HIRDETÉS

Az elektrosokk csak még mélyebbre taszít

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

HIRDETÉS

Sokatmondó lehet, ahogy még az is elkezd mentegetőzni Az üvegbura főhőse kapcsán, aki igazán átérzi, mi mindenen megy keresztül. Megjegyezve: jó, jó, Esther Greenwood világa akár egész élhető is lehetne, örülhetne a sorsának, ő mégsem érzi jól magát. Mert egy láthatatlan üvegburában kapkod a levegőért, mi pedig az átlátszó falon keresztül nem értjük, mi is a baja igazán – odaát. Mintha csak mi itt lennénk a szabad levegőn, biztonságban.

New Yorkban indulunk, Esther egy divatlap pályázatát elnyerve díszes fogadásokra jár, elismert írókkal, költőkkel találkozik, része lehet abban a nyüzsgésben és luxusban, amiről elvileg mindenki álmodozna. Aztán hazatér, egyik csalódás éri a másik után, ő pedig egyre mélyebbre zuhan. Nem sokra rá már egy félresikerült elektrosokk-terápiáról hallunk, és olyan nyomasztó gondolatokról, belső sötétségről, amit az olvasók egy része idegenkedve tolna el magától. Ahogy tettek a nagyon hasonló regény, a Zabhegyező hőse, Holden Caulfield kapcsán is.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Hogyan olvassuk ma Esther Greenwood depressziójának a történetét? Már egy sor újabb regény tükrén keresztül. A kilencvenes évek derekán jelent meg Elizabeth Wurtzel könyve, a Prozac-ország, amit sokan éppúgy fogadtak, mint Az üvegburát. Vagy még értetlenebbül. Szenvedés helyett csak szenvelgést látva, a gyengeségtől irtózva, s azt várva, hogy a szereplő, akármin is megy keresztül, végül a hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból.

Érdekes, ahogy valóság és regény értelmezése összefonódik, egyik alakítja a másikat. Wurtzelnek sikerült kikászálódnia a bajból, több könyve is megjelent, zenekritikus lett. Végül mégis idő előtt távozott, idén januárban, ötvenkét évesen hunyt el. Nem a depresszió, hanem mellrák következtében. Sylvia Plath ezzel szemben Az üvegbura megjelenésének évében, 1963-ban lett öngyilkos, mindössze 31 évesen. Nyolcvanhét éves lenne, akár még mindig élhetne. Könyvének sikerét már nem élhette meg, pedig Az üvegbura hamar népszerű lett, sokkal jobban fogadták, mint a Prozac-országot harminc évvel később, egy elvileg nyitottabb, elfogadóbb korban.

HIRDETÉS
A Prozac-ország, ami egy generációt szembesített a fájdalmaival

Ma újraolvasva talán még mellbevágóbb lehet az a leszorítottság-érzés, ami Plath hősét a hatalmába keríti. Az, ahogy önmagában egyre bizonytalanabbul, csalódottan és kiüresítve fuldoklik, miközben a világ nem tud mit kezdeni fájdalmával. Plath halála miatt mégis „hitelesítve” érzik többen a regényt, mert a depresszió komolyságát akkor tudják csak igazán elfogadni, ha halállal végződik. Addig pedig? Akit hatalmába keríti, az jó dolgában nem tudja, mit csináljon, csak nyavalyog, de majd észhez tér. Kérdéses, a világot idén tavasszal bezárkózásra kényszerítő változások empatikusabbá, vagy éppen hogy elutasítóbbá tesznek-e bennünket. Megértjük a négy fal között azt, aki szintén nem tud kiszabadulni, élvezni a világot? Vagy még inkább elutasítjuk, azt gondolva, hogy ő könnyebben változtathatna?

A regény friss kiadása mellett olvashatunk egy korai novellát is Plath-tól, egy jóval szimbolikusabbat, de hasonló problémakört boncolgatót. Mary Ventura szintén szembesül a társadalom szürkeségével, a felnőttlét érthetetlenségeivel, értelmezhetetlenségével, a vonat pedig egyre csak robog, és nem tudja, egyáltalán érdemes volt-e rá felszállnia. Hiszen ő otthon akart maradni, még az állomásról is hazament volna. De visszafordulni már nem lehet.  

Sylvia Plath: Az üvegbura; Mary Ventura és a Kilencedik királyság; fordították: Tandori Dezső és Pék Zoltán, Európa Könyvkiadó, 2019, 3699 Ft

HIRDETÉS

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/15. számában jelent meg április 9-én.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Lakner Dávid
Lakner Dávid
1990-ben született újságíró, a Magyar Hang munkatársa. 2015-től dolgozott a Magyar Nemzetnél, előbb az MNO-nál, majd a kultúra rovatban. Média, film, irodalom, Bergman, Camus, Vonnegut.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

38,975lájkolóTetszik
3,648követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Nem fogok meghátrálni” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Máté Gáborral és Körömi Attilával. Látogatóban a papból lett polgármesternél. Riport a halálra ítélt Csicsali vonatról. Keresse a Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek