Szeretve lenni jó

Fotó: Magyar Hang

Előttünk a tömeg, mögöttünk az Eger-patak hömpölyög, a hirtelen nyári zivataroktól haragos vízfolyásban pedig Süti, a sátorszomszéd fiatal kézműves pár, no meg egy hétre egész Kapolcs kutyája ácsorog szügyig, lelkesen várva, hogy bátor gyerekek csatlakozzanak hozzá. Hangulatosabb kitelepülést elképzelni sem lehet.

Hirdetés

Dél van, körben sötét felhők fújtak gyülekezőt, de a helyiek azt mondják, a völgyben sajátos a klíma, gyakori, hogy néhány faluval odébb leszakad az ég, Kapolcson viszont poros marad az utca. Úgyhogy nem aggódunk. Fülledtség viszont van eső nélkül is; bandukol a nép enni egy napindító kenyérlángost, inni egy másnapűző sportfröccsöt, és persze megkukkolni a portékát, így minket is.

Ki finanszírozza a háttérből a Magyar Hangot?

Cirill és Metód hatása a magyar sajtópiacra, avagy így készül lapunk.

Ülünk a műanyag széken, előttünk, összecsukható kis asztalkán a Magyar Hang legfrissebb száma, meg néhány korábbi, például a Szamizdat Magyar Nemzetként megjelent mínusz egyedik. Többen csak messziről böngészik a reklámmolinót, hogy mégis mifene ez a fapados árulda, de azért sokan odajönnek beszélgetni, hogy aztán abban maradjunk: huszonöt évnyi kemény munkával sikerült magunkat visszadolgozni a rendszerváltás környékére. Végül is, van ennek némi romantikája.

Napfoszlányok

Középkorú hölgy a kamasz lányával: Vinnék az újból, valahogy hozzánk nem tud megérkezni az előfizetett újság. Ha elolvasom, oda szoktam adni az ismerőseimnek is, akik a Magyar Nemzetet járatták. Tudom, ez maguknak nem jelent sokat, de hátha.
Dehogynem, ez nagyon sokat jelent.

*

Idősebb férfi teljes családostul: Már a Népszabadságot sem tudtuk elhinni, aztán a Magyar Nemzet is. Hogy tudom támogatni önöket? Ötszáz forint az új? Inkább vesz többet is. – Nagyon szurkolunk – mondja távozóban.
Köszönjük szépen, az egész annyira megható, hogy legszívesebben körbeölelném a famíliát.

*

Ötvenes, kackiás, őszes bajszú, dinamikus férfi: Nézzék csak, a Facebookon mutatták az otthoniak, hogy ide mindenképpen muszáj eljönnöm. De amúgy is jöttem volna. Vesz egy frisset, aztán közös fotót kér, hadd lássák odahaza, hogy mission accomplished.
Várjon, várjon, próbálok jövőbe vetett bizakodó tekintettel nézni. Na, jó így?
Jó, hát!

*

A kutyasétáltató: Ha bármiben tudok segíteni, hívjatok, szóljatok, üzenjetek, mert kelletek, és jó, hogy vagytok. Gyere vissza, te dög, nem tudom, mit csinálok veled! Ja, nem úgy van ez, imádom ezt a dögöt, úgy dög. Szóval írjatok, hívjatok. Megadja a telefonszámát, ami a legkevésbé sem egyszerű, mivel a kicsi, de annál nyugtalanabb eb ügyesen rátekeri a pórázt az asztalka lábára, és rohanna vele a vízfolyás felé.
Az összeomlás elmarad.

*

A bizonytalan: Percekig méregeti a standot, velünk együtt, persze, mire odalép. Adhatunk egy újságot? Igen, igen, ezért jöttem, magát amúgy ismerem. Én is – válaszolok, amin annyira meglepődik, hogy azonnal el kell mesélnem a régi-régi tévés sztorit, csak hát, ha egy poént magyarázni kell, már régen rossz. A bizonytalan kezdés után azonban lendületes a folytatás, emberünk szépen felpakol, mert a Szamizdat és a nulladik hiányzott a gyűjteményből.
Búcsúzóul hosszasan szorongatjuk egymás kezét.

*

Szeressük a G-napot

Ha Simicska Lajos nem rúgja össze a port Orbán Viktorral, szegényebbek lennénk három év sajtószabadsággal.

Gyönyörű ez a bringa: Tényleg? A feleségemé, nekem csak ából bébe. De örülök, ha tetszik, megmondom majd neki, hogy jó az ízlése. Legalább bicikliben. Nagyot nevet, letámasztja a hófehér, teleszkópos kétkerekűt.
– És mi ez, tulajdonképpen?
– A Magyar Nemzet poraiból újjáéledt hetilap.
– Hallottam már róla, de látni még nem láttam.
Vesz egyet, mosolyogva elteker.

*

Negyvenes házaspár sok gyerekkel: Ugye nem tömény politika? Megmondjuk őszintén, hogy a Magyar Nemzetből csak a hétvégét vásároltuk, a magazinosat. Hogy ez pont olyan? Akkor kérünk, persze, nagyon hiányzik a jó olvasnivaló.
Örülnek.

*

Az utolsó családi szelfi sötétedéskor, sátorbontás előtt eggyel: Nem, csak ő legyen rajta, ez lesz az, és akkor most te ide, és most együtt. – Adhatok újságot? – Ja, nem, köszönjük, megegyeztünk, hogy nyaraláskor nem politizálunk. Csak a nagyobb lányunkat úgy hívják, hogy Magyar Hanga, hát ezért.
Most mi mosolygunk.

*

Hirdetés

A kackiás bajszú visszaszalad: Nézzék, ezt írták otthonról! Mutatja a telefonján a közös képünkre érkezett visszajelzést: Cooool!!!!
Süti közben kijön a patakból.
Ideje zárni.

(Keresse a Magyar Hang sátrát a Művészetek Völgye befejezéséig Kapolcson, a Petőfi utcán, a patak partján! Standunknál beszerezheti a legfrissebb számot, illetve tudunk adni ajándékba a korábbiakból is. Szombaton György Zsombor főszerkesztővel is találkozhat.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.