Nagy Imre újabb újratemetése

Fiatal pár csókolózik a Vértanúk terén, Nagy Imre miniszterelnök szobránál a csók világnapján, 2018. július 6-án (MTI Fotó: Kovács Tamás)

Aláírásgyűjtést kezd a Demokratikus Koalíció Nagy Imre szobrának áthelyezése(?), elbontása (?), megsemmisítése(?), beolvasztása(?) elleni tiltakozásul. Ha jártomban-keltemben belebotlanék egy ilyen gyűjtőívbe, habozás nélkül aláírnám, de akkor sem esek kétségbe, ha elmulasztom a tiltakozás eme demokratikus módját. Ugyanis a DK aggodalma pillanatnyilag csak egy kósza feltételezésen alapul, hivatalos dokumentumok nem támasztják alá. A cudar sejtelem akként fészkelte be magát a jeles gyurcsányisták lelkébe és elméjébe, hogy azt olvasták Such György, az Országgyűlés Hivatala főigazgatójának egy feljegyzésében, miszerint sor kerülhet a Vértanúk tere gyalogos prioritású átalakítására. A kifejezésnek sok értelme nincs, de a csavaros eszű DK-sok rögtön kikövetkeztették, hogy a „gyalogosprioritású átalakítás” csak Nagy Imre szobrának eltávolítását jelentheti. Ezen „felfedezés” nyomán a Népszava megkérdezte az Országgyűlés Hivatalát, hogy marad-e a Nagy Imre-szobor és emlékhely a Vértanúk terén, netán elszállítják onnan, s a következő választ kapta: a Vértanúk tere a kiemelt nemzeti emlékhely része, amelynek vagyonkezelője az Országgyűlés Hivatala. Törvény rendelkezik arról, hogy a kiemelt nemzeti emlékhely területén tervezett építési tevékenységhez a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) előzetes hozzájáruló nyilatkozata szükséges. „Tervek és előterjesztés híján a bizottság a mai napig még nem is tűzte napirendre a tér átépítésének kérdését.” Ha majd napirendre tűzik, arról tájékoztatni fogják a közvéleményt.

Hirdetés

Erre mondhatnánk azt is, hogy szóra sem érdemes az egész téma, mert megint csak a DK akarja hallatni a hangját, jóllehet semmilyen ügy nincsen. De bizonyos reakciókból úgy látszik, mintha mégis lenne. Nemcsak arról van szó, hogy Such György a KNEB oszlopos tagja, mely bizottság elnöke Kövér László, akinek már 2012-ben is csípte a szemét a mártír miniszterelnök emlékműve. A szobor eddig még megúszta, de Kövér kifinomult ízlésének is hála a Kossuth tér mára úgy néz ki, mint egy ravatalozó előtere. (Számos nemzeti és forradalmi mementót eltakarítottak onnan.)

Ráadásul nyilatkozott egy másik KNEB-tag, Szakály Sándor történész, aki először hangsúlyozta, hogy a Nagy Imre-szobor ügyében a KNEB-hez nem érkezett semmilyen előterjesztés, ám ha a kormány szándéka szerint folytatódik a Kossuth tér és környéke 1944 előtti állapotoknak megfelelő alakítása, akkor a Nagy Imre-emlékmű helyére visszakerülne az 1934-ben felállított Nemzeti Vértanúk emlékműve, a kommunista miniszterelnök szobrának pedig új helyet kellene keresni. Szakály úgy vallja, Nagy Imrét is megilleti a tisztelet, ezért a szobrának Budapesten, jól látogatható közterületen illik maradnia. Szakály tudós ember, s annak megfelelően visszafogott.

„Kegyelmet nem kérek…” – Hatvan éve végezték ki Nagy Imrééket

Éppen hatvan esztendeje történt, amikor az ország nagy része még aludt. 1958. június 16-án, egy hétfői hajnalon kivégzésre készültek a gyűjtőfogházban. A három elítélt ekkorra már elbúcsúzott mindenkitől, akit e világon hagy. Hajnali öt órakor a Kozma utcai börtönben a vesztőhelyre vezették őket, és felolvasták halálos ítéletüket.

Bezzeg a Jobbik! A párt szószólója nem bánna ily kesztyűs kézzel a magatehetetlen műalkotással. Szávay István képviselő parlamenti felszólalás formájában intézett durva támadást Nagy Imre történelmi szerepe és emléke ellen (s ezeken keresztül a Fidesz ellen is), majd bejelentette, hogy hivatalos megkereséssel fordult a KNEB-hez, kezdeményezve a Nemzeti Vértanúk emlékművének újbóli felállítását, a Nagy Imrét ábrázoló alkotásnak pedig méltó helyére, a kommunista szoborparkba szállítását. A miniszterelnök igyekezett csillapítani Szávay hevületét, ennek ellenére a jobbikos felindultság fideszes támogatást is kapott. A Mandineren Trombitás Kristóf esett neki a hajdani kormányfőnek. Elég volt a Nagy Imre-kultuszból! címen mondja el szegényt hazaáruló, nemzetvesztő, kommunista gonosztevőnek, akinek semmiből létrehozott kultuszát eddig letolták a torkunkon, de emlékezete egyre inkább háttérbe szorul, s ideje, hogy szobra helyére visszakerüljön a vörösterror áldozatainak emlékműve.

Nem bonyolódnék jóslatokba, hogy újratemetik-e Nagy Imrét. Huszonkilenc évvel ezelőtt, Orbán Viktor az ő ravatalán kapaszkodott fel az országos ismertség és népszerűség ormára, szobrának lerombolása az Orbán-momentumot is rongálná. Ugyanakkor a Fidesz kezdettől fogva ambivalens viszonyban volt a forradalommal. Deutsch Tamás azt állította 1989. őszén egy tévéműsorban, hogy a forradalom marxista kategória. Ezektől a marxista sallangoktól csak 2010-ben, a fülkeforradalomnak sikerült megszabadulnia, de sajnálatos módon a forradalom és annak fülkésített változata között sehogy sem sikerül a kontinuitást fellelni. Az eddigi próbálkozások jóindulattal értékelve is szánalmasnak bizonyultak. Előbb utóbb dönteni kell, hogy melyik forradalom eseményei legyenek meghatározók a honi közéletben. S Nagy Imre halványuló emléke aligha tud ellenállni a fülkeforradalom diadalmas nyomulásának.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 9. számában jelent meg, 2018. július 13-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.