Klerikáldemokrácia

Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelõs tárca nélküli miniszter az Országgyûlés plenáris ülésének kezdete elõtt 2018. május 18-án (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

Ha csak az elnevezésen múlna, akkor már rég az unió első öt olyan országa között említenék hazánkat, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Hiszen itt, Európában már csak a Visegrádi Négyek országaiban van demokrácia, jogállamiság, keresztény hagyományőrzés, biztonság és hasonló szép és jó dolgok, a kontinens minden más államából tömegesen menekülne a lakosság Magyarországra, s ha lennének ott szabad választások, akkor mindenütt Orbán Viktort választanák vezetőnek. Ezeket mi szerencsére tudjuk, mert a kormánypárti, azaz a tárgyilagos sajtó alaposan tudtunkra adja, de az unió többi országában, ahol nincs sajtószabadság – ezeket az elemi információkat aljas mód elhallgatják a félrevezetett nép elől. Mert mit híresztelnek rólunk szerte a nagyvilágban? Olyanokat, hogy nálunk felszámolták a demokráciát meg a jogállamot, hogy csak a miniszterelnök rokonai és haverjai érvényesülhetnek, a lakosság többsége szegény és reményvesztett. Magyarországról nem azt mondják, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem azt, hogy egy illiberális, autoritárius pszeudodemokrácia. És hipokrita cinizmussal arra hivatkoznak, hogy maga a miniszterelnök minősítette a magyarországi demokráciát polgári helyett illiberálisnak.

Hirdetés

De mostantól ennek vége! Orbán Viktor bejelentette, hogy tulajdonképpen mi kereszténydemokráciát építünk, nem is akármilyet, hanem régi vágásút, s valójában, minden ellentétes híreszteléssel szemben, eddig is azt építettük. Aki mást mond, az ballib’ hazudozó. Mert, ha belegondolunk, a Fidesz és érdemdús vezére az idők kezdete óta következetes kereszténydemokrata volt. Sokan állítják, hogy Orbán Viktor liberálisként kezdte, de ki emlékszik már arra. A miniszterelnök és rajongótábora nyilvánvalóan nem, a leghalványabb ilyen jellegű emlékük sincs, márpedig ki tudhatja jobban, mi történt vele, mint maga az alany, aki átélte az eseményeket. Később a polgári demokráciát hirdette, ám az egyszerű marketingfogás volt, mert akkoriban úgy lehetett a legsikeresebben eladni a kereszténydemokráciát. Jusson eszünkbe, hogy minő sorsra jutott a KDNP. A kutya sem szavazott rá és kihullott a törvényhozásból. A realitások talaján álló politikus akkortájt nem mondta kereszténydemokratának magát, mert nem volt sem észszerű, sem taktikus. Az illiberális demokrácia meg nyilván nyelvbotlás volt, mert örökös kormányfőnk azt akarta a világ tudomására hozni, hogy a magyar demokrácia semmilyen körülmények között soha egy cseppet sem liberális, hanem ízig-vérig ellentétes vele, így jutott eszébe az illiberális kifejezés, pedig a lelke mélyén már akkor is a keresztényre gondolt.

Kereszténydemokraták? Milo Yiannopoulos, a budapesti díszvendég

Semjén Zsolt vajon üdvösnek tartja-e éppen csak bimbódzó kereszténydemokráciában azt hirdetni, hogy a pápa nem biztos, hogy katolikus?

Persze sokan vannak a kétkedők és az ellendrukkerek, akik szerint az, amit Orbán Viktor mível, az legfeljebb valami klerikáldemokrácia-féle, már amennyiben a demokrácia kifejezés használata helyénvaló lehet ebben az esetben, de a kereszténydemokráciához az égvilágon semmi köze nincsen. (Még Semjén Zsolt személye sem nyújt biztosítékot rá.) Persze a demokrácia és a kereszténység fogalma sok mindent kibír. Minden ország, ahol választásokat tartanak, demokratikusnak hirdeti magát (lásd: népi demokráciák), s minden ország, ahol szelektíven üldözik a vallásokat, úgy gondolja, hogy ő keresztény.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2. számában jelent meg, 2018. május 25-én.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.