Ledek által homályosan

A kriptovaluták létét képező technológia, a blokklánc egy nyilvánvalóan briliáns és beláthatatlan jelentőségű innováció – mégsem gondolom, hogy a bitcoin vagy egyéb kriptovaluták képezik majd ennek a technológiának a sikertörténetét. Miért kell fenntartásokkal kezelnünk a világon végigsöprő tömegpszchiózist?

A bitcoin jelenlegi szárnyalása mögött három tényező áll. Egyrészt terroristák és egyéb bűnözők, akik így képesek nagy összegeket névtelenül mozgatni. Másrészt a kapzsiság: a bitcoin nem egyéb, mint a 2008-ban kipukkadt pénzügyi lufira válaszoló pénzügyi lufi. Mindenki nagyot és még nagyobbat akar kaszálni – a működés egy piramisjátékra emlékeztet. Harmadrészt piacfundamentalizmus és technológiafundamentalizmus: a kriptovaluták divatja mögött a kapitalizmus olyan megszállott fanatikusai állnak, akik minden állami intézkedést elleneznek, mert olyan világban hisznek, ahol egyedül a piac szabályoz; elfajzott elvbarátaik, a technológiafundamentalisták pedig ha tehetnék, minden munkát a legolcsóbb munkaerőre, a mindenható algoritmusra bíznának.

A három fenti tényező mögött az utóbbi az, amelyre a civilizált világnak a legfontosabb reagálnia: egy közösség soha nem mondhat le arról a jogáról, hogy az egész közösséget érintő kérdésekben szabályokat alkosson, hogy biztonságban tudja pénzügyi rendszerét, hogy rálátása legyen annak működésére, s ha a piac akár észszerűtlen, akár embertelen módon működik, a közjó érdekében közbeavatkozzon. Az észszerűtlenségre és az embertelenségre egyaránt jó példa, hogy mennyire díjazta a tőzsde hosszú évtizedeken át az olaj alapú gazdaságot.

A kriptovaluták körül zajló diskurzus ezeket az evidenciákat hivatott felszámolni. A tőzsde és a neoliberális elit egy új technológia divatjával és a hozzá kapcsolódó mesés meggazdagodás mítoszával altatja el a társadalmak legalapvetőbb önvédelmi ösztöneit, és propagálja széles körben a Szilícium-völgy milliárdosainak szélsőséges, piacfundamentalista dogmáit. Sok tudományos-fantasztikus elbeszélés foglalkozik azzal, hogy mi történne, ha komfortos, robotizált világunkat mesterséges intelligencia vezérelné, az állam pedig mai formájában megszűnne. Legtöbbjük nem ad szívderítő választ, pedig a szerzők a jelenleginél sokkal fejlettebb technológiát képzelnek el. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a humánum, a közjó vagy a kultúra számsorokkal és képletekkel valaha is leírható lesz – jelenleg attól is távol vagyunk, hogy egy köbméternyi tiszta levegő értékét képesek legyünk összevetni egy köbméter földgáz piaci értékével. Egy olyan világban, ahol a földgázt elképesztő áron jegyzik, a tőzsde a belégzésre alkalmas levegő értékének kifejezésére azonban képtelen, őrültség bármit is teljesen a piacra bízni. Ettől a rendszertől miként várható el, hogy a kultúra vagy az emberi élet értékére refl ektáljon?

Érdemes végiggondolni, hogy a globális politikai és pénzügyi elit miért nem lép fel sokkal keményebben a kriptovaluták forgalma ellen? Talán azért, mert ez egy alulról jövő kezdeményezés az egyébként kétségtelenül kapzsi és észszerűtlen módon működő pénzügyi rendszer leváltására? Vagy inkább azért, mert ez egy újabb globális hazárdjáték, melynek végén ők milliárdokat kaszálnak, az átlagos felhasználó meg vagyonokat veszít – mint 2008-ban? Netán azért, mert a bűnöző kartellek és terrorcsoportok fnanszírozásában saját aktuális politikai érdekeik mentén bizony érdekeltek? Nehéz komolyan venni a globális küzdelmet a terrorizmus és a drogkereskedelem ellen, amikor a leglátványosabb anonim fizetési csatornát valahogy senkinek sincs kedve lezárni.

Mit gondol problémának a Davosban ülésező monetáris elit? A globális pénzügyi rendszer elképesztő virtuális összegekkel hazardírozik, amire a válasz épp a pénzpiacok szabályozása, a különböző banki tevékenységek szétválasztása, az óriásbankok szétverése volna. Vagy inkább az a baj, hogy nincs elég virtuális alternatíva, nincs elég lufi, amit az elit tovább fújhatna? Az a baj, hogy nincs elég tőzsde? Még több kell? Vagy inkább az a baj, hogy nem érkezik elég befektetés a reálgazdaságba, a környezetvédelembe, az oktatásba és az egészségügybe?

Logikus következmény, hogy amíg a globális pénzügyi rendszer alternatívája a még átláthatatlanabb és még megbízhatatlanabb kriptovaluták piaca, addig az elit tagjai széttárhatják a karjukat, jelezvén, hogy ez minden világok legjobbika. Persze keresnek is rajta, amikor a CIA kriptovalutában utal dollármilliókat „szabadságharcos” drogbáróknak, ahogy nyilván akkor se járnak majd rosszul, amikor a kriptolufi kipukkad.

Kriptopénz soha nem lesz alkalmas arra, hogy stabil gazdaság alapja legyen. Akárhogy is: a hivatalos pénznemek mögött van bizonyos fedezet. Nem olyan, mint az aranystandard, de az amerikai dollár mögött a világ legerősebb hadserege és gazdasága áll – a bitcoin mögött meg egy divathullám és egy életérzés. Mi van, ha holnap jön egy jobb technológiával és marketinggel rendelkező vállalkozás meg az ahhoz tartozó divathullám és életérzés? Ekkor jön az összeomlás. Ha pedig valaki bitcoinban tartotta a megtakarítását vagy a nyugdíját, jön az öngyilkosság vagy az időskori nyomor. A kriptovaluták árfolyamingadozása a válságmentes órákban is elképesztő mértékű – ki képes erre üzleti tervet, kiszámítható vállalkozást alapozni? Már úgy értem, Soros Gyuri bácsin kívül? Tisztességes cégvezető, aki alkalmazottakat és adót fizet, biztosan nem.

Illiberality Tour 2018

Bannon és Yiannopoulos szövetsége Orbánnal egy új Jalta: amint győznek a kultúrbal erői ellen, máris egymás leggyűlöltebb ellenségeivé válnak.

A jegybankok által gyakorolt monetáris politika nélkülözhetetlen a modern gazdaságok működéséhez. A pénz mennyiségét, a pénz árát szabályozni kell – nem olyan szempontok mentén, mint jelenleg, nem a tőzsdeindexekre szegezett tekintettel, de szabályozni kell. Ha a kriptovaluták használata általánossá válik, a jegybanki kontroll megszűnik, és az az évszázados tudás, amellyel rendelkezünk, menthetetlenül kárba vész: a jól-rosszul működő, a szélsőséges kilengéseket mindenesetre mérsékelni tudó jegybankok nélkül visszazuhanunk a kilencven évvel ezelőtti világba, amikor a gazdasági válságból egy évtizeden át nem tudott talpra állni a kapitalizmus, és ami aztán az emberiséget a valaha volt legnagyobb háborúba vezette.

A Wall Street ifjú farkasai a bitcoin rendkívüli jelentőségével érvelnek, hisz annak kapitalizációja már 140 milliárd dollár körül jár. Aki tehát jókor volt jó helyen, ma már dollármilliárdos, ugyanis hitt az álmaiban, és mert kockáztatni. 140 milliárd dollár valóban irtózatos pénz – csakhogy az Egyesült Államokban a diákhitel-tartozás teljes összege 1400 milliárd dollár. Az Egyesült Államok adósságállománya 20 200 milliárd dollár. A világ teljes adóssága öt éve 100 ezer milliárd dollár volt. Ma mennyi lehet? 120 ezer milliárd? Egy hegy készül ránk omlani, miközben a pénzember arról beszél, hogy a kezében csillogó strassz milyen hatalmas.

Miféle világot kínál nekünk a Szílicum-völgy? Az Uber nevű tech-multi jelenleg világelső a személyszállításban, s így olyan adózási lehetőségekkel bír, magyarán olyan gátlástalanul csalja el az adót offshore-ba, ahogy arra kis- és középvállalkozások nem képesek. Ezzel rövidebb távon és közvetlenül a helyi konkurenciát teszi tönkre, hosszabb távon és közvetve a szociális rendszert. Mit talált fel az Uber azzal, hogy nem alkalmaz sofőröket? A manchesteri kapitalizmust – Twist Oliver világát, ahol nem voltak sem szakszervezetek, sem erős szociáldemokrata pártok, csak eszköztelen, kiszolgáltatott és elszigetelt bérrabszolgák egy jól szervezett, tőkeerős vállalattal szemben.

Attól tartok, hogy amit a bitcoin, a Facebook, az Airbnb, az Uber, az Apple, a Microsoft, az Alibaba meg az Amazon leszállít nekünk, az nem a jövő, hanem a múlt. A technológia csupán eszköz, amely ha kapzsisággal párosul, lerombolhatja társadalmaink humánus alapjait. Mert nem a hatékonyság a legfőbb, hanem az emberség – és azt hiszem, erre a technológiai szektor szereplőit még éppúgy meg kell tanítani, ahogy egykor a gyermekmunkásokat foglalkoztató bányavállalatok tulajdonosait vagy a gyapotföldek rabszolgatartó ültetvényeseit.