A nép nevében, de a nép felett kormányoznak

Mi az orbánizmus – hogy nekünk, magyaroknak valójában erről szól Jan-Werner Müller Mi a populizmus című könyve, az már a hazánkra szabott alternatív borítóból is egyértelmű. Ezen egy öltönyös férfi narancsszín sporttáskát visz úgy, ahogy Orbán Viktor szokott megjelenni focivébés hátizsákjaival. De aki nettó felvilágosult-nyugatos Orbán-gyűlöletet vár, az csalódni fog, mert egy világjelenség megfejtési kísérletéről van szó.

Hirdetés

A borító azonban egyszerre figyelemfelhívó és olvasóriasztó, a szerzőre, a Princeton Egyetem német politológiaprofesszorára pedig a kormányzati „elemzők” rásüthetik a Soros-billogot – holott a könyv pártszimpátiától függetlenül mindenkinek érdekes, aki meg akarja érteni a magyar valóságot, nem csak rajongani vagy gyűlölni.

Végre nem a szokásos mantra ismétlődik arról, hogy frusztrált, dühös, ostoba, autoriter és rasszista emberek szavaznak a populistákra – vagyis olyan politikai erőre, amely magát a nép egyetlen kizárólagos képviselőjének állítja be, és a nép érdekére hivatkozva leépít mindent, ami hatalomgyakorlásának gátja lehet, egyúttal magát a demokráciát is. Hiszen vele a nép jutott hatalomra, a népet pedig nem lehet leváltani. (A populizmus fogalmának sajátos magyarázata a könyv leginkább megkérdőjelezhető része, miközben az inkább bolseviknak nevezhető politikai gyakorlatot remekül írja le.) A diagnózis szerint a populisták azért tudtak sokfelé előretörni, mert a „liberális demokrácia” a világháború után egyre inkább elvette az emberektől a döntés lehetőségét, amikor a fékek és ellensúlyok hálójával csökkentette a népképviseleti parlamentek mozgásterét; a gazdasági bajok árát mindig velük fizettette meg; ráadásul a gyors jogkiterjesztési mozgalmak miatt sokan úgy érezték, hogy értékeiket is támadás érte. Az embereknek pedig jólét híján elegük lett a demokráciából is.

De akkor mi a baj a populizmussal, mint a nép erre adott „immunreakciójával”? Az, hogy nem a népé és nem is immunreakció, csak a csalódásra való rátelepedés. Valójában – a nép akaratának és képviseletének hangoztatásával – egy szűk kör hatalmi bebetonozásáról van szó, amely az egész államhatalmat megszállja, pártszervként használja, a törvényeket pedig az aktuális céljai szerint alakítja át. A társadalom egy részének a szavazatát kisebb-nagyobb kedvezményekkel megvásárolja, míg a vezetők a korrupció révén hihetetlen vagyonokra tesznek szert. Abszolút hatalomra törekednek a politikában, a gazdaságban és a véleményformálásban is, ennek része a tőlük független intézmények, média és civil szerveződések folyamatos támadása. Hatalomra jutván ők, a „nép képviselői” szabják meg azt is, hogy mi a nép érdeke, mely ügyekkel kell és melyekkel nem kell foglalkozni – aki ellentmond nekik, vagy más problémákat említ, az a nép ellensége, általában külföldi erők zsoldjában. A népet legfeljebb irányított és tét nélküli véleménynyilvánításokon „kérdezik” meg, ami csak önmaguk megerősítését szolgálja; az egyáltalán nem egyenlő feltételek mellett zajló választásokon pedig minimális az esélye egy kormányváltásnak.

Ezzel együtt ezek az országok a szerző szerint mégsem diktatúrák, mert a sarokba szorított ellenzéket létében meghagyják, ahogy a demokratikus díszleteket is – ezekre ugyanis diplomáciai, és főleg a rendszer fenntartásához szükséges pénzügyi okokból szükségük van. A végkövetkeztetés egyértelmű: az emberek, akik saját kezükbe akarták venni a döntést a populisták hatalomra juttatásával, még távolabb kerültek az önrendelkezéstől.

Létezik-e csodaszer a populizmus ellen? A szerző tanácsai kiindulópontnak talán jók lehetnek (főleg az, hogy a pártoknak meg kellene ismerni az emberek életét, problémáit, gondolkodását), bár a hatalomra jutott populisták ellen nincs sok ötlete. A szerző a könyvet még 2016 tavaszán írta, nálunk két év múlva jelent meg. Ami ezalatt történt, nemcsak jövőbelátó képességét igazolja, hanem új könyvre is elég tapasztalatot jelenthet.

Jan-Werner Müller: Mi a populizmus. Libri, 2018. 2999 Ft

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 0. számában jelent meg, 2018. május 8-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.