Lezajlott a választás, az eredmény nyilvánvaló. Az ellenzéki honatyák és honanyák május 8-án felesküdtek az Alaptörvényre. Megfogadták, hogy a törvényeinket betartják és betartatják, és megy minden tovább a megszokott mederben. A nyertes Orbán-pártiakban és a politikailag összecsiszolhatatlanul megosztott ellenzékben egyaránt csalódott, kormányváltást akaró tömegek még jó ideig tüntetésekre fognak járni, és ha valami rendkívüli esemény nem borzolja pattanásig az idegeiket, szép lassan belenyugszanak majd a megváltoztathatatlanba. Be fogják látni: ezzel az ellenzékkel ilyen választási rendszerben semmi esély nem volt a fordulatra. Amúgy nem is lesz négy év múlva sem. Ugyanez az ellenzék nem tiltakozott évekkel ezelőtt kellő eréllyel a választójogi törvény megváltoztatása ellen, nem hívta utcára a híveit, hogy tüntetések segítségével megakadályozza a törvény elfogadását, akkor a mostani eredményt megemészteni képtelen szavazópolgároknak előbb-utóbb meg kell érteniük, hogy ha egyszer valamikor le akarják váltani ezt a kormányt, ahhoz egy teljesen új ellenzéki pártra lesz szükségük. Ez az ellenzék képes beülni egy olyan Országgyűlésbe, ahol mindössze annyi lesz a dolguk, hogy fényesen igazolják, milyen szépen is működik Magyarországon a többpárti demokrácia.
Amíg a választáson nyertes régi-új miniszterelnök a kormánya átalakításával bajlódott egy igen figyelemre méltó tanulmányt adtak ki kötetbe szerkesztve a kormányhoz közel álló konzervatív keresztény értelmiségiek.
Nagy valószínűséggel a hatalom környezetéből rendelték meg a vitairatnak szánt keresztény erkölcsi útmutatót, amely Istennek is tetsző tanításokat tartalmaz arról, hogy miként kellene viselkednünk nekünk, Krisztust követő embereknek, és hogy miként kellene gondolkodniuk a világi hatalmat gyakorló politikusoknak. Az elmúlt években közel százan dolgoztak az Idők jelei című vitairatokon, „keresztény alapokon” elemezték a társadalom, a közélet és a politika helyzetét. Megállapításaikat konferenciákon vitatták meg magával a miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és az érdeklődőkkel is. A vitairat számos kritikát is megfogalmaz, néhány ponton egészen konkrétan emlékeztetve a regnáló hatalom megbotránkoztató cselekedeteire. Vagyis izgalmasnak ígérkezett a következő néhány hónap, fontos témákról, komoly társadalmi vitákra számítottunk.
Azonban amint elkezdett a sajtó foglalkozni a vitairattal, tekintettel az elmúlt néhány évben tapasztalt visszásságokat, erkölcstelenségeket az ellenzék részéről is elhangzó kritikákkal megegyező, ám a jobboldali értelmiségi környezetből érkező bírálatokra, azon nyomban összerezzentek a vitairat szerzői, visszakoztak, szinte már-már el is határolódtak saját alkotásuktól, mondván, hogy az általános érvényű. Vagyis mindenkire érvényesek a bíráló szavak, de Orbán Viktor kormányát semmiképpen nem szándékoztak szigorú kritikával illetni.
Ezért aztán el zárták a lehetőségét annak, hogy a szélesebb közvéleményből a vitairat elolvasása után nagyon sokan elégedetten fejezhessék ki egyetértésüket. Ki veszi ezek után komolyan ezt a vitairatot? Az „Újra nevén nevezzük – Erények a közéletben” című tanulmány megszületéséhez nyilvánvalóan köze volt a politika élvonalából most visszavonuló „emberi erőforrások” miniszterének, Balog Zoltánnak, aki a kötet bemutatóján meleg szavakkal üdvözölte az „érted haragszom, nem ellened” típusú kritikát.
Balog a bemutatón azt mondta, hogy ez végre egy olyan kritika, amit nem „rosszindulatú” vagy „szolgalelkű” emberek jegyeznek. Vagyis a keresztyén volt „emberminiszter” szerint az eddig megjelent valamennyi kritika, ami az Orbán-kormányt illette, az mind rosszindulatból született, mégpedig szolgalelkű emberek tollából.
A lelkész Balog nyilván azt hiszi, isteni erővel áldotta meg az Úr, ezért képzeli azt, hogy belelát a kritikákat megfogalmazók, így az újságíróemberek szívébe is. De ha már így belelát a „szolgalelkű” kritizálók szívébe, akkor bizonyára jól látta azt is, mennyire bántotta munkatársainkat, akik a Magyar Nemzet nevében próbálták kérdezni őket, de válasz helyett – a keresztényi elveket félre dobva – megalázó stílusban kioktatták őket arról, hogy azért nem állnak velük szóba, mert a lap tulajdonosa csúnya jelzővel sértette meg Orbán Viktort ama nevezetes napon. Mintha erről az újságírók tehettek volna. Nem ártana végre, ha azok a fideszes politikusok, akiknek a szervilizmus elhomályosította éleslátásukat, végre tudatosítanák magukban, hogy nekik sokkal több közük volt Simicska Lajoshoz, mint a Magyar Nemzet összes újságírójának, akik ennél a lapnál dolgoztak az elmúlt húsz évben együttvéve. Mi ugyanis nem Simicskának köszönhetően lettünk újságírók. Ezzel szemben nagyon sok listán megválasztott fideszes képviselő Simicskának köszönhetően válhatott politikussá. Aki ebben kételkedik, kérdezze meg Orbán Viktortól…
Bezzeg a nem szolgalelkű, és nem rosszindulatú kritikusok vitairatukban nem nevezik néven a bűnös módon hatalmat gyakorlókat, a hirtelen közpénzből meggazdagodottakat. Ez a fajta bírálat teszik Balognak is, sőt talán még Orbánnak is. Ezért aztán megfontolásra ajánlottak ezek a pontokba szedett keresztény erkölcsi útmutatók a négy sarkalatos erényről, az igazságosságról, a mértékletességről, az erősségről és az okosságról minden fideszesnek, a kereszténydemokratáknak pedig különösen. Talán a leginkább figyelemreméltó ajánlást a 19. pontban fogalmazták meg a keresztény gondolkodók. Ez így hangzik: „Ha a társadalmi berendezkedés igazságtalan helyzetet eredményez, cselekedni kell, hogy az igazságot helyreállítsuk”. Nekem ez teszik a legjobban. Ez tömör, lényegre törő javaslat. Ajánlom szíves figyelmébe mindazoknak, akik mostanában késztetést éreznek arra, hogy tüntetésre járjanak. Ez ugyanis egyértelmű, nyílt hangú felszólítás a Nemzeti Együttműködés Rendszerének azonnali lebontására. Cselekedni kell! Mert az igazságot helyre kell állítani! Hiszen maga a dolgozat, még ha dodonai megfogalmazásban is számos egészen konkrét példát hoz arra, hogy ez a rendszer igazságtalan helyzeteket eredményezett, amit meg kell szüntetni, vagyis az igazságot helyre kell állítani!
A szerzők konkrét okokkal is alátámasztják ezt. Ők is azt tapasztalják, hogy „kevés kiválasztott ember aránytalanul nagymértékben részesedik a javakból, mint például egy törekvő, de „jó kapcsolatokkal nem rendelkező polgár”. Ennél keresztényibb jóindulattal még soha senki nem fogalmazta meg a korrupciót, a protekciót.
Nyilvánvaló, hogy a „kevés kiválasztott ember” kifejezésben, a kiválasztottságot nem bibliai értelemben kell érteni, még akkor sem, ha maga a mindenható Orbán által kiválasztott körre utalnak is a szerzők. Nevezzük néven a kiválasztottakat: Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Habony Árpád, Garancsi István, Andy Vajna és társai lehetnek azok, akiket az új nemzeti nagytőkéseknek szemelt ki a kis magyar evilági mindenható, akik aránytalanul részesednek a javakból.
Miközben Krisztus arcú szerencsétlen hajléktalanok a kukákat vizsgálják át körútjaikon, vagy ha úgy tetszik, körmeneteikben, a napi betevő falatokért, hasznosítható, pénzzé tehető dolgokért, miközben az ingyen konyhák előtt hosszan kígyózó sorokban többen érdeklődnek egy tál étel iránt, mint a Felcsút focistáinak játékára egy egész futballszezonban. A társadalmi igazságosság eszméjét naponta rúgják szét a taopénzekből támogatott stadionokban. Nem cirkuszra, kenyérre van szükségük az embereknek mostanában!
De nézzük tovább. A szerzők szerint „ez a jelenség”, vagyis hogy a kiszemeltek közjavakkal való meggazdagítása „olyan mértéket ölt, hogy amennyiben a fennálló jogrend, és annak érvényesítésére szolgáló intézményrendszer keretei között nem bizonyítható a törvényszegés, kiderül, hogy a jogrend és az intézményrendszer nem képes érvényt szerezni az erkölcsi elvárásoknak”.
Nahát. A törvényeket, mint amilyen például az volt, ami a régi trafikosoktól elvette a trafikokat és odaadta a „nemzeti” trafikosoknak, azokat ez a nagyon keresztény, konzervatív politikus garnitúra alkotta meg Orbán vezényletével, mondjanak erről bármit is. Törvényesen folyt a dohányárusító lehetőségek vazallusokhoz való átjátszása. A most leköszönő Lázár miniszter sokat tudna erről mesélni, ha akarna. Mint ahogy a városok közvilágításának bizniszéről is, amit Orbán vejének intéztek el jól „szervezett” módon.
Jaj, kérem, ne legyünk már ennyire finnyásak, ha vitairatot fogalmazunk! Mondjuk ki fehéren-feketén: ha a jogrend és az intézményrendszer nem képes érvényt szerezni a közerkölcsi elvárásoknak, ott baj van a törvényalkotással. Ott maffiamódszerekkel alkotja az erkölcstelen jogszabályokat a politikai felvilág, és ha még ennek se tud érvényt szerezni az intézményrendszer, ott az igazságszolgáltatást is maga alá gyűrte a szervezett hatalom.
Az igazságszolgáltatást egy fideszes politikus neje, Handó Tünde igazgatja, az ügyészséget egy volt fideszes, Polt Péter irányítja, de még az Állami Számvevőszék élén is egy volt fideszes, Domokos László ül.
Tényleg megmosolyogtatónak tartom, hogy a vitairat szerzői a fennálló jogrenddel és az intézményrendszer alkalmatlanságával próbálják indokolni a következmények nélküli, intézményesített lopás elszámoltathatatlanságát. Hiszen a dolgozat szerzői hosszasan kifejtik, hogy a törvényhozó testület miként hozza meg azokat a szabályokat, amikkel törvényesen lehet gazdagítani, javakból részesíteni a kiválasztott kegyenceket. „Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad”.
Bizony így van. Helyes meglátás. És valóban követehetetlen a minta, de nem csupán erkölcsi okokból követhetetlen, hanem mert a maffiaszerűen szervezett politikai hatalom csak a kiválasztottak számára engedi meg ezt fajta „gyors előmenetelt”. Bizony ám. Emiatt menetel ki gyorsan olyan sok fiatal ebből az országból amint szembesül azzal, hogy neki itt nem terem gyors előmenetel.
A nagyon keresztény szellemiségű kormánypártiak által pogány kegyetlenséggel támadott Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely új polgármestere mondta ki a lényeget egy tévéműsorban közállapotainkról. A polgármester azt fejtegette, minden bajunk abból származik, hogy itt a politikai hatalom gyakorlói lopnak. Ezért igyekeznek elfojtani a sajtó szabadságát, ellehetetleníteni a kritikus sajtót, ezért nem működik rendesen az igazságszolgáltatás… A közvagyon tolvajai számára a lelki gyógyírt normális körülmények között párthovatartozástól függetlenül a bűnüldöző hatóságok, az igazságszolgáltatás intézményei adják meg. Nem normális körülmények között ilyen ájtatos vitairatok születnek.
Legyetek hát jók, ha tudtok…
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 0. számában jelent meg, 2018. május 8-án. Keresse a Magyar Hangot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Menjen biztosra, fizessen elő! Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.
