Nőügyekkel foglalkozna Orbán Viktor

Kormányprogram híján lassan körvonalazódik a politikusi nyilatkozatokból, hogy mit akar kezdeni Orbán Viktor a kétharmados parlamenti hatalmával. Kormányával tovább küzd a bevándorlók, a menekülteket támogató civilek és Soros György ellen, nekilátnak az alaptörvény politikai ízlésüknek, hatalmi törekvéseiknek még jobban megfelelő átalakításába. És mindemellett nagy energiát kívánnak fordítani arra, hogy a magyar nők több gyereket szüljenek.

A demográfiai adataink meglehetősen rosszak. Hiába költött sokat az elmúlt nyolc évben a kormány a családok támogatására, igaz, hogy több gyerek születik évente, mint korábban, azonban messze nem annyi, amennyire számítottak. Pár héttel ezelőtt a miniszterelnök a szokásos pénteki rádióinterjújában jelentette be, hogy átfogó megállapodást kötne a magyar nőkkel, legalábbis a családtámogatásra és a demográfiára vonatkozóan. Vagyis még több családtámogatásra számíthatnak a nők, ha cserébe még több gyereket szülnek.

Az alaptörvény revíziója könnyen csapdába csalhatja az ellenzéket

Ellenzéki körökben másként látják, de nem az alaptörvénnyel van baj, „csupán” a Fidesz hatalomfelfogásával.

A halálozási és a születési statisztikai adatok összegzése alapján még mindig elképesztő ütemben fogy a magyar, ezért értékelődtek fel a szülőképes nők Orbán Viktor szemében. Na, annyira azért még nem annyira, hogy a népességen belüli arányuknak megfelelő súllyal vehessék ki részüket a politikai döntések meghozatalában, hogy normális arányban foglalhassák el a képviselői helyeket például a magyar parlamentben. Bosszantóan kevés nő tagja van a magyar Országgyűlésnek. A rossz példa pedig ragadós, ezért az állami vállalatok igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban is nagyítóval kell keresni a gyengébbik nem képviselőit. Pedig tudományos felmérések igazolják, ahol a nők fontos szerepet kapnak a vállalatok irányításában, ott valami csoda folytán jobb gazdasági eredmények születnek. Most érjük be annyival, a kormányfő rájött, hogy Magyarország demográfiai problémáit nem képes megoldani a magyar nők közreműködése nélkül, ezért valamiféle alkut ajánl.

Orbán Viktor úgy látja, hogy „a demográfia végül is rajtuk (mármint magyar nőkön) áll, vagy bukik”. Ezért mondta a Kossuth rádióban: „Fontosnak tartjuk, hogy mondják el, mi pedig pontosan értsük meg, hogy mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb ügy, de a közösség számára ugyanakkor egy fontos ügy. Nagyon személyes ügy, de úgy is mondhatnám, hogy a legszemélyesebb közügy”.

Tartok tőle, hogy a magyar miniszterelnök csak a szülőképes nőkkel akar egyezkedni. A már csak unokákra vágyó, nagymamakorba lépett magyar nők már nem tartoznak a kormánypropaganda gépezetének célközönségébe, vagyis ők már nem alkuképesek. Pedig értékes tapasztalatokat oszthatnak meg. Végül is ők hozták világra azokat a nőket, akikkel most üzletelne a miniszterelnök; ők élték meg az elmúlt évtizedek „anya-, gyerek-, és családbarát” kormányainak intézkedéseit, amelyek hol segítették, hol megkeserítették az életüket. Ezért aztán – bár az én korosztályomnak ebben a kérdésben sem osztogatnak már lapot – mégiscsak lehet néhány megfontolásra érdemes észrevételük a kormány számára is, a következő generációk számára is.

Spéder Zsolt: Nincs magyar átok

2050-re várhatóan a magyarok lélekszáma másfél millióval lesz kevesebb mint jelenleg, alig fogja meghaladni a 8 milliót – mondja a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főigazgatója.

A demográfia alakulása nem csak a nőkön áll, vagy bukik, az bizony – legelsősorban a hagyományos családmodellben élők számára – még mindig családfőnek számító férfiakon is múlik. Azon, hogy képesek-e megteremteni a kettőnél is több gyermeket felnevelni képes család anyagi biztonságát a magyar társadalmi, gazdasági viszonyok között. Ugyanis a munkahelyek zömében még mindig nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér alapelve. Ahol nem csupán a nők és férfiak között létezik megkülönböztetés – általában a nők hátrányára –, hanem kor szerint is. Szülés előtt álló nők, ha nem titkolják el, hogy mielőbb szeretnének gyereket vállalni, nagyon sok munkahelyen hátrányt szenvednek az előmenetelben. Tudvalévő, a közszférában a munkavállalók között politikai megkülönböztetés is érvényesül. És akkor a közbeszerzéseken, az uniós forrásokból megvalósított pályázatokon történő machinációkról még nem is esett szó. Ez a problémahalmaz látszólag nincs szoros összefüggésben a demográfia kérdésével, amit a kormányfő leszűkített „a jobb családtámogatási rendszerért szüljenek a magyar nők több gyereket” kormányzati programtervre. De ha figyelembe vesszük, hogy férfi és nő alkotta családok utódvállalásáról van itt szó, ami legalább húsz-huszonöt évre szól, akkor könnyen belátható, hogy bizony ezek igencsak fontos kérdések.

Vagyis a legjobb gyerekszülésre ösztönző társadalmi program egy normális élhető ország megteremtése, ahol az emberek nem csak elboldogulnak valahogy haláluk órájáig, hanem boldogan, kiegyensúlyozottan tudnak élni – és hosszú távon képesek bízni a jövőben, az ország mindenkori vezetésében.

Ha például az a tapasztalat, hogy az egyik kormány kedvezményt ad a gyerekneveléshez, a másik elveszi, ha az egyik kormány idején családok százezreit rángathatják bele a bankok a devizahitel-szerződésekbe, majd a hitelek bedőlése után a következő kormány a módosabbakat kimenti, a valóban rászorulókat ott hagyja az út szélén, akkor nehéz bízni a hatalomban, akkor nehéz bizakodva tekinteni a jövőbe.

El kell ismerni azonban, hogy mindegyik Orbán Viktor által vezetett kormány igyekezett támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Csakhogy leginkább azt célozták, hogy az állandó munkajövedelemmel rendelkező, jobb módban élő családokban szülessen minél több gyerek. Minél jobb fizetést kapnak a szülők, annál több támogatást tudnak érvényesíteni az adókedvezménnyel. A minden gyerek után járó családi pótlék összege hosszú évek óta nem változott. Vagyis ennek a családtámogatási politikának alapismérve: kevesebb támogatást nyújt a szegény családok gyermekeinek gondozásához, neveléséhez, mint a kedvezményezett, jobb anyagi körülmények között élő családokban élő gyerekekéhez. Ez mélyen igazságtalan, méltánytalan, és talán még a mélyszegénységben élő gyermekek alkotmányos jogát is sérti.

Ennek a családtámogatási rendszernek a filozófiája visszavezethető ahhoz a felfogáshoz, amit 2010 környékén Harrach Péter KDNP-s politikus fejtett ki egy interjúban, amikor a tartósan munkanélküli, segélyezett, alacsonyan képzett nők megélhetési gyerekvállalásáról beszélt. Úgy írta le őket, mint akik a havonta érkező családi pótlék fejében szülik sorra a gyerekeket. Mint említettem a kormány eddig is tett valódi erőfeszítéseket a gyermekvállalás ösztönzésére. A családi otthonteremtési kedvezmény, a családi adókedvezmény, a diákhitel elengedése a nőknek, az, hogy a lakáshitelből is elengednek 1-1 milliót harmadik és további gyerekek vállalása esetén, az extra gyed, a gyermek kétéves koráig járó a diplomás gyed, a bölcsődei férőhelyek növelése – mind ezt a célt szolgálták. Ám ennek ellenére nem történt igazi áttörés.

Ráadásul a statisztikai adatok azt mutatják, hiába kaptak nagyobb kedvezményt a jobb módban élők, a szegényebb családokban született gyerekek számának köszönhető a jobb statisztikai adat

– amit a kormány családtámogatási rendszerének sikerének akarnak bemutatni. A G7 portál vette észre az adatsorokban, hogy a jobb módú Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon tartósan visszaesett a gyerekszám, pedig az előbbi régióban egyedülálló módon még nőtt is a szülőképes korú nők száma. Ezzel szemben a legszegényebb részeken, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön ellenkező folyamatok játszódtak le, kevesebb nőre több gyerek jutott. Vagyis a demográfiai célból kiemelten támogatott tehetősebb társadalmi csoportok fütyülnek a politikai hatalom szülésre ösztönző programjára. Ha a kormány tényleg azt szeretné, hogy több gyermek szülessen Magyarországon, újra kell gondolnia a családtámogatási rendszerét, oda kell több támogatást csoportosítani, ahol van hajlandóság a gyermekvállalásra.

Mindazonáltal a kormányzati propagandáért felelősök úgy döntöttek, ismét milliárdokat felemésztő „nemzeti konzultációt” tartanak, ezúttal a demográfiai helyzetről. Az emberi erőforrások minisztériumában nagy erőkkel dolgoznak számos gyerekvállalást ösztönző programon. Ha már a miniszterelnök átfogó megállapodást akar kötni a magyar nőkkel, akkor célszerű lenne, ha a nők is megfogalmaznák, milyen szociális, munkajogi, otthonteremtési, családtámogatási kedvezmények hosszú távú garantálása mellett tudják vállalni, hogy több gyermeket hoznak a világra, mint amennyi eredeti terveikben szerepelt.

Talán nem a soha semmilyen következménnyel nem járó nemzeti konzultáció lenne a megfelelő előkészítő lépés a magyar államot képviselő jelenlegi kormányfővel kötendő hosszú távú megállapodásra. Ha a kormányfő társadalmi szerződést akar kötni, adjuk meg a módját: rendezzünk osztrák példára népszavazást az ügyről. A nők és a családok érdekeit képviselő civil szervezetek, szakszervezetek által okosan összeállított kérdéssort népszavazáson mérettessük meg, ami ki is jelölné a kormány – kötelezően elvégzendő – törvény-előkészítő munkáját. Vegyük komolyan Orbán Viktor ajánlatát.