HIRDETÉS
Kezdőlap Publicisztika Fényévekre Or...

Fényévekre Orbán Viktortól

HIRDETÉS

Bevallom, csodálom Pintér Attilát és Véber Györgyöt – mégpedig ugyanazért, amiért Uj Pétert és Tóta W. Árpádot: a végtelenül fölényes magabiztosságukért, melyet nem képes megtörni sem a magyar futball nyomorult vergődése, sem a kilencvenes évek balliberális elitjének szellemi és lelki leépülése. A progresszív értelmiség Pulitzer-emlékdíjas fenegyereke, Tóta Worluk Árpád a labdarúgó-világbajnokság kapcsán sietve demonstrálta, miként üresedett ki és roppant meg az egykor országos véleménymonopóliummal bíró balliberális szellemi elit, miért képtelen szót érteni a társadalom szélesebb tömegeivel, miként nyeli el tagjait az önfétis és az Orbán-fóbia.

HIRDETÉS

Tóta W. nem kevesebbet állít, mint hogy szurkolni butaság: aki a világbajnokság valamelyik résztvevő csapatának szurkol, az a HVG elefántcsonttornyából nézve már-már szellemi fogyatékos – ahelyett, hogy a nyomorult hülye szép türelmesen megvárná a torna végét, és annak örülne, hogy győzött a legjobb. Ugyanis a vesztesnek szurkolni nemcsak felesleges erőlködés, hanem „tévedés”. Az érvelés ismerős: mintha csak az Agymenők című tévésorozat főhőse, Sheldon Cooper adná elő. Az amerikai CBS csatorna által gyártott karakter egy elképesztően intelligens elméleti fizikus, aki Asperger-szindrómája következtében a legalapvetőbb szociális készségekkel sem rendelkezik. Annak a sitcomnak Sheldon Cooper vicces kényszerbetegségei és hiányos közösségi kompetenciái képezik a humorforrását – ez esetben azonban Tóta W. Árpád azért viselkedik úgy, mint egy magasan funkcionáló autista, hogy eljátssza a hihetetlen intellektust.

Újságíróként nem megérteni próbálja a világ működését, nem megválaszolni akarja a kérdést, hogy az emberek miért akarnak, tudnak és szeretnek szurkolni egy-egy világversenyen akár a gyengébbnek is – Tóta W. Árpád újságíróként azt érzi feladatának, hogy demonstrálja: itt mindenki hülye, egyedül ő helikopter. És ez az ember, aki büszkén nem érti a szurkolás lélektanát az egyik baloldali megmondó, aki lépten-nyomon társadalmi és politikai kérdésekben nyilvánít véleményt. Vajon mit ért Tóta W. Árpád a modern politikából, mit ért a tömegkultúrából, ha még a szurkolást sem érti? Persze ha Tóta W. Árpád jelentős elméleti fizikus lenne, aki miközben rácsodálkozik a szurkolás hiábavalóságára, a húrelméletet kutatja, és részecskefizikai modelleket állít fel, mindez rendben is volna. Csakhogy Tóta W. Árpád nem elméleti fizikus, hanem nárcisztikus közéleti árokásó, tipikus reprezentánsa annak a balliberális elitnek, amely hiába bukik meg akárhány választáson, képtelen jobb magyarázatot találni rá, mint hogy azok az emberek, akik a kilencvenes években még okosak voltak, ma már ostobák.

A játék és a nemzet

Xhaka és Shaqiri a svájci nemzet albán hősei, és az albán nemzet svájci hősei. Valamit megháláltak azoknak, akik befogadták őket, és valamit megtoroltak azokon, akik a népüket irtották.

Hogy az autista zsenit játszó egykori publicista még hitelesebbnek tűnjön szerepében, előadja, hogy őt akkor érdekli majd a futball, ha a Marson pattog a labda. Hisz mi egyebet volna indokoltabb számon kérni a csodálatos Kylian Mbappén, Romelu Lukakun, Mario Mandzukicon és Harry Kane-en, mint a Mars meghódítását? Lenyűgöző érvelés: ha időben betiltottuk volna a futballt, és obszervatóriumokat meg rakétakilövő állásokat építettünk volna a futballpályák helyére, már meghódítottuk volna a Marsot – és az milyen jó is volna, hisz felkeltené Tóta W. Árpád megtisztelő érdeklődését. Bár a Mars légköre százszor ritkább, mint a Földé, bár felszíni légnyomása a földinek csupán 0,75 százaléka, bár a légkör 95 százaléka széndioxid, bár az átlagos napi hőingás 90 Celsius-fokos, de hadd pattogjon a labda – ugyanis megtudtuk Tóta W. Árpádtól, hogy ez a progresszió, és már csak a földi futballt kell elsöpörni az útból! De biztos, hogy egyedül a labdarúgás akadályozza a Mars meghódítását? Megpróbálom a tanultakat szélesebb körben alkalmazni: majd akkor fog érdekelni a filmművészet, ha a Marson forog a kamera; majd akkor fog érdekelni a festészet, ha a Marson festik a képeket; majd akkor fog érdekelni a zene, ha a Mars ritkás légkörét rezegteti. Vajon miért nem üzeni meg Tóta W. Schilling Árpádnak: majd akkor érdekli a Krétakör Színház meg a picsogás az üldöztetésről, ha a Marsra emigrál, és nem Franciaországba? Vagy Tóta W. ennyire mégsem autista, és felismeri, hogy ha eddig vinné az érvelést, az már veszélybe sodorná a jövedelmét, az ikonikus státuszát meg a kényelmes állását? Így aztán csak a futballisták kapják meg napi parancsba a Mars kolonizálását.

HIRDETÉS

A futballnak természetesen számtalan társadalmi haszna van. Számos olyan érdektelen tudomány létezik, mint a pszichológia, a szociológia meg a politológia, amelyek bár semmit nem tesznek hozzá a Mars meghódításához, azt képesek vizsgálni, hogy a labdarúgás miként és mennyit éget el azokból az életveszélyes gyűlöletenergiákból, amelyek sötétebb időkben háborúkba sodorták az emberiséget. A tudományos kutatások képesek felmérni, hogy hányan kezdenek el sportolni a futball hatására, vagy hogy milyen katarzist képes átélni egyén és társadalom egy-egy mérkőzés során. De fordítsuk meg a kérdést: mit köszönhet az emberiség a Mars-kutatásnak? Mit köszönhet egyáltalán az űrkutatásnak? Nem volna jobb helyen az az irtózatos összeg, mondjuk, a zöldenergiában vagy a rákkutatásban? Kinek, miként és mennyivel lett jobb élete attól, hogy Gagarin eljutott az űrbe, és Armstrong eljutott a Holdra? Vajon jobb hely lett a világ attól, hogy Elon Musk hatvan évvel a Szputnyik után fölküldött egy sportkocsit az űrbe zenét sugárzó hangszórókkal, miközben nincs is közvetítő közeg, amelyben a zene megszólalhat? Az űrben lebegő autóban, amelyben némán dübörög a bekapcsolt zenelejátszó, maradéktalanul kifejeződik a világűr végtelen üressége és az űrfétis teljes értelmetlensége.

A pszichológiai profil azonban csak akkor teljes, ha megértjük, hogy Tóta W. Árpád és a balliberális véleményelit univerzumának két centruma van: egyik az önelégült kiválasztottságtudat, a mániákus hazugság önmaguknak és a világnak, hogy márpedig ők a progresszió – a másik pedig maga Orbán Viktor. Az az Orbán Viktor, akiről köztudott, hogy szereti a focit – és még az embereket is érti. Tóta W. Árpád futball elleni dühödt kirohanása ennek a frusztrációnak a kivetülése – már azt sem képes értelmezni, mi a viszony Orbán és a labdarúgás között. Ő Orbánt látja hatalmas erőnek, a futballt pedig e hatalmas erő játékának. Gyűlölete és félelme oly mértékű, hogy meghajlítja maga körül a valóságot – Tóta W. Árpád így nem veszi észre, hogy nem a futball tartozik Orbánhoz, hanem Orbán a futballhoz. A valóságdeficit nyomán nem marad más számára, mint a science fiction irodalom és a terraformálásra váró Mars – az utolsó biztos pont, ahol lábát megvetheti. Tóta W. Árpád egy Orbán Viktortól fényévekre lévő pályán kering a miniszterelnök körül – a távolság és a pályaív egyaránt jól látható.

A Hvg-n megjelent írás utóélete legalább ilyen tanulságos, a 888.hu szerzője ugyanis még a szerkesztőség normális napi bűzét is túlrothadva köpte a mérgező gennyet Tóta W. Árpád arcába. Szerinte Tóta W. azért utálja a futballt, mert egy kehes, rossz fizikumú ember, akit gyermekkorában megaláztak a tornaórákon: kukac és eunuch. Ha eltekintünk a goebbelsi beszédtől meg attól a technikától, amellyel a szennyportál szerzője nem Tóta W. véleményét, hanem kifejezetten a személyét minősíti, az írás akkor is gyomorforgató: a publicista szerepét játszó véleménybűnöző az iskolai zaklatást teszi erkölcsi normává. G. Fodor Gábor orgánuma a szadista testnevelő tanárok és gyúrós keretlegények világába vezeti a magyar társadalmat, ahol az emberi létezés mértéke a szabályosan végrehajtott fekvőtámasz. Ebben a közegben annak van igaza, akinek nagyobb a fizikai ereje – hisz a végső érv mindig az ökölcsapás. A magyar nyilvánosságban évtizedek óta senki nem vallotta meg ilyen alávaló módon a barbárságot – és ezért egy személyben Bayer Zsolt felel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,477lájkolóTetszik
2,297követőKövetés
16,223feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Ugrás a mély vízbe – Magyar Hang-ajánló

Interjú György Péterrel, Ungváry Krisztiánnal, Rékasi Károllyal és Zsigmonddal, valamint a Fridays for Future hazai szervezőivel. Itt a friss Magyar Hang!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Van, ahol már nem csak álom az „energiacella”

Először tesztelték élesben az amerikai haderő új drónelhárító fegyverrendszerét. Ezzel „lőtték le” az iráni pilóta nélküli repülőgépet.

Civiliáda