Szép kilátások

Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor 2014 áprilisában Felcsúton Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor 2014 áprilisában Felcsúton (Fotó: Reuters/Balogh László)

Galyatető szép hely. Igazi turistaparadicsom szállodával, impozánsan felújított kilátóval, ahonnan persze gyönyörű kilátás nyílik. Nem véletlenül nincs elhanyagolva ez a Mátrában fekvő kis világ: itt szinte már minden Mészáros Lőrincé. Még a kilátó is. Hamarosan alighanem az övé majd az a sok elhagyatott ház meg bezárt étterem is, ami ott található a Vál-völgyi Midász érdekeltségeinek árnyékában.

Hirdetés

És alighanem akkor sem fogja érteni, sem ő, sem az ő igen jó és befolyásos barátja, és senki más a kormánypártok környékén, mi is ezzel a baj. „Hiszen végre magyar kézben van a nemzeti érték, pangjon hát valami külföldi tulajdonában, az jobb lenne?” Ez szokott lenni az unásig koptatott kormánypárti válasz, ami pont úgy hangzik, mint amikor a kilencvenes években a balliberális nomenklatúra emberei kéjes vigyorral a képükön ismételgették, hogy „az állam rossz gazda”, majd egy forintért átjátszottak a haverjuknak egy komplett gyárat. A haver pedig rendszerint ilyenkor utcára tett mindenkit racionalizálás címén, akit csak tudott. Az így keletkező munkanélküliség senkit nem érdekelt, csak a rablóprivatizáció. Hiába, Lánczi András után szabadon fogalmazhatunk nyugodtan úgy, hogy ez volt az „ő legfőbb politikájuk”.

A nemzeti együttműködés rendszerének kegyeltjei csak abban különböznek vadkapitalista elődeiktől, hogy – a gazdaság állapota és a történelem menete úgy hozta –, most éppen a munkaerőhiány okoz nekünk több galibát. Nekünk és nem nekik, a pufimellényes NER-lovagoknak. Ők már akkor nyertek, amikor a megszerzett ingatlanok felújítására, létesítésére vagy bevilágítására megkapták az uniós forrásokat. Így aztán ott tartunk, nemcsak hogy a galyatetőin kívül Mészáros Lőrincé lett még egy csomó másik szálloda is, sok más ágazat mellett a szálloda- és vendéglátóipar is döglődik, mert nincsenek már pincérek, pultosok, akik dolgoznának.

Galyatető történetesen Heves megyében található. Abban a megyében, ahol kétszer olyan nagy a munkanélküliség, mint az országban, viszont a munkaerőhiány ugyanolyan és ugyanannyi problémát okoz, mint bárhol az országban. Úgyhogy a minap a megyei iparkamara már azt vázolta fel a helyi vállalkozóknak, miként lehet és érdemes ukrán vendégmunkásokat alkalmazni. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy egy Fidesz-szóvivő is megértse: betelepíteni. Mert az a helyzet, hogy azzal a szakképzetlen réteggel, amelyik jelenleg nem tud elhelyezkedni a piacon, azzal a termelő, értéket előállító cégek (tehát nem az olyanok, mint az Elios vagy a Mészáros és Mészáros vagy a Búzakalász 66) nem tudnak mit kezdeni. A vállalat nem szívtelen, csak éppen a vezetősége nem hülyékből áll: ki bízná egy milliós gép kezelését olyanra, aki tegnap még írni sem tudott? De nem kell ehhez a gyárba menni: munkaerőhiánnyal küzd a mezőgazdaság, a bankszektor, a szállítmányozás és az építőipar is.

Ott tartunk már, hogy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – és ha nem is úgy, mint Mészáros Lőrinc, de mégiscsak Orbán bizalmasa – már nyilvánosan beszél erről. Ilyeneket mond: „tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak”. És szerinte „megfelelő felnőttképzés kell a közmunkásoknak, megfelelő felzárkóztatási programot kell hirdetni a romáknak, illetve haza kell hozni a külföldön dolgozó fiatalokat is”. Hosszú esztendők óta zajló folyamatokat sikerült most észrevennie az elnök úrnak, sőt még az is ment neki, hogy megoldási javaslatokat fogalmazzon meg. Hát fantasztikus, tényleg. Komolyan, most sikerült felfogni, hogy például milyen károkat okoz az, hogy ennyire lebutították az oktatást? Teljesen mindegy amúgy, hogy Parragh mindezt cinizmusból vagy naivitásból mondta, ugyanis ha megnézzük a jövő évi költségvetés számait, akkor láthatjuk, az iparkamara elnökének aggodalma mit sem ért. Ugyanis a kormány mindössze annyival tervez többet költeni az oktatásra, amennyit Mészáros Lőrinc 58 nap alatt megkeres. És hát, hiába van több pénze a felcsúti Bill Gatesnek, mint II. Erzsébetnek, Cristiano Ronaldónak, Quentin Tarantinónak vagy éppen Jennifer Lopeznek, ez az összeg még mindig nagyon kevés. Szép kilátások, tényleg. Bár közel sem annyira szép, mint amilyen Galyatetőről nyílik. Tudják, a Mészáros Lőrinc kilátójából.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 8. számában jelent meg, 2018. július 6-án.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.