Keresztyén üzenet a világi hatalomnak

Áder János köztársasági elnöknek (k) zászlót adnak át vendéglátói, Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke (b), Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke (b2), Gér András, a Református Egyház zsinati tanácsosa (j2) és Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki református püspök (j) az egyházkerület püspöki hivatalában Budapesten 2018. május 15-én (MTI Fotó: Bruzák Noémi)

…kérjük és várjuk, hogy mindenki, aki ma a „keresztyén” szót eredeti jelentésétől megfosztva, Krisztus valós és tényleges követését nélkülözve, érdekből vagy nyerészkedésből használja, (…) tartson bűnbánatot. Életgyakorlatával igyekezzék visszatalálni Krisztus nem pusztán névleges, hanem tényleges követéséhez.

Hirdetés

A Magyar Református Egyház Generális Konventje plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozatból való az idézet (a teljes szöveg a www.reformatus.hu oldalon olvasható). Félreérthetetlen, súlyos, a tanításhoz méltó egyértelműséggel megfogalmazott szavak. Régi vágású, a modern élet rezdüléseire érzékeny keresztények, keresztyének intelme sokakhoz, de mindenek előtt a magát újabban a kereszténydemokrácia zászlóvivőjeként meghatározó világi hatalomhoz.

A magyar reformátusok utoljára akkor kerültek be az aktuális hírek fő áramába, amikor az új parlament alakuló üléséről távozó képviselőiket a téren tüntetők egy csoportja inzultálta, fenyegette. A méltatlan és oktalan cselekedetért maga a köztársasági elnök kért elnézést; a társadalmi szerepvállalását nem pusztán a templom falai között elképzelő egyházaink tevékenysége, a kormányhoz, a világi hatalmasságokhoz való viszonya lehet vita tárgya, de ennek megvan a kulturált módja. Nincs abban semmi különös, hogy a jelenlegi jobboldali kormány a vállalt értékek azonossága vagy hasonlósága miatt máshogy viszonyul a történelmi egyházakhoz, mint balliberális elődei (az 1990 előtti kurzusról nem is beszélve). Az sem meglepő, ha a gesztusokra az egyház vezetői pozitívan reagálnak, ahogy érzékelik az ellenzék bizonyos körei részéről tapasztalható egyház- és vallásellenes indulatot is. Baloldalról újabban különös módon éppen a hallgatást kifogásolják, amivel úgymond az egyházak a Fidesz menekültellenes kampányát fogadják. Túlhevült kormánypárti véleményvezérek meg amiatt fogalmaznak meg némi fenyegető éllel bírálatot, hogy az egyházi vezetők, keresztény értelmiségiek nem sorakoznak fel egységesen az állítólag értük is harcba szálló miniszterelnök mögött.

Az egyház Isten fényét tükrözze, ne lavírozzon!

A keresztény értelmiségieknek nem politikai irányzatok, pártok mellett, hanem fontos társadalmi ügyek mellett kell felemelniük a hangjukat, szem előtt tartva a Biblia tanításait – vallja Vass András, a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere.

Úgy látszik, nem lehet minden igénynek megfelelni. De nem is ez a történelmi keresztény egyházaink küldetése. Ahogy nem is a középen állás. Hiszen az igazság nem relatív, és nem is mindig a vitázó felek álláspontjai között, félúton található.

Nem a magyar reformátusok mostani állásfoglalása az első gesztus, amely azt mutatja, tévednek, akik azt hirdetik, hogy a kormány támogatásokkal, kedvezményekkel egyszerűen megvásárolta, „kilóra” megvette a keresztény egyházakat. Az ember persze gyarló, nyilván van, akinél ez működik, de az általános ítélkezés ez esetben igaztalan. A kormányoldalon – amelynek számos vezetője a református felekezethez tartozik – azt kellene tudatosítania az állásfoglalásnak, hogy aki a keresztény tanításra hivatkozva küzd a politikai színtéren, annak minden gondolata, szava és tette már itt a legszigorúbb mércével méretik meg. És jól vigyázzon, miből farag politikai terméket!

„Hisszük és reméljük, hogy a tavaszi országgyűlési választások hangneme, gyűlölködő megnyilvánulásai minden politikai oldalban megbánásra és megbocsátásra találnak, hogy készek és képesek legyenek olyan országot munkálni, ahol lehet és érdemes élni, politikai hovatartozástól függetlenül” – olvasható máshol az egyébként önkritikus részt is tartalmazó nyilatkozatban. Úgy legyen! De mégsem ez lett a zárszó, mert – azt hiszem – az olvasó is érzi, a reformátusok óhaja aligha talál meghallgatásra. Hiszen a tapasztalataink szerint a politika nem így működik. De legalább mostantól világosabb tudásunk lehet róla, mihez nincs közük a gyűlöletkeltésre, az alantas indulatok felkorbácsolására alapozó kampányoknak. – Ne a mi nevünkben! – nagy jelentőségű, szelíd, mégis kemény protestáns üzenet ez a magyar politikának.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 3. számában jelent meg, 2018. június 1-jén.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.