A félelem megeszi a lelket

A félelem megeszi a lelket

Adorjáni Bálint és Tompos Kátya a Varsói melódia című előadásban. Megrendítő összhang (Fotó: Pénzes Károly)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Egy lengyel lány és egy orosz fiú egymásba szeret. Mindennapi történet lenne az övék, ha nem 1947-ben, a sztálini diktatúra idején találkoztak volna egymással. A szovjet törvények értelmében ebben az időszakban az oroszok számára tiltott volt külföldiekkel házasságot kötni, még az sem jelenthetett kivételt, ha valaki a testvérállami országokból származott. Akkoriban ezrek életét keserítette meg az állam ily módon.

Erről a viszontagságos élethelyzetről szól Leonyid Genrihovics Zorin 1967-es színműve, a Varsói gyors, amelyet Magyarországon egy évvel később a Nemzeti Színház akkori kamaraszínházában, a Katona József Színházban mutattak be Törőcsik Mari és Sztankay István főszereplésével. Törőcsik Mari szerint Helga szerepe avatta őt igazi színésznővé.

Zorin drámáját most az Orlai Produkciós Iroda tűzte műsorára Tompos Kátya (Helga) és Adorjáni Bálint (Viktor) főszereplésével. Ez az előadás méltó utóda lehet Iglódi István legendás rendezésének. Viktor a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt a háborúban, de szerencsésen visszatért. Az a férfi, aki nem ismeri a félelmet. Helga épp az ellentéte, nem tud szabadulni a háború emlékétől, lelkét a félelem rágja. Találkozásuk sorsszerű, Chopin Tristesse etűdje hozza össze őket, de szenvedélyes szerelmüket a politika teljesen szétdúlja.

Az ember nem mindig cselekedhet szabadon – látja be Viktor tíz évvel később, már a hruscsovi érában. Helga és Viktor Varsóban találkozik újra össze, már mindketten házasok. A férfi, aki korábban bármire képes lett volna, egyszerű eminenciássá szürkült, aki már nem kockáztatja karrierjét egy nőért. De Helga, az ismert énekesnő még most is képes lenne egész életét felrúgni egyetlen éjszakáért. Újabb tíz év telik el, és a brezsnyevi időkben már nem lenne akadálya házasságuknak, de addigra a két ember kapcsolata teljesen kiüresedett, még egy üveg borhoz is erősebb kötelékek fűzik őket, mint egymáshoz. Az évtizedek óta hurcolt fájdalmak és ki nem mondott érzések idegenné tették őket, de nemcsak egymás, hanem önmaguk számára is. Kocsis Gergely rendezése nem aktualizál, saját korában hagyta meg a történetet, de pont ezért csap úgy fejbe ez a történet, mert Helga és Viktor szerelmének tükrében saját életünket, érzéseinket is átértékeljük.

Kocsis Gergely, a budapesti Katona József Színház színésze remek érzékkel mozgatja kollégáit. Tompos Kátya és Adorjáni Bálint megrendítő összhangban vannak egymással és karakterükkel. Szerelmük drámája a mi drámánkká is válik. Bár nem akkor születettek, de gesztusaikból, rezdüléseikből úgy érezni, tudják, milyen lehetett a kilátástalanságban élni. Tompos Kátya hatalmas utat jár be: a bájos és virgonc lány a szemünk előtt hagyja maga mögött álmait, és válik keserű pozőrré. Adorjáni Bálint méltó partnere Tomposnak, az egyszerű, tiszta lelkű fiú egyszerűen, de annál biztosabban lesz szabálykövető állampolgárrá.

Varsói melódia. Orlai produkció, színmű két részben. Rendező: Kocsis Gergely, fordította: Radnai Annamária

 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még 19. számban? Itt megnézheti.