Kezdőlap Publicisztika Az áruló Nagy...

Az áruló Nagy Imre

Nagy Imre útban van. Egyelőre (hivatalosan legalábbis) nem a magyar nemzet hőseként, hanem mint ércből formált objektum. Szobormását el kell távolítani a Vértanúk teréről, hogy az eredeti állapot visszaállíttassék.

HIRDETÉS

Hivatalosan tehát „terepet rendeznek”. Nem hivatalosan pedig a szobor áthelyezésével párhuzamosan erősebb fokozatba kapcsol a kormánymédia Nagy Imre ellenes kampánya. Schmidt Mária korábbi véleménye („Nagy Imre szépen halt meg, de nem ő az igazi hős”) ma már szolid dicséretnek hat a történelmi eseményeket szándékosan torzító tükörben láttató, a mérlegelés, a józan méltányosság szempontjait nélkülöző szóözönben.

Nagy Imre újabb újratemetése

Huszonkilenc évvel ezelőtt, Orbán Viktor az ő ravatalán kapaszkodott fel az országos ismertség és népszerűség ormára, szobrának lerombolása az Orbán-momentumot is rongálná.

A választások óta felpörgetett kulturális forradalom hevében legutóbb olyasmi is elhangzott, amit a rendszerváltozás óta legfeljebb nyugdíjas munkásőrök mondtak súgva egymásnak, vagy bátrabb pillanataikban thürmerista korifeusok fogyatkozó híveik körében. Trombitás Kristóf kormánypárti újságíró a szobor eltávolítását védve a Mandineren inkább indulatainak, mint érveinek megtámogatására az 1958-as, a kötél általi halált kimondó népbírósági ítélet egyik vádpontját olvasta a kivégzett miniszterelnök fejére.

Hazaáruló. „Nagy Imre elsőrendű vádlott bűnös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntettében” – így Vida Ferenc vérbíró. „Annyi baloldali hőst tisztelünk a magyar történelemben, muszáj nekünk piedesztálra állítani egy velejéig moszkovita hazaárulót is?” – így a kormánybarát újságíró.

Hazaáruló? A vád mindkét esetben nyilvánvalóan ürügy, hatalmi-ideológiai célokat szolgál.

„Kegyelmet nem kérek…” – Hatvan éve végezték ki Nagy Imrééket

A per – mai értelmezésben – hemzsegett a törvénytelenségektől.

Mindannyian pontosan tudjuk, hogy Nagy Imre súlyos bűnöket követett el. Elfogadhatatlan, hogy a harmincas-negyvenes években a szovjet titkosrendőrség ügynöke volt, hogy belügyminiszterként részt vállalt a németek kitelepítésében, hogy parlamenti elnökként durván fellépett az ellenzékkel szemben, hogy padlássöprő miniszterként a legvadabb Rákosi-korszakban részt vett a parasztság embertelen meghurcolásában. Ha 1953 tavaszán véget ért volna politikai pályafutása, úgy emlékeznénk rá, mint a Rákosi-rendszer tipikus kiszolgálójára, végrehajtó emberére, legfeljebb történészek emlegetnék korábbi renitens magatartását, a téesz-szervezéssel kapcsolatos különvéleményét.

Hogy mindezek ellenére nemzeti hősként és vértanúként tiszteljük, annak indokait a lehető legpontosabban Orbán Viktor fogalmazta meg hajdanán a Hősök terén: „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.”

„Megölték, elkaparták, most a szobrát helyezik át”

A Nagy Imre-szobor áthelyezése nem sokban különbözik attól, mintha letakarnák vagy teljesen eltüntetnék – véli Mélyi József művészettörténész.

Ha képzeletben megállunk bronz alakjánál, és elnézünk a Kossuth tér felé, tekintetünket végighordozva a szobrokon az idősebb Andrássytól Tisza Istvánig, joggal merül fel bennünk a kérdés: kik a mi nemzeti hőseink? Makulátlan történelmi személyiségek, vagy csupán az egyébként tagadhatatlanul fontos szerepet betöltő hazafias töltetű mitológia mosta-e tisztára alakjukat? Ha Nagy Imrét kritikai vizsgálat alá vonjuk, miért nem tesszük ezt másokkal is, például a tér névadójával? Volt-e bűne, mulasztása, máig szégyellnivaló jellemtelensége a mészkőbe vésett, magvetőként ábrázolt Kossuth Lajosnak? A választ pontosan tudjuk, mint ahogy azt is: életműve alakját gyarlóságai fölé emelte.

Tér és történelem

A helyzet az, hogy a magyarság utolsó két évszázadának viharos történelméről nemhogy egységes, de semmiféle elfogadható közös vízióval nem rendelkezünk.

Ezért is állunk értetlenül azelőtt, megint csak Orbán Viktor szavait kölcsönvéve, hogy akik 29 éve a Hősök terén szinte tülekedtek, „hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék” a koporsókat, most kórusban gyalázzák, Kádárt követve hazaárulózzák Nagy Imrét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

21,739lájkolóTetszik
824követőKövetés
9,981feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Odacsap a vasököl? – Magyar Hang-ajánló

Péntektől csütörtökig keresse a 31. számot az újságárusoknál! Már 28 oldalon, változatlan áron!

Kiemelt cikkek