Meggyilkolt felmenőim története visszatért a saját nyelvükhöz, ez gyönyörű szimbólum – fogalmazott Elisabeth Asbrink 1947 című, magyarul most megjelent könyve kapcsán. Az őszi Margó Fesztivál vendégeként Budapestre érkezett svéd író-újságíró édesapja magyar, családja több tagját a vészkorszak alatt ölték meg. Mint elmondta, a múltat sosem zárhatjuk le, de tanulhatunk belőle, ezért is írta meg az 1947-es év történetét, amelynek számos eseménye a mai napig hatással van az életünkre.
Részletek a Magyar Hang október 25-i (2019/43.) számában megjelenő interjúból!
– Az idő aszimmetrikus, a rend felől halad a rendetlenség felé – írja a könyvében. Ezt baljós előrejelzésnek is tekinthetjük?
– Sosem tehetjük meg nem történtté a múltat, ezt jelenti számomra az idő aszimmetrikussága. Nem a ránk váró sötét jövőre utaltam tehát, hanem mindarra a fájdalomra és szomorúságra, amely a második világháború, a holokauszt túlélőinek kegyetlen tapasztalata, és amely a mai napig meghatározza az életünket. Nem csaphatjuk rá a jelen ajtaját, hiszen a múlt itt él velünk. A szálloda, ahol Budapesten lakom, nem messze áll attól a háztól, amelyben az apám felnőtt. Ebből az épületből ragadták el a családomat a nyilasok, közülük többen már sosem térhettek haza, és a ház még mindig áll emlékeztetve mindarra a szörnyűségre, ami ott történt a háború utolsó éveiben. Ez azonban a traumán túl reményt is adhat, hiszen csak rajtunk múlik, hogy tanulunk-e a hibákból, hogy ami egyszer megtörtént, ne következhessen be újra.
– Elméletben mindig egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a már egyszer elkövetett hibákat?
– Szókratész híres mondása, hogy „ismerd meg önmagad”. Egyénként és nemzetként egyformán kötelességünk, hogy megértsük, kik vagyunk, és honnan jöttünk. Ehhez pedig egy minél teljesebb képre van szükségünk, nem tehetjük meg, hogy kizárólag a kellemes emlékeket őrizzük meg, és elfeledkezünk a tragédiákról. A nemzeti emlékezetben a hősök mellett a bűnösöknek is helye van, hiszen a napfény árnyékot vet, és mi nem feledkezhetünk el a sötét foltokról sem. Magyarország történelmében pedig sajnos elég sok sötét foltot találunk, és ha úgy teszünk, mintha ott sem lennének, nem érthetjük meg, milyen hatással vannak ránk ma.
(...)
Miért éppen 1947 történetét írta meg? Sok párhuzamot lát 1947 és napjaink között? Európában az antiszemitizmus ismét súlyos problémává vált, minek tulajdonítja az egyre gyakoribb konfliktusokat? Ön tárta fel az IKEA-alapító náci mozgalmakhoz fűződő szoros kapcsolatát, hogyan reagált a svéd társadalom a nemzeti ikon leleplezésére? Családja Magyarországról származik, milyen érzés most magyarul kézbe venni a könyvet? Ön már nem beszél magyarul, miként viszonyul a magyar nyelvhez és a kultúrához? A válaszokat keresse a Magyar Hang október 25-én megjelent 2019/43. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/43. számban? Itt megnézheti!
