HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az áruló Nagy Imre

Szerző: | 2018. augusztus 09., 19:39 | Publicisztika

Nagy Imre vádlottként az ő és társai elleni perben 1958-ban. Filmkockák a tárgyaláson készült felvételből (Fotó: Fortepan/Magyar Nemzeti Levéltár)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Nagy Imre útban van. Egyelőre (hivatalosan legalábbis) nem a magyar nemzet hőseként, hanem mint ércből formált objektum. Szobormását el kell távolítani a Vértanúk teréről, hogy az eredeti állapot visszaállíttassék.

Hivatalosan tehát „terepet rendeznek”. Nem hivatalosan pedig a szobor áthelyezésével párhuzamosan erősebb fokozatba kapcsol a kormánymédia Nagy Imre ellenes kampánya. Schmidt Mária korábbi véleménye („Nagy Imre szépen halt meg, de nem ő az igazi hős”) ma már szolid dicséretnek hat a történelmi eseményeket szándékosan torzító tükörben láttató, a mérlegelés, a józan méltányosság szempontjait nélkülöző szóözönben.

Nagy Imre újabb újratemetése

Huszonkilenc évvel ezelőtt, Orbán Viktor az ő ravatalán kapaszkodott fel az országos ismertség és népszerűség ormára, szobrának lerombolása az Orbán-momentumot is rongálná.

A választások óta felpörgetett kulturális forradalom hevében legutóbb olyasmi is elhangzott, amit a rendszerváltozás óta legfeljebb nyugdíjas munkásőrök mondtak súgva egymásnak, vagy bátrabb pillanataikban thürmerista korifeusok fogyatkozó híveik körében. Trombitás Kristóf kormánypárti újságíró a szobor eltávolítását védve a Mandineren inkább indulatainak, mint érveinek megtámogatására az 1958-as, a kötél általi halált kimondó népbírósági ítélet egyik vádpontját olvasta a kivégzett miniszterelnök fejére.

Hazaáruló. „Nagy Imre elsőrendű vádlott bűnös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntettében” – így Vida Ferenc vérbíró. „Annyi baloldali hőst tisztelünk a magyar történelemben, muszáj nekünk piedesztálra állítani egy velejéig moszkovita hazaárulót is?” – így a kormánybarát újságíró.

Hazaáruló? A vád mindkét esetben nyilvánvalóan ürügy, hatalmi-ideológiai célokat szolgál.

„Kegyelmet nem kérek…” – Hatvan éve végezték ki Nagy Imrééket

A per – mai értelmezésben – hemzsegett a törvénytelenségektől.

Mindannyian pontosan tudjuk, hogy Nagy Imre súlyos bűnöket követett el. Elfogadhatatlan, hogy a harmincas-negyvenes években a szovjet titkosrendőrség ügynöke volt, hogy belügyminiszterként részt vállalt a németek kitelepítésében, hogy parlamenti elnökként durván fellépett az ellenzékkel szemben, hogy padlássöprő miniszterként a legvadabb Rákosi-korszakban részt vett a parasztság embertelen meghurcolásában. Ha 1953 tavaszán véget ért volna politikai pályafutása, úgy emlékeznénk rá, mint a Rákosi-rendszer tipikus kiszolgálójára, végrehajtó emberére, legfeljebb történészek emlegetnék korábbi renitens magatartását, a téesz-szervezéssel kapcsolatos különvéleményét.

Hogy mindezek ellenére nemzeti hősként és vértanúként tiszteljük, annak indokait a lehető legpontosabban Orbán Viktor fogalmazta meg hajdanán a Hősök terén: „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.”

„Megölték, elkaparták, most a szobrát helyezik át”

A Nagy Imre-szobor áthelyezése nem sokban különbözik attól, mintha letakarnák vagy teljesen eltüntetnék – véli Mélyi József művészettörténész.

Ha képzeletben megállunk bronz alakjánál, és elnézünk a Kossuth tér felé, tekintetünket végighordozva a szobrokon az idősebb Andrássytól Tisza Istvánig, joggal merül fel bennünk a kérdés: kik a mi nemzeti hőseink? Makulátlan történelmi személyiségek, vagy csupán az egyébként tagadhatatlanul fontos szerepet betöltő hazafias töltetű mitológia mosta-e tisztára alakjukat? Ha Nagy Imrét kritikai vizsgálat alá vonjuk, miért nem tesszük ezt másokkal is, például a tér névadójával? Volt-e bűne, mulasztása, máig szégyellnivaló jellemtelensége a mészkőbe vésett, magvetőként ábrázolt Kossuth Lajosnak? A választ pontosan tudjuk, mint ahogy azt is: életműve alakját gyarlóságai fölé emelte.

Tér és történelem

A helyzet az, hogy a magyarság utolsó két évszázadának viharos történelméről nemhogy egységes, de semmiféle elfogadható közös vízióval nem rendelkezünk.

Ezért is állunk értetlenül azelőtt, megint csak Orbán Viktor szavait kölcsönvéve, hogy akik 29 éve a Hősök terén szinte tülekedtek, „hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék” a koporsókat, most kórusban gyalázzák, Kádárt követve hazaárulózzák Nagy Imrét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.

Címkék: 1956, demokrácia, hazaárulás, ideológia, kommunizmus, Kossuth tér, kultúrharc, Nagy Imre, szobor, történelem


HIRDETÉS
Új idők új focija

Új idők új focija

Élvezhető, családbarát produkció, látványszínház született, amelynek az Üllői úton és néhány más helyen legalább nem a díszpáholy a célközönsége. De vajon szenvedéllyel szerethető-e ez a fajta futball?

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Pin It on Pinterest