Érdek nélkül: Roger Scruton könyvéről

Szép az, ami érdek nélkül tetszik. A közhellyé lett Kant-megállapítást bizonyosan tudják idézni azok is, akik még életükben egy filozófiakönyvet sem vettek a kezükbe. De mit is jelent pontosan, hogy valamihez nem fűződik érdekünk? Tudunk-e önmagában gyönyörködni egy dolog szépségében anélkül, hogy valamit mondjunk ezzel magunkról is? És felállítható-e olyan objektív szépségmérce, ami alapján bizonyosan azzá lehet nyilvánítani művészeti tárgyakat, épületeket, vagy akár terítéket, szobabelsőt, állólámpát?

Ezekre a kérdésekre is keresi a választ 2009-es könyvében Roger Scruton. A szépről című kötet most jelent meg magyarul, de témája örökérvényű, aktuális lehet bármikor, mint az élet alapvető jelenségeire rákérdező munkák általában.

Persze, a konzervativizmus egyik jelentős alakjáról van szó, ami nemcsak a példaként hozott klasszikus művek során látszik, de már a kiindulóponton is. Scruton azzal nyit, hogy felteszi a kérdést: amikor a legnagyobb angol festő tiszteletére alapított Turner-díjat évről évre valami „kérészéletű jópofaság” kapja, az nem azt bizonyítja-e, hogy az ízlés teljesen relatív, és nem is érdemes vitatkozni róla?

Scruton ezt visszautasítja, szerinte a szépség olyan egyetemes érték, amely racionális kultúránkban gyökerezik, és aminek alapján joggal hozhatunk ítéletet egyik-másik műalkotás felől. Miközben ez nem olyan dolog, ami tanulható, elsajátítható lenne, így „az én ítéletem megformálásához tapasztalati élményre van szükség.”

Akkor is így van ez, ha mondjuk egy kritikus véleményében annyira bízunk már, hogy úgy gondoljuk, amit ő méltat, az nekünk is tetszeni fog, amit pedig nem szeret, az kevésbé. Így van ez, és épp ezért szeretjük újra- és újraolvasni kedvenc verseinket, regényoldalainkat akkor is, ha tartalmilag már megfejtettük őket, tisztában vagyunk jelentésükkel. Mégsem adja meg egy kivonatos történetismertetés azt az élményt, mint maga a műalkotás, annak sajátos rendbe fűzött soraival.

Scruton vizsgálja funkcionalitás és esztétikai sikeresség (látszólagos) szembekerülését, ahogy azt is, min bukik meg az érdeknélküliség tétele. A szépség mennyiben lehet indoka döntéseinknek, és mikor csak áltatjuk magunkat, amikor éles különbséget vonunk külső és belső szépség között? Mennyiben relatív a szépség, mikor nem az? És hogyan viszonyul mindehhez a divat, mennyiben következnek belőle esztétikai ítéleteink?

A szerző olyan kérdéseket feszeget, amelyekkel mindannyian szembekerülünk a hétköznapokban, öntudatlanul is állást foglalva úgy, hogy a kérdéseket valójában fel sem tesszük magunknak. A 75 éves korában elhunyt konzervatív gondolkodó élvezetes, könnyen olvasható könyve segít benne, hogy tisztábban lássunk a legalapvetőbb esztétikai kérdésekben is. Politikai nézetektől függetlenül, mindenkihez szólva, aki valaha is elgondolkozott rajta, mi mindent tekinthetünk szépnek ezen a világon.

Roger Scruton: A szépről. Fordította: Orosz István, MMA Kiadó-MMKI, 2019, 3500 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/3. számában jelent meg január 17-én.

A Könyvesház rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! Ha pedig a tudományos cikkeinket keresi, azokat itt találja!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/3. számban? Itt megnézheti!