Anonim Forrás. Ilyen e-mail-címet is ritkán lát az ember, hát persze hogy érdeklődve kattintottam. Felháborodott levelet találtam, amelynek kiváltója az egyik utolsó Heti Válaszba elkövetett Orbán János Dénes-interjúm passzusa volt. Érdekes módon a titokzatos Anonim Forrás ezúttal nem O. J. D. kultúrharcos kijelentésein akadt fenn. Hanem ezen a Jókai Mórra vonatkozó részen: „Műveimben számtalan esetben utalok rá, nyelvezetemet rá építettem. Az ő novelláját dolgoztam át A magyar Faust című drámámban, legutóbb pedig még XIX. század végi angol csillagászati folyóiratokat is felhajtottam, hogy megírhassam Az ördögcsillag című oknyomozó esszénovellámban Jókai csillagászati felfedezéseinek titokzatos történetét.”
És még én ne legyek dühös? – kérdi az interjúban lezárásképpen O. J. D., arra utalva, hogy ezt a zsenit akarják kidobni egyesek a tankönyvekből. Dühös lett mindenesetre más is: titokzatos forrásom. Csak ő nem ezért. „Sajnos ezt a sztorit nagyon is jól ismerem a csillagászat iránt mélyebben érdeklődőként. Pár évvel ezelőtt a legszűkebb szakmai körökben nagy felzúdulást keltett O. J. D. munkássága »Jókai Mór csillagászata« kapcsán. Ugyanis dokumentálhatóan lenyúlta Zsoldos Endre csillagász-tudománytörténész egyik nagyon részletes munkáját 2002-ből, anélkül, hogy megadta volna a forrását. Most is azt meri állítani, hogy felhajtott régi angol csillagászati folyóiratokat – ez nemes egyszerűséggel hazugság.”
[caption id="attachment_5336" align="alignleft" width="210"]
De nézzük csak, miféle írásokról van szó! O. J. D. nem csupán a már említett „oknyomozó esszénovellájában” foglalkozott Jókai csillagászatával, de 2015 szeptemberében a Magyar Idők hasábjain is, amolyan ismeretterjesztő cikkben (Nem vagyok próféta – Jókai és a láthatatlan csillag rejtélye). Rendkívül alaposan jár utána a bámulatos történetnek, hogy ugyanis Jókai Mór 1850-ben írt novellájában, A láthatatlan csillagban szerepel egy csillag az Androméda-ködben, holott azt csak jóval később, 1885-ben fedezték fel. Akkor azonban nagy sajtója lett Jókai látnokságának, O. J. D. is idézi, hogy az író később így elevenítette fel az esetet: „Egy külföldi observatorium igazgatója, aki angol fordításban olvasta ezt a novellámat, kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem tudomást erről az eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt negyven esztendővel? Nem tudtam rá választ adni.”
O. J. D. viszont választ tudott adni még arra is, hogy kitől is származhatott az a bizonyos kérdés. „Távirat vagy levél egyébként nem a greenwichi obszervatórium igazgatójától, hanem bizonyos Sophus Tromholttól érkezhetett, aki 1885-ben a Nature-ben értekezett a láthatatlan csillag ügyéről” – írja.
Nem is csoda, tökéletesen egybecseng a korabeli angol folyóiratokat felhajtó, kutató elme képével, amelyet interjúnkban O. J. D. magáról felfestett. Csakhogy itt jön a bökkenő. Anonim Forrás éppen e mondatra lecsapva bizonyítja: a Magyar Idők rovatvezetője, az állami íróakadémia vezetője, a költő és író bizonyosan nem olvasta a korabeli lapokat, csupán lenyúlta, szebben fogalmazva: felhasználta, magáévá tette Zsoldos Endre csillagász-tudománytörténész munkáját. Noha az internet korában nehéz megállapítani, ki mit honnan vett át, egy biztos jel ennek ellenére is van, mégpedig ha más tévedése szerepel az ember szövegében. Itt pedig éppen ez a helyzet. Zsoldos Endre ugyanis tévedett a Nature-rel kapcsolatban, amikor a 2000-es években publikálta a Csillagászat.hu-n 2005-ös keltezéssel fellelhető tanulmányát (Kövesligethy Radó, Jókai Mór és az Androméda-köd). „A kérdéses igazgató minden bizonnyal Sophus Tromholt volt, aki a Nature-ben megjelent levelében ismertette Jókai elbeszélését (Swifthez hasonlítja, aki a Gulliverben megjósolta a Mars holdjait), és megjegyezte, hogy meg fogja kérdezni Jókaitól, honnan vette az ötletet.” – így Zsoldos.
Pedig Tromholt nem értekezett a Nature-ben Jókairól, sem levélben, sem máshogy. Szó volt róla a lapban, valóban, ám nem külön cikkben. A Nature Notes rovatában jelent meg egy hír arról, hogy Tromholt egy norvég lapban miket írt Jókairól – az eredeti Nature-példány birtokában ezt egészen pontosan megállapíthatjuk. Ahogy azt is: Orbán János Dénes olyan erőteljesen „ihletődött” Zsoldos említésre nem érdemesített munkájából, hogy még az általa vétett hibát is magáévá tette. Ahogy egyébként a törzsanyagot is: a Zsoldos-féle cikk Jókaira vonatkozó részében majdnem minden állítás, tényanyag szerepel, amelyet O. J. D. írásában is fellelhetünk.
Az átvétel és a más tollával való illetéktelen ékeskedés („még XIX. század végi angol csillagászati folyóiratokat is felhajtottam”) vádja tehát ennyiből már bőven megalapozottnak látszott, ám ez újságírói munkának nem lehet végpontja. Ha nem divatos is újabban, nem csak illik, nem csupán kell, de: érdemes is megkérdezni az érintettet. Így tettem hát. Fel. Három kérdést. 1. Milyen angol csillagászati folyóiratokat hajtott fel? 2. Olvasta-e Zsoldos Endre tanulmányát? 3. Ha igen, miért nem hivatkozta?
Nos, amint O. J. D. válaszából kiderült, angol anyagból valóban dolgozott – csak épp nem XIX. századiból, hanem majd’ száz évvel későbbi cikkből: a Journal For The History Of Astronomyban 1976-ban megjelent írást mellékelte, amelyben Kenneth Glyn Jones foglalja össze az Androméda csillagának felfedezését, annak körülményeit. O. J. D. elismerte azt is, hogy olvasta Zsoldos tanulmányát, ám közlése szerint az 1976-os angol tanulmányból legalább annyit ihletődött, mint Zsoldos munkájából. S honnan még? A Wikipédia Androméda-szócikkét vette alapul, majd az azon található hivatkozások közt kezdett keresgélni. S hogy miért nem hivatkozta a felhasználtakat? Állítása szerint azért, mert szépíró. „Ilyen alapon minden írót, aki felkészül a témájából – magát Jókait is – felelősségre lehetne vonni, hogy miért nem ír szakirodalmat a szépirodalmi művei után” – fakadt ki. Hozzátéve: „az én írásom nem tanulmány, nem tudományos dolgozat – amivel valamit is revendikálnék magamnak, például hogy én foglalkoztam ezzel a témával egyedül és először, én találtam fel a spanyolviaszt –, hanem egy novella, ami a Vajda Albert ismét csütörtököt mond című novelláskötetemben jelent meg. Nincs benne semmi forradalmi újítás, hiszen Zsoldos Endre ezt megírta csillagászat-történeti tanulmányában, és írt róla Bartha Lajos is, még előttük pedig Veress Zoltán, a Jókai természettudománya című könyvében.”
A novellára még állhat is a hivatkozás, s valóban, újságcikkekhez sem szokás hosszú lábjegyzeteket csatolni – annyit azonban érdemes jelezni, mi a tudás forrása (főleg, hogy Zsoldos tanulmányában eredeti, O. J. D. által is felhasznált felfedezés is található, nem csupán összefoglaló munkáról van szó). Magyar Időkben megjelent cikkében ráadásul két lábjegyzetet is megengedett magának O. J. D., tehát alighanem belefért volna a főbb ihletők említése. Az tehát leszögezhető: ha a Heti Válasz-interjúban megjelentek alapján bárki komoly csillagászati-történeti kutatómunkát tulajdonított volna Orbán János Dénesnek, az bizony mellément, s ezt most az érintett is elismerte. És: ez így rendben is van. Mindenhez nem érthet az ember – éppen elég, ha kultúrharcol, rovatot vezet, íróakadémiát irányít. Sőt, kicsit sok is. Bőven elég lenne valójában, ha írna. Verset, novellát, regényt. Abban ugyanis nagyon jó: akár a Swedenborg kávéházra, akár mondjuk Janus Pannonius-átköltéseire gondolunk.
„Senki sem attól lesz jó író, hogy balliberális vagy konzervatív"
Ha a Fidesz erővel formálná a kulturális életet, az többe kerülhet, mint amennyit hoz – irodalmárokat kérdeztünk a kultúrharc új fejezetéről.
S hogy ilyen apró csillagászati, tudománytörténeti adalékkal mégis miért traktáltam az olvasót? Nos, ez a cikk kis érdekesség lett volna a Válasz.hu felületén. Csak hát, az a felület elesett az O. J. D.-féle kultúrharcban – a kormányközeli új tulajdonos épp aznap kapcsoltatta le, amikor ez az írás megjelent volna. Köszönet tehát a Magyar Hangnak, hogy helyet adott az egyik utolsó, még a Heti Válasz online-ra tervezett cikkecskének.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 14. számában jelent meg, 2018. augusztus 17-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 14. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
