Napszállta: Temérdek szépség mögött a világ borzalma

Jakab Juli a Napszállta egyik jelenetében Jakab Juli a Napszállta egyik jelenetében (Fotó: IMDb)

Nemes Jeles László bátor ember, és tökéletesen korszerűtlen. Nem kis merészség kellett hozzá, hogy a Saul fia valószínűtlen sikerszériája után is konokul folytassa a megkezdett utat, és a közönség, illetve a kritikusok várható véleményére fittyet hányva kompromisszumok nélkül építse fel ugyanazt a világot, amit az egyebek mellett Cannes-i Nagydíjat, Aranyglóbuszt és Oscar-díjat nyert első művében is láthattunk. A Napszállta kérdésfeltevése – mint azt a rendező a Magyar Hangnak adott interjújában is elmondta –, hogy vajon a XIX. század ígéretei, sokszínűsége és fejlődése után a civilizáció hogyan kapcsolt át önmegsemmisítő módba. Vagyis: a boldog békeidő szerelvényei miként futottak be az auschwitzi rámpákhoz? A film e tekintetben is elválaszthatatlan a Saul fiától.

Hirdetés

A „minden nagy alkotó ugyanazt az egy dolgot építi egész életében” elve kibékíthetetlen ellentétben áll az információs társadalom öt másodperces figyelmével, az azonnali kielégülés vágyával és a folyamatos megújulás kényszerével. Nemes Jeles László az előbbit képviseli, a pillanatnyi figyelem és a szélsebes információáramlás értelmezhetetlen a művészetében. Az emlékek és az álmok képi világát idéző vizualitása, történet- és színészvezetése, makacs kitartása minden részletében ellenáll a jelen kor elvárásainak. Korszerűtlensége kiemeli az efemer szórakoztatás bazári világából, és időtlenné teszi második filmjét is.

Önmegsemmisítő mód – Nemes Jeles László-interjú – Magyar Hang

A Saul fia felelősségéről, az új filmjéről, a kultúrharcról és a XX. század elejét idéző várakozásokról beszélgettünk.

A történet roppant egyszerű és már-már megfejthetetlenül rejtélyes egyszerre. Leiter Írisz (Jakab Juli) az 1910-es évek elején Triesztből Budapestre érkezik. Kalapkészítői állásra jelentkezik a Monarchia egyik legnevesebb szalonjába, amely éppen az ő nevét viseli. A fiatal lány köré, amint kilétére fény derül, hirtelen falat húz a hallgatás és az elutasítás. Az üzlet egykor a szüleié volt, ám minden odalett egy tűzvészben, az emlékek azonban tovább élnek, hosszú, sötét árnyat vetve a szalonra és benne az eleinte ártatlan tekintetű Íriszre. Amikor a lány megtudja, hogy van egy bátyja, akit messziről el kéne kerülnie, minden jó tanács ellenére, konokul nyomozásba kezd. Fogalma sincs azonban, hogy igyekezete jó ideje szunnyadó erőket ébreszt fel, s így földindulásszerű változások elindítója lesz.

Persze ezek a változások már a szunnyadó erőben kódolt lehetőségként éltek, hiszen a békés felszín alól régóta előtörni készült a sötétség. – Temérdek szépség mögött a világ borzalma – mondja egy férfi Írisznek a kalapszalon színpompás termékeire, amelyek remekül fedik el a megalázott, tönkretett (női) arcokat. A hatalom perverz őrülete pedig az igazságért küzdők tetteit gyilkos erőszakká változtatja. Nemes Jeles szinte példátlan alapossággal és aprólékossággal építi fel a hatalomnak azt az elrettentő rendszerét, amelynek belső dinamizmusa választ adhat a kérdésre, miként fordult a boldog békeidők napfényes optimizmusa sötét éjszakába.

Nemes Jeles László kapta a FIPRESCI díját a Velencei Filmfesztiválon – Magyar Hang

A nemzetközi filmkritikusok szövetsége a Napszálltát ítélte a legjobb filmnek.

A film képi világa remekül illeszkedik a nyomozás feszült izgalmához. Akárcsak a Saul fiában – az operatőr ezúttal is Erdély Mátyás –, a kamera ismét a főszereplőt követi, a rajta kívül eső világ csak részleteiben, homályosan, elmosódottan ismerhető fel. Mintha a valóság emlékekben felidézett képei peregnének Leiter Írisz körül. A lényeg azonban a megismerő alakja, aki végigvezet bennünket a századelő pattanásig feszült világán. Jakab Juli tökéletes választás volt a szerepre, az arcán a történet lelki és társadalmi dimenziói egyaránt fájdalmas természetességgel vonulnak át, mintha egyetlen arcból építenénk fel egy teljes történelmi tablót, tekintete – az első pillanat baljóslatú ártatlanságától az utolsó jelenet reményvesztett keménységéig – valósággal belénk ég.

A Napszállta óhatatlanul is felidézi Michael Haneke A fehér szalag című filmjét, amely szintén az első világháború előestéjén játszódik, és amely a rendbe zárt pusztulást mutatja be, azt, ahogyan a gonoszt távol tartani igyekvő hatalmi rendszer végül önmagából hozza létre a gonoszt. Nemes Jeles László más utat választ, ő a pusztulás rendjét ragadja meg, és így tud talán mindenki másnál hitelesebb magyarázatot adni arra, miért vált (és válik) az ember gyilkos gépezetté.

A Saul fiával a rendező minden létező díjat besöpört, a Napszálltával pedig megalkotta azon munkáját, amelyre évtizedek múlva nagy műként hivatkozhat majd a filmművészet.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.