Klerikáldemokrácia II

Orbán Viktor miniszterelnök és Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen 2017. október 31-én (forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Komoly intellektuális izgalomba hozta a közvélemény nem Fidesz-párti részét népünk kereszténydemokráciára való áttérésének a híre. A kormánypárti tábor legfeljebb csodálkozással vegyes áhítattal fogadja a Vezér kinyilatkoztatásait, elgondolkodni nem szokott rajta.

Hirdetés

Az ellenzékiek viszont a meglepődésen túl erősen kételkednek abban, hogy komolyan vehető-e ez a váratlan változás. Nemcsak azért, mert a miniszterelnök oly pille könnyedséggel váltott illiberálisról keresztényre, akár Mészáros Lőrinc a gázszerelésről a lovas turizmusra, hanem több érvvel is alátámasztott gyanú él bennük, hogy a miniszterelnök úr által meghirdetett kereszténydemokráciában valami hibádzik. Ha más nem, legalább annyi, hogy szinte semmi köze a valódi kereszténydemokráciához. Jellemző módon, a miniszterelnök úr által felsorolt okok egyike sem indokolja a kereszténydemokráciára való átállást. Mert miért is lett ily égetően sürgős a kereszténydemokrácia bevezetése, amikor még az illiberális változat sem formálódott meg igazán? A kormányfő így érvelt: A liberális demokrácia kiüresedett, nem ad választ a kihívásokra, így például a migrációra továbbá nem védi meg a határokat, nem erősíti az egy nőre és férfira épülő családmodellt, nem ismeri el kiemeltként a keresztény kultúrát. Orbán Viktor szerint ezek a legfőbb okok, amelyek miatt a továbbiakban kereszténydemokráciát kell építenünk.

Klerikáldemokrácia

Ha csak az elnevezésen múlna, akkor már rég az unió első öt olyan országa között említenék hazánkat, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.

Nem árt felidézni, hogy a liberális demokrácia állítólagos kiüresedését, már 2014. nyarán felismerte a miniszterelnök úr, akkor cserélte le illiberálisra. Ha most elégedetlen, akkor értelemszerűen az illiberális demokráciának kellett kiüresednie, de erről nem ejtett szót. Így viszont azt a látszatot kelti, hogy nálunk a legutóbbi időkig liberális demokrácia működött, ám ezzel ellentmond saját magának. Megjegyzem, az illiberális demokrácia sem az ördögtől való ideológia, ahogy a liberális sem, miként a kereszténydemokráciát sem a Mindenható bocsátotta rendelkezésünkre, örök és tökéletes formában. Mindegyiknek vannak kidomborítható előnyei és elkerülhető hátrányai, a társadalom javát szolgáló tanításai és vadhajtásai. Önző, tisztességtelen, alkalmatlan politikusok, megtévesztett társadalmak bármelyiket kiüresítik egy pillanat alatt, ahogy jó szándékkal és tisztességgel fel is tölthető mindegyik. Nem a liberális demokrácia ad rossz válaszokat a kihívásokra, hanem néhány politikus, akik között liberális (vagy csak annak mondott) is akad. De példának okáért a migráció kihívásaira jelentős számban a kereszténydemokrata politikusok adtak eddig rossz válaszokat, bizonyítva azt az egyszerű tételt, hogy a migráció ellen a kereszténydemokrácia önmagában semmiféle biztosítékot nem nyújt. Tehát, pusztán ezért, nem volt értelme áttérni a kereszténydemokráciára, hiszen semmivel sem védelmez jobban a migránsoktól, mint az illiberalizmus vagy az állítólag kiüresedett liberalizmus. De említhetjük hazánk legújabb büszkeségét, a kerítést is. Amit illiberális szellemben húztak fel, s az elmúlt három esztendőben ilyen lelkülettel védtek a rendőreink is, nem kevés sikerrel. Ezek után azt állítani, hogy a kereszténydemokráciára a migránsok távoltartása, a határaink megvédése végett van szükség – finoman szólva – nem megalapozott.

Kereszténydemokraták? Milo Yiannopoulos, a budapesti díszvendég

Semjén Zsolt vajon üdvösnek tartja-e éppen csak bimbódzó kereszténydemokráciában azt hirdetni, hogy a pápa nem biztos, hogy katolikus?

Kétségtelen, hogy a kereszténydemokrata alapértékek közé tartozik a hagyományos családmodell védelme is, de jó, ha észben tartjuk, hogy a szocializmus – mármint ami létezett belőle – sokkal hatékonyabban védelmezte azt. A szocializmus nem tett olyan engedményeket, mint a melegek élettársi kapcsolatának törvényesítése, míg a kereszténydemokrata társadalmakban ennél szélsőségesebb magatartásformákat is intézményesítettek. Ugyanis a kereszténydemokraták a hagyományos családmodell védelmét úgy képzelik el, hogy fokozott támogatásban részesítik, s nem úgy, hogy a más formákat tiltják, adminisztratív eszközökkel korlátozzák.

Természetesen, eddigi ellenvetéseim nem jelentik azt, hogy ellenezném a kereszténydemokrácia építését, sőt kifejezetten örülnék neki.

Ám a projekt hitelességét illetően, komoly fenntartásaim vannak.Ha lehetőség lesz rá, azokról a következő számban szólok.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 4. számában jelent meg, 2018. június 8-án.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! 

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.