A kisvállalkozásokat a legtöbb országban fontos gazdasági szereplőnek tartják. Ennek több oka van. Egyrészt jelentős munkahely- és értékteremtők, másrészt az innováció, a gazdasági dinamizmus hordozói. Nem véletlen, hogy több helyen is a megkülönböztetett figyelem jeleként önálló miniszter hatáskörébe tartozik, hogy kedvező vállalkozói környezetet teremtsen a számukra. Például Nagy-Britanniában a kisvállalkozásokért felelős miniszter éppen június 26-án jelentette be, hogy 8 millió fonttal támogatja a kormány a kisvállalkozásokat azért, hogy termelékenységük javításával gyorsabb növekedési pályára léphessenek. De az USA-ban is 1953 óta működik a szövetségi kormány mellett egy kisvállalati részleg, amely segíti a kisvállalkozások pénzügyi forráshoz és állami megrendelésekhez jutását, másrészt ingyenes és folyamatos üzleti képzést biztosít számukra. Az EU-ban a 249 fő alatt foglalkoztató cégekre a kkv, azaz kis- és közepes cégek megnevezés terjedt el. Ebbe a csoportba azonban nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkező, eltérő méretű vállalkozások tartoznak. A legkisebbek, a mikrocégek 10 fő alatt, a kicsik 10 és 49 fő között, az úgynevezett közepes méretű cégek pedig 50–249 fő között foglalkoztatnak. Az EU-ban 23,85 millió kisvállalkozás működött 2016-ban. Ebből 22,23 millió volt a mikró, 1,39 millió a kicsi és 230 ezer a közepes méretű cég. Ez azt jelenti, hogy az összes vállalat 99,8 százaléka a kkv, közülük 93 százalék a mikrocég. A kkv-k az összes munkavállaló 66,6 százalékát foglalkoztatják, ezen belül a mikrók 29,8 százalékot. Végül az összes megtermelt új érték 56,8 százaléka a kkv-szektorban jön létre, amiből a mikrók 20,9 százalékkal részesednek.
De mi a helyzet Magyarországon? Az EU 2017. évi kkv-jelentése szerint a magyar kkv-k száma 546 758, ez az összes vállalat 99,8 százalékát teszi ki. Ez az érték tehát egyezik az EU-s adattal. Viszont ezen belül a mikrók aránya 94,1 százalék, ami 1,1 százalékponttal több, mint az EU-s átlag. A közepes méretű cégek aránya közel azonos (Magyarország 0,8 százalék, EU átlag 0,9 százalék), viszont az EU-ban nagyobb a kicsik aránya. A magyar kkv-k az összes munkavállaló 68,5 százalékát foglalkoztatják, ami 1,9 százalékponttal nagyobb, mint az EU-s átlag. A megtermelt új értékhez 52,9 százalékkal járulnak hozzá, ami viszont 3,9 százalékkal kevesebb, mint az EU-s átlag. De az is megjegyzendő, hogy például a holland mikrovállalatok 19,7, a németek 16,3 százalékkal járulnak hozzá az új érték előállításához, a magyar érték pedig 18 százalék, ami jobb, mint a német, és nem sokkal rosszabb, mint a holland. Ugyanakkor az EU-s tanulmány arra figyelmeztet, hogy bár a magyar kkv-szektor 2012-16 között 16,8 százalékkal növelte hozzáadott érték teremtését és 5,7 százalékkal foglalkoztatását, ezek az értékek alacsonyabbak, mint amelyeket a nagyvállalatok produkáltak. A különbség különösen a foglalkoztatásnál szembetűnő, ugyanis az a nagy cégeknél háromszor gyorsabban nőtt, mint a kkv-szektorban. Ebből következőleg a kkv-kban a foglalkoztatási szint 2016-ban még nem érte el a 2008-as válságév előtti szintet.
Mindebből kifolyólag jogos az a felvetés, hogy valami nincs rendben a kicsikkel.
A Tusványoson ezzel kapcsolatban az hangzott el, hogy az a baj: a kkv-szektor nem versenyképes, nem elég innovatív és baj van a termelékenységével is. De igaz-e ez az általános megállapítás? A kérdésre a választ csak alapos és objektív elemzéssel lehet megadni, majd ennek alapján lehet jó szakmai döntéseket hozni. Különben beleesünk a Gyurcsány-kormány hibájába. Akkor ugyanis a vélemény így hangzott: ha nem versenyképes a kisvállalat, akkor menjen tönkre. Az objektív elemzéshez tisztázni kell három dolgot. Az első az, hogy a versenyképességi, innovativitási és termelékenységi probléma az egész magyar gazdaságot, és nemcsak a kkv-szektort jellemzi. Magyarország az IMD versenyképességi listáján 63 ország között a 47., a Világgazdasági Fórum (WEF) listáján pedig a 137 országból a 60. Az innováció területén 2017-ben ugyanebben a 21. pozícióban vagyunk, a 28 EU-s ország között, mint amiben 2010-ben voltunk. Ez az általános helyzet nyilvánvalóan nemcsak a kkv-knak köszönhető. Ami pedig a termelékenységi szintet illeti, ez is országos probléma, ami egyrészt a gazdaság szerkezetével, a sok összeszerelő tevékenységgel függ össze, másrészt annak is köszönhető, hogy – szerencsére – csökken a munkanélküliség, de ezzel együtt egyre több a munkába állók között a kevéssé képzett ember. Vagyis a termelékenység területén sem csak a kkv-k vannak lemaradva.
Csaba László: Közelít a válság, s mi nem készültünk fel rá
Csak idő kérdése, mikor pukkan ki a lufi, ahogy 2008-ban – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában a közgazdász.
A második tisztázandó kérdés, hogy a kkv egy EU-s statisztikai kategória, ezért gazdasági szempontból nehezen értelmezhető. Sokféle nagyságú, tevékenységi körű és regionálisan eltérő helyzetű és infrastrukturális ellátottságú céget foglal magában, amelyekről nem lehet általánosságban véleményt mondani. Valóban nagy baj – ahogyan az kritikaként elhangzott –, ha egy közepes méretű cégnek nincs honlapja, de egy sarki kisbolt, fodrász vagy gyógytornász Borsodban nem sokra menne a honlappal, ráadásul számára drága is lenne annak fenntartása. Viszont aktív lehet a közösségi médiában, ami pontosan ugyanannyira a digitalizáltság jele, mint a honlap. Az informatikai kisvállalkozásoknak nyilván a nemzetközi piacokon is terjeszkedniük kell, viszont ugyanezt a helyi szolgáltatóktól nem kellene elvárni. Ezek legfontosabb feladata a helyi lakosság életszínvonalának javítása. Hasonlóan nem lehet általánosan kezelni a munkavállalói továbbképzéssel kapcsolatos problémát, ugyanis ez is általános, és nemcsak a kis cégekre jellemző probléma. Magyarországon a munkaképes korú lakosság átlag 6 százaléka vesz részt állandó továbbképzésben, Ausztriában 15. Ezt a különbséget nyilván nemcsak a kisvállalkozások okozzák. Viszont a kisvállalkozások esetén az államnak sokkal jobban kellene segítenie a munkavállalók továbbképzését, hiszen erre nekik nyilvánvalóan kevesebb pénzük van, mint a nagycégeknek. Erre szervezetek is vannak, ilyenek a kamarák, de a felsőoktatást is igénybe lehetne venni. Jó megoldásnak ígérkezne az ingyenes „e-learninges”, azaz számítógéppel támogatott, cégtípusokra szabott oktatóprogramok készítése és rendelkezésre bocsátása.
Végül, harmadik szempontként, nem feledkezhetünk meg az állam szerepéről sem. Elhangzott a tusnádi rendezvényen, hogy a holland kisvállalat kétszer termelékenyebb, mint a magyar. Érdemes megnézni, hogy vajon a holland üzleti környezet hogyan viszonyul a magyarhoz, mennyivel kisebb ott a kis cégeket sajtó bürokrácia, mekkorák a kisvállalatok állam által okozott működési költségei és általában mennyire hatékony, azaz költségtakarékos maga az állami működés.
Az üzleti környezet bürokratikussága tekintetében Hollandia a 19., Magyarország a 106. a WEF versenyképességi listán. A kormányzati kiadások hatékonysága tekintetében Hollandia a 13., mi a 108. vagyunk. A kisvállalatok innovációját segítő kockázati tőke elérhetősége vonatkozásában Hollandia a 21., mi a 43. helyen vagyunk.
Ezek a helyezések azt érzékeltetik, hogy nem ugyanolyan környezetben kell működnie egy magyar kisvállalatnak, mint egy hollandnak. De ezt mutatja az úgynevezett kormányzati érzékenységi index is, amelyet az EU kkv-szektor elemző részlege számít ki, és amely azt méri, hogy mennyire érzékeny a kormányzat a kisvállalati szektor sajátos problémáira, mennyire próbálja azokat partnerként megoldani. Eszerint az index szerint Hollandia a 4., Magyarország pedig a 25. helyen van a 28. EU-s ország között.
Összefoglalva az elmondottakat, nyilvánvalóan igaz az, hogy a hazai kkv-szektor teljesítményének javításáért, ugyanúgy, mint az egész gazdaság innovativitásának, versenyképességének és termelékenységének növeléséért sürgős lépéseket kell tennünk, mert különben a gyors technológiai változások közepette még a helyben maradásra sem lesz esélyünk nemhogy a felzárkózásra.
Azonban eredményt hozó megoldást csak a helyzet tisztességes és objektív elemzésétől várhatunk. Ennek feltétele, hogy egyrészt a kkv-szektort a maga sokszínűségében vizsgáljuk, másrészt az állam maga is szembe kell, hogy nézzen azokkal a hatékonysági gyengeségeivel, amelyek a kisvállalkozások versenyképességének, innovtivitásának és termelékenységének javítását gátolják.
Amit szabad Jupiternek...
Ha nem lehet megbízni abban, hogy az üzleti vagy egyéb kapcsolatokban a felek megtartják a szavukat, az rendkívül káros bizalmatlansági légkört teremthet.
Végül pedig, ha tényleg őszintén akarjuk a kkv-szektor helyzetbe hozását, akkor összehangolt és a részletekre, a különbözőségekre is odafigyelő stratégiát és hatékony akciókat kell kidolgozni és végrehajtani, olyanokat, amelyek jövőképet adnak a kkv-szektor valamennyi szereplőjének. Ez egyébként jó hatással lenne a magyar gazdaság egésze versenyképességére és innovativitására is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 12. számában jelent meg, 2018. augusztus 3-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 12. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
