Dermesztő posztszovjet maszkabál az Örkény Színházban

Jelenet a Secondhand. Szovjetűdök című darabból (Fotó: Horváth Judit) Jelenet a Secondhand. Szovjetűdök című darabból (Fotó: Horváth Judit)

A színpadot több rétegű ruhahalom borítja; a szovjet idők itthon is jól ismert legkülönfélébb öltözékei az usankától a műszálas otthonkáig. A kezdő képeket kettős szimbólumként Hacsaturján Álarcosbáljának keringője festi alá. A zenemű egyszerre utal a múltra – ikonikus, bár politikailag indifferens darabja volt a szovjet időknek –, és magára az álarcos mulatságra. Posztszovjet maszkabál játszódik előttünk a ruhákat és néhány alkalmi tárgyat nem számítva üres, kopár színpadon. A förgetegben a kilencvenes évek (és a korábbi időszakok) társadalmának keresztmetszete vonul fel revüszerűen.

Hirdetés

A szerző, Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott az előadás alapjául szolgáló Elhordott múltjaink című kötetéért. Műve egy regényciklus ötödik, egyben záró darabja. Alekszijevics hatalmas kitartással közel másfél évtizeden át járta a szovjet utódállamokat és készítette több ezer interjúját nemritkán olyan emberekkel, akik átléptek a pokol kapuján, jelen voltak Afganisztánban, Csernobilban. A beszélgetések alapján leszűrt, néha kétségbeesettnek, néha fásultnak ható, nálunk is húsbavágó alapkérdés: „Miért nem vagyunk képesek ezt a végtelen szenvedést szabadságra váltani?”

A grandiózus, a múltat és a jelent az örök vesztes, a hétköznapok szovjet emberének szemszögéből bemutató kötet nyomán született, Bagossy László és Kovács D. Dániel rendezte előadás a Jelcin-éra minden visszássága, politikai és gazdasági disznósága ellenére is rövid ideig a nyugati demokrácia halvány reményét hordozó, ugyanakkor szürke hétköznapjaiban indít. Egy kereskedelmi rádió a pőre haszonlesés bűvöletében alig észrevehető módon támad a szabadság (lehetősége) ellen: a Szovjetuniót sirató nosztalgiapartit rendez. Még csak alig néhány esztendeje, hogy a XX. század egyik leggyilkosabb hatalma, a Szovjetunió összeomlott, a birodalom darabjaira szakadt. Az átmeneti korszak jól láthatóan magában hordozza önmaga kudarcát; már felsejlik a háttérben – egyelőre igény szintjén csupán – a „hibrid” rezsim, a régi maradványain restaurálandó birodalom építése.

A félelem megeszi a lelket – Magyar Hang

A politika mindig beleszólt az emberek magánéletébe. Volt idő, amikor szerelmeket, családokat szakítottak szét. Erről is szól a Varsói melódia című előadás.

A vadkapitalista kezdetet újabb, a szovjet időszak belseje felé közelítő időutazások váltják. A nézőt egyszerre érik el hullámokban az egymást kioltó érzések: a kilencvenes évekbeli, jobb híján beteges nosztalgia szerűségnek nevezhető „valamit” félresöpri a meghökkenéssel és részvétel áthatott viszolygás. Az előadás, akár az alapszöveg, mozaikos: olykor csúfondárosan ironikus, olykor szuggesztív erővel válik tragikussá. Máskor viszont – igaz, csupán a „szovjetűdök” kisebb részében – sajnos erőtlen, szinte érdektelen. Nem a színészi játék minősége (Csákányi Esztert, Pogány Juditot, Csuja Imrét, Polgár Csabát, Epres Attilát, érdemes kiemelni elsősorban) változik; a történetek ereje, számunkra való érvényessége eltérő leginkább.

Secondhand. Szovjetűdök. Örkény Színház. Rendező: Bagossy László és Kovács D. Dániel

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én.

Hirdetés

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.