Az Ünnepi Könyvhét a magyar könyvpiac legfontosabb rendezvénye, még ha az ünnepi hangulatot nem is annyira a hivatalos programok, mint inkább a friss megjelenések teremtik meg. A kiadók erre az alkalomra időzítik legizgalmasabb köteteiket, nekünk, olvasóknak pedig csak annyi a dolgunk, hogy végigsétáljunk a Vörösmarty téren – illetve az ország számos egyéb pontján – felállított sátrak között, és kedvünkre válogassunk. A több száz kötet között persze könnyen elvész az ember, és mivel az összes újdonságért csaknem egymillió forintot kellene fizetni, egyszerűbb és olcsóbb irányjelzők után nézni. Nem véletlenül jelennek meg egymás után a szigorúan szubjektív ajánlók, amelyek a legfontosabb öt, tíz, húsz címbe zsúfolva igyekeznek utat mutatni a könyvvásári forgatagban. Mi sem adjuk alább, következzenek a csütörtöktől vasárnapig zajló 89. Ünnepi Könyvhét számunkra legfontosabb kötetei.
Benedek Szabolcs: Kádár hét napja
Hét novemberi nap alatt egyszerre fordult meg egy ember és egy egész ország sorsa. Magyarország elvesztette vakmerően kivívott szabadságát, az ember pedig hitszegésével az újra kalodába zárt nép vezetője lett. Kádár János, a Nagy Imre-kormány államminisztere rádióbeszédben tett hitet a nemzeti felkelés győzelme és a függetlenség mellett, nem sokkal később azonban már a szovjet vezérkar szíves invitálására egy repülőn ült, és úton volt Moszkvába. Hogy mi történt a hazatérését követően, tudjuk. De vajon miért és hogyan lett az 1956-os forradalom hívéből annak árulója és eltiprója? Sok más mellett erre a kérdésre keresi a választ Benedek Szabolcs Kádár hét napja című, a Helikon Kiadónál megjelenő új könyvében.
Térey János: Káli holtak
Térey János nem a kompromisszumok embere. Szemrebbenés nélkül helyezi bele a rendszerváltás utáni időszak figuráit egy posztapokaliptikus tájképbe, szívfájdalom nélkül hoz jégkorszakot a fejünkre, vagy éppen Márait idézve nemes egyszerűséggel közli, hogy „Budán lakni világnézet”. Mindezt ráadásul versben. A szerző azonban most műnemet váltott, és megírta első prózai regényét, ami az idei könyvhét egyik legizgalmasabb kötetének ígérkezik. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelenő Káli holtak „intellektuális túlélő-horror”: csípős szatíra és kíméletlen kritika egyben. Főhőse, a Füst Milán Színház ifjú tehetsége, Csáky Alex, akinek repertoárján egyaránt megtaláljuk a Trianoni Hamletet, a black metál Haramiákat, és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszist is. Mindezek alapján Térey hiába hagyta el a versformát, nem hazudtolta meg önmagát, csodálatosan őrült világot alkotott, ami „egyszerre brutális és pop”.
Mikortól válik gyávasággá a félelem?
Mezei Márk a 89. Ünnepi Könyvhétre megjelenő Utolsó szombat című regénye az árulás és a halálfélelem könyve.
Takács Zsuzsa: A Vak remény
„Minden igaz költészet kívülről megragadhatatlan, egyszeri sakkjátszma, mit csak utólag értékelhetünk. Ami bizonyosat nyitás után mondhatunk, nem több, mint hogy a játszma valódi. Valódi játszmának indul Takács Zsuzsa nyitása: egy valódi költészet széles és gazdag kombinációit, kibontakozását rejti magában” – írta Pilinszky János a pályakezdő Takács Zsuzsáról. Előrejelzésének igazságáról most a Magvető Kiadó jóvoltából minden olvasó megbizonyosodhat, A Vak remény címmel jelenik meg a Kossuth-díjas alkotó teljes életművének javát magában foglaló kötet: 608 oldalnyi valódi játszma. Sokan előszeretettel ítélik oda a legnagyobb élő költő díját egy-egy szerzőnek, Takács Zsuzsa költészete esetében azonban az ilyen fogalmak értelmüket vesztik, törékeny melankóliája nem verseny: létszükséglet.
Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert
„Nem egészen egy hét múlva eltemették a koporsóban is zümmögő Nagyanyát; a pap láthatóan zavarban volt – nem szokott hozzá, hogy a halott túlharsogja a gyászbeszédet. És attól a naptól fogva már tényleg elkezdhettek úgy élni, mint minden normális család” – olvashatjuk Papp-Zakor Ilka második novelláskötetében. Mire azonban eddig a pontig eljutunk, már biztosak vagyunk benne, hogy a fiatal szerző univerzumában nem léteznek normális családok. Ami a szövegekben magától értetődő, az számunkra mágia, egy kifordított világ, amely ennek ellenére borzasztóan ismerős valahonnan. A kötet alcíme siet segítségünkre: A cinizmus sorsa Kelet-Közép Európában. A cinizmusban otthon vagyunk – gondolhatnánk, hiszen mára ez lett a közélet alaphangja, mégis egészen más minőség a mindennapok unalmas fogcsikorgatása után elmerülni Papp-Zakor Ilka szürreális cinizmusában. Az utolsó állatkert – amelyet a Kalligram Kiadó standjánál keressenek – egy bizarr bestiárium, amelyben nagyon könnyen a saját világunkra ismerünk.
Garaczi László: Hasítás
Térey János regénye mellett talán Garaczi László kötetét is a könyvhét legjobban várt kiadványai közé sorolhatjuk. „A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között – olvashatjuk a Hasításról a Magvető jellemzését. – Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben. Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén.” A Hasítás az Egy lemur vallomásai című regényciklus ötödik darabja, az eddigiek, a Mintha élnél (1995), a Pompásan buszozunk! (1998), az Arc és hátraarc (2010) és a Wünsch híd (2015) egy kifordított önéletírás, egy ironikus korrajz és egy féktelen kalandregény keverékeiként váltak kultikussá, vélhetően a Hasítás is tökéletesen illeszkedik majd a sorba.
Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant
Magyarország második világháborús történetét alaposan feldolgozták, könyvek sora elemzi a hadi eseményeket, a politikai változásokat és a kegyetlen pusztítást. Akad azonban a hadviselésnek egy olyan része, amelynek legveszedelmesebb következménye a hallgatás. A civil lakosság elleni atrocitások, azon belül is elsősorban a nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszak története politikai és személyes okokból is hosszú évtizedeken keresztül tabutémának számított. Pető Andrea történész a Jaffa Kiadónál napvilágot látó kötete arra keresi a választ, hogy milyen események és elbeszélések formálták a nemi erőszakkal kapcsolatos kollektív emlékezetet, mi alakította ki a hallgatás és az elhallgatás spirálját, és végül hogyan vált a nők elleni erőszak története emlékezetpolitikai csatározások játékszerévé.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 4. számában jelent meg, 2018. június 8-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!
Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.
