Amikor az amerikaiak a hetvenes évek végén kifejlesztették az F–20-as szuperszonikus könnyű vadászrepülőgépet, arra számítottak, hogy a szegényebb országok ezt más, drágább gépek csábító alternatívájának tekintik majd. Azonban a tervezőknek keservesen csalódniuk kellett. Ugyanis a szegény államok inkább a drága vadászrepülők parányi haderejét részesítették előnyben a nagyobb, harcképesebb, de olcsóbb vadászgépekkel szemben. Más szóval: egy csúcskategóriás gép birtoklásának szimbolikus értéke sokkal nagyobbnak bizonyult, mint annak, hogy nagyobb, olcsóbb és hatékonyabb haderejük legyen. Így fordulhatott elő, hogy az F–20-as vadászgép költségeinek csökkentése ironikus módon kevésbé vonzóvá tette a gépet a leginkább potenciális vásárlók számára.
De ha szétnézünk a világban, a nemzetközi kapcsolatok tele vannak a feleslegesség példáival: egyes államok olyan drága fegyverkészleteket vásárolnak, amire nincs szükségük, és a fenntartását meg sem engedhetik maguknak. Mások méregdrága segélyprogramokat indítanak, amelyek a kedvezményezettek számára elhanyagolható hasznot hoznak. Máskor a kicsi, szegény, tengerparttal nem rendelkező országok haditengerészeti eszközöket szereznek be. És az is tudvalévő, hogy a szuperhatalmak az elképzelhető fenyegetések elleni küzdelemhez továbbra is a szükségesnél jóval nagyobb arzenált tartanak fenn.
Miért? Erre keresi a választ Lilach Gilady nemrég megjelent, A presztízs ára című művében, amelyben a szerző egészen újszerű magyarázatot kínál arra, miért fordítanak óriási pénzeket a különböző országok sokszor felesleges dolgokra. A Torontói Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezető professzora a kérdés megválaszolásához a közgazdasági szakirodalomból ismert Veblen-hatást hívja segítségül, amely szerint a fogyasztók egy adott minőségi szinten az olcsóbb áruk helyett néha a drágábbat részesítik előnyben, hogy azzal demonstrálják társadalmi helyzetüket. Ilyenkor tehát a fogyasztók a többletköltségekkel presztízst is vásárolnak maguknak. A könyv írója szerint hasonlóan történik ez az államok esetében is, így a vebleni keretrendszer magyarázatul szolgál az állami szintű túlköltekezésekre, hiszen itt a presztízs legalább annyira fontos – ha nem fontosabb –, mint az egyének szintjén.
Gilady a könyvében számos példával támasztja alá állítását, és bizonyítja, hogy a hivalkodó állami fogyasztás nem magyarázható egyszerűen az elrettentési, a nemzeti vagy éppen a bürokratikus politikára támaszkodó hagyományos válaszokkal – a presztízs vizsgálata tehát megkerülhetetlen. De a mű választ ad olyan kérdésekre is, mint hogy mennyit ér a presztízs, ha a nemzeti státusz a tét, vagy hogyan befolyásolja a nemzetállamok megítélését a státuszjavak fogyasztása, és pontosan mely státusszimbólumok mozgatják leginkább a nemzetközi kapcsolatrendszereket. A presztízs ára így nemcsak a hivalkodó fogyasztásra szolgál magyarázattal, hanem mélyebb betekintést nyújt abba a nemzetközi versenybe, amelyben cseppet sem mindegy, ki lesz végül a győztes.
Lilach Gilady: A presztízs ára Ford.: dr. Varga Emília Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019. 1999 forint
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/31. számában jelent meg, 2019. augusztus 2-án.
