egy olyan döntést hoz, amely kedvezőtlen a legszegényebb társadalmi csoportok életére nézve, sokszor rácsodálkozunk arra, miért nem vonulnak ezek az emberek az utcára. Ha 400 órára növelik a túlórakeretet, miért nem szervezkednek a dolgozók, miért nem követelnek többet a kormánytól? Az ilyen kérdésekre sokszor hajlamosak vagyunk leegyszerűsítő válaszokat adni.
A szegények látszólagos passzivitását sokan a politikai szabadság hiányára vezetik vissza, hiszen a szegénység és az elnyomás egymással szorosan összefüggő szavak. Ám a tapasztalat az, hogy míg a demokrácia terjedése a világ elmaradottabb szegleteiben a szegényeknek új hangot biztosított, ők sokkal kevesebbszer éltek ezekkel, mint azt vártuk volna. Ezért ma már új válaszokra van szükség a régi, nagy kérdésekre.
Ezeket gyűjtötte össze egy csokorba Marcelo M. Giugale nemrég magyarul is megjelent, Gazdasági fejlődés – Amit mindenkinek tudnia kell című könyvében, amelyben a szerző bemutatja mindazokat a problémákat és dilemmákat, amelyekkel a nemzetközi fejlesztésekben érintett szereplők naponta szembenéznek. A szegények passzivitása is ilyen: a jelenleg elfogadott magyarázat szerint ennek az információhiány az oka, mivel a szegényeknek nincs tudomásuk arról, hogy mennyire gyenge az állami iskolák és kórházak, és mennyire korrupt a bürokraták teljesítménye.
De vajon a jobban informált szegény emberek jobb kormányzatot követelnek? Giugale szerint ez a valóságban nem feltétlenül történik így, mivel az információ szükségszerű, de nem elegendő feltétele annak, hogy az emberek, különösen a szegények reagáljanak. A legígéretesebb választ a kérdésre ma a viselkedési közgazdaságtan adja, amely szerint az emberek úgynevezett „mentális sávszélességgel” rendelkeznek, ahol a szegénység ennek a sávszélességnek a nagy részét elfoglalja. Vagyis abban az esetben, ha minden nap, így tegnap, ma és holnap is az az egyetlen gondolatunk, hogy enni adjunk a családunknak, nem túl sokat aggódunk amiatt, hogy a közoktatás, az egészségügy vagy a költségvetés megreformálására civil mozgalmakat hozzunk létre.
Miért nem valósulnak meg a kézenfekvő reformok? Hogyan segíthetünk az újdonsült szegényeken? Ismerjük az állami beavatkozások valós hatásait? A könyv az ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre is választ ad és egyben megmagyarázza azokat a problémákat, amelyekkel a politikai döntéshozóknak nap mind nap szembe kell nézniük.
Legalább ennyire fontos, hogy megmutatja azt is, melyek azok a legígéretesebb eszközök, amelyek segítenek a társadalmak felvirágoztatásában. A műnek óriási érdeme, hogy közérthetően tárja fel, miért olyan nehéz a kormányzatok és a gazdaságok optimális működéséhez szükséges szakpolitikai reformok megvalósítása, és milyen kihívásokkal kell szembenézni a társadalmi befogadás, az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra vagy éppen a technológia területén. Így az olvasó egy olyan könyvet kap a kezébe, amellyel jóval közelebb jut ahhoz, hogy megértse a modern társadalmak működését.
Marcelo M. Giugale: Gazdasági fejlődés – Amit mindenkinek tudnia kell
Ford.: dr. Szepsi Szűcs Lilla. Pallas Athéné Könyvkiadó. Budapest, 2019. 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.
