Áder János államfő és a kormányalakítási megbízás

Zsigó Róbert, az Agrárminisztérium élelmiszerbiztonságért felelõs államtitkára (b) átveszi kinevezési okmányát Áder János köztársasági elnöktõl a Sándor-palota Tükörtermében 2018. június 13-án (MTI Fotó: Illyés Tibor)

Áder János az új Országgyűlés alakuló ülése előtti napon fogadta Orbán Viktort a Sándor-palotában, majd sajtótájékoztatón bejelentette, hogy kormányalakítási megbízást ad neki, és Orbán Viktor a megbízást elfogadta. Erre a köztársasági elnöknek nincs hatásköre, csupán javaslatot tehet az Országgyűlésnek a miniszterelnök személyére, aki – ha az Országgyűlés megválasztja – kormányt alakíthat, és az általa javasolt személyeket az államfő miniszterré nevezi ki. A kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.

Hirdetés

Áder János köztársasági elnök 2018. május 7-én fogadta Orbán Viktort mint a választáson győztes párt vezetőjét. A sajtótájékoztató előzetes tárgyaként azt közölték, hogy az államfő „az eseményen várhatóan hivatalosan is kormányalakítási megbízást ad a Fidesz vezetőjének. Emellett a parlament holnapi alakuló ülése lehet a fő téma. Az esemény érdekessége, hogy korábban nem volt példa az államfő és a győztes párt vezetőjének közös sajtótájékoztatójára a választások után.” Az utolsó mondat joggal került a sajtótájékoztatót váró újságírók előzetes tudósításába. Nem volt ilyenre példa, de arra sem, ami ezután történt. Áder János azt mondta: „Már az Országgyűlés alakuló ülésének összehívásával egy időben felkértem Orbán Viktort a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére.” Hozzátette, hogy a parlamenti választás eredményének megállapításával kapcsolatos jogorvoslati eljárások lezárultak. „Ma Orbán Viktort felkértem az új kormány alakítására, ő ezt a felkérést elfogadta.”

Ilyen lépésre azért nem találunk korábbi példát, mert a köztársasági elnöknek ilyen hatásköre nincs… Érthetetlen, hogyan tehetett a jogvégzett Áder János ilyen nyilatkozatot, és miért nem tűnt fel a hivatalában dolgozó egyetlen jogásznak sem a hatáskör hiánya és emiatt – legalábbis szóban történő – túllépése, hiszen valamennyiük feladata az államfői intézmény tekintélyének megőrzése. A köztársasági elnöknek a kormányalakítással kapcsolatban egyetlen alkotmányos lehetősége és egyben kötelessége van: javaslatot tesz az Országgyűlésnek a miniszterelnök személyére, az Országgyűlés pedig e javaslat alapján megválasztja a miniszterelnököt. A miniszterelnöknek tehát kormányalakítási megbízást a megválasztással az Országgyűlés ad, a minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.

Díszletdemokrácia

Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.

Ez a feladat- és hatásköri rendszer, illetve eljárásrend a magyar alkotmányban 1989 óta változatlan, kormányalakítási megbízást utoljára 1949. augusztus 20-a előtt adhatott magyar államfő (addig ugyanis ő nevezte ki és mentette fel a miniszterelnököt is).

Áder János – nyilatkozata szerint – már az Országgyűlés alakuló ülésének összehívásával egyidejűleg felkérte Orbán Viktort a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére. Nemcsak Orbán Viktor vérmérsékletére tekintettel mondható, hogy elnöki felkérésre semmi szüksége nem volt a kormányalakítási megbeszélések elkezdéséhez, egy ilyen felkérés jogilag is nonszensz, hiszen e tárgyalásokat a magyar közjog nem szabályozza, így az elnök ilyenre nem hívhat fel, ráadásul egy hivatalban lévő miniszterelnökkel hivatalosan csak az alkotmányban kapott feladat- és hatáskörei keretében érintkezhet, hiszen a miniszterelnök megbízatása az új Országgyűlés megalakulásával szűnik csak meg, addig teljes joggal kormányoz, csak azután lesz ügyvezető kormány az új kormány megalakulásáig. Természetesen az államfőtől elvárható, hogy miniszterelnöknek olyan személyt jelöljön, akit az Országgyűlés erre a tisztségre meg is választ. Mivel javaslatát az új Országgyűlés alakuló ülésén köteles megtenni, ezért teljesen érthető lenne, hogy az Országgyűlésbe bejutott pártok és képviselőcsoportjaik vezetőivel előzetesen egyeztessen, mint ahogy azt hivatali elődei tették, amely hasznos szokássá vált gyakorlat volt a koalíciós kormányok idején, de a választási eredmény ismeretében nyilván nem volt elengedhetetlen, az alkotmány nem írta elő.

Ehelyett az eredmény ismeretében eldöntötte, kit fog miniszterelnöknek jelölni, de valami miatt nem bírta megvárni az Országgyűlés alakuló ülését azzal, hogy ezt a személyi javaslatát szabályszerűen előadja a legfőbb népképviseleti szerv előtt, hanem az előző napi sajtótájékoztatón bejelentette az alkotmányos felhatalmazást nélkülöző „kormányalakítási megbízást”, valamint tájékoztatta a közvéleményt, hogy ezt megelőzően már, az alakuló ülés összehívásával egyidejűleg – de május 7-i sajtótájékoztatóig ezt titokban tartva – felkérte Orbán Viktort a „kormányalakítási tárgyalások megkezdésére”.

Ezek az alaptörvényi felhatalmazás nélküli cselekmények nem teszik érvénytelenné a miniszterelnök megválasztását,

hiszen a köztársasági elnök az Országygyűlés alakuló ülésén tartott beszédének a végén, az Alaptörvénynek megfelelően javasolta Orbán Viktor miniszterelnökké választását, így őt az Országgyűlés szabályszerűen választotta meg. Nem kerülheti el azonban a figyelmünket az, hogy a beszéd utolsó mondatában a személyi javaslata előzményeiként, kész tényként utalt viszsza az alaptörvényi hatáskört nélkülöző két cselekményére. Ez nem válhat gyakorlattá! Nem lehet tudni, hogy Áder Jánost mi motiválta: elirigyelte-e sok európai államfőtársának a kormányfő felkérésére, megbízására és kinevezésére vonatkozó jogát (korábban a spanyol, idén az olasz kormányalakítási folyamat hosszasan volt téma a médiában), mert ő ilyennel nem rendelkezik, vagy talán meg akarta erősíteni korábbi pártja választáson elért eredményének legitimációját?

Mit kívánjunk Orbán Viktor legújabb kormányának?

Lehangoló tény, hogy Magyarország minden kormányzati erőfeszítés és a kezdeti hatásos válságkezelés dacára az elmúlt nyolc évben is messze az adottságai alatt teljesített.

Ez utóbbira a kormánypártszövetségnek semmi szüksége nem volt, hiszen harmadjára nyert kétharmados többséggel, az eredmény megállapítása pedig a választási bizottságok feladata, az azok határozataival kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban pedig a bírói hatalmi ágnak jut szerep, ebben a köztársasági elnöknek szintén nincs hatásköre; feladata csupán annyi, hogy az eredmény alapján összehívja az Országgyűlés alakuló ülését. Természetesen a köztársasági elnök érezhette úgy, hogy mivel a választásokon alulmaradt pártok egyes képviselői és a civil szervezésű tüntetéseken megkérdőjelezték az eredményt, neki – akinek ki kell fejeznie a nemzet egységét és őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett – meg kell szólalnia a jogerős választási eredmény elfogadtatása érdekében,

de bizonyosan nem volt szükség az államfői hatáskör kereteinek a kérdéses cselekményekkel való feszegetésére.

Előbbi esetben pedig ott az alkotmányban foglalt lehetősége: amennyiben annyira szeretné, hogy a köztársasági elnök a kormányalakításban a jelenlegi hatáskörein túli közreműködési jogot kapjon, netán azt, hogy a miniszterelnököt a megválasztása után kinevezhesse (ahogy a spanyol király vagy a német szövetségi elnök teheti), kezdeményezze az alaptörvény ilyen irányú módosítását (kiegészítését). Ha van is országgyűlési képviselő, aki támogatná, nem hiszem, hogy alkotmánymódosító többség sorakozna fel egy ilyen, esetleg fékké vagy ellensúllyá is váló módosítás mellett, amely megváltoztatná a végrehajtó hatalom csúcsán álló miniszterelnök megválasztásának 28 éve bejáratott rendjét. Áder János azonban – a jelenlegi kormány megbízatása idő előtti megszűnésének esetét leszámítva – már nem fog kormányalakításban közreműködni, mert második államfői mandátuma 2022. május 8-án lejár.

A szerző jogász

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 4. számában jelent meg, 2018. június 8-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! 

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.