Színjátszóhely lett a parlament

Üres kormánypárti padsorok a parlament rendkívüli ülésén 2018. augusztus 17-én (Fotó: Facebook/Szél Bernadett) Üres kormánypárti padsorok a parlament rendkívüli ülésén 2018. augusztus 17-én (Fotó: Facebook/Szél Bernadett)

Többen javasolták, hogy az áprilisi 8-ai újabb kétharmados Fidesz-győzelem után az ellenzéki pártok képviselői ne vegyék át a mandátumukat, mert bár a választás formálisan törvényesen zajlott, tisztességesnek aligha volt nevezhető. A kamupártok megjelenése, a kétfordulós, korrigálásra, finomításra lehetőséget adó választás megszüntetése, a médiaviszonyok erőteljes megváltoztatása, a jobboldali propagandasajtóba a központi költségvetésből számolatlanul ömlő milliárdok mind a hatalmon lévő pártok malmára hajtották a vizet.

Hirdetés

Mindezek együtt akkora hátrányt jelentettek az ellenzéki pártok számára, amit teljes együttműködésükkel se lehetett volna kompenzálni. Márpedig itt valódi összefogásról szó sem volt. Azóta kiderült, hogy némelyik ellenzéki párt belső viszonyait kívülről is erőteljesen befolyásolták. Az is bebizonyosodott, hogy nyomásgyakorlásra is volt kísérlet az egyik ellenzéki párt irányába a kormányhoz nagyon közel álló, egyik fő ideológus részéről a visszalépések akadályozása, vagyis a Fidesz-jelölt győzelme érdekében.

Devizahitel: úgy meg lettünk mentve, hogy a fal adta a másikat

A magyar kormány minden terhet az állampolgáraira hárított a bankokkal szemben, miközben állítólag épp heroikus szabadságharcot vívott a gonosz pénzintézetek ellen.

De ha az előbbiekben felsorolt megállapításokat nagyvonalúan zárójelbe tesszük, akkor is marad érv amellett, hogy miért is teljesen fölösleges az ellenzéknek asszisztálnia a kvázi alkotmányos parlamenti demokrácia működéséhez. Azért például, mert az Országgyűlés több mint kétharmadát adó orbánista képviselők annyiba sem nézik őket, mint ami egy gyerekpelenkába csomagolva ott maradt a horvát autópálya szélén.

Ha nem így lenne, akkor azok a kormánypárti képviselők, akik nem voltak szabadságon augusztus 17-én, bementek volna az Országgyűlésbe, és meghallgatták volna, milyen javaslatokat dolgoztak ki az ellenzéki képviselők a súlyos beteg vagy fogyatékkal élő hozzátartozójukat otthon ápolók, illetve a bedőlt devizaalapú hiteleik miatt éppen kilakoltatás alatt állók megsegítésére.

Több százezren is lehetnek, akik miatt az ellenzék az Országgyűlés összehívását kérte. Egy elképesztően alacsony ápolási díj „kedvezményezettje” ugyanis legalább egy embert, például a szülőjét gondozza. És ha még saját családja is van, a gyerekeiről is gondoskodnia kell.

Nem adom a lányom – 24 órás ápolást igényel az éber kómában fekvő Kati

Varga Katalin 38 éves, kétgyermekes anyuka, 2014. március 7. óta éber kómában van. Az orvosok korábban lemondtak róla, 24 órás felügyeletet igényel, édesanyja, Kistaj Éva gondozza, aki ezért 52 800 forint ápolási díjat kap. A fizetésüket épp ennek közel négyszeresével megemelő parlamenti képviselők szerint ennyiből meg is lehet élni, legalábbis eddig nem engedték, hogy ez az összeg a minimálbér szintjére emelkedjék.

A kilakoltatással érintett ingatlanokat is megszorozhatjuk néggyel. Vagyis igaz lehet az a sajtóban megjelent becslés, miszerint 400 ezer embert is érinthet a kilakoltatás súlyos társadalmi problémája.

Nem lehet tudni, pontosan ki döntötte el, hogy a kormánypárti képviselők bojkottálják parlamenti ülést, de az bizonyos, hogy nem csupán rossz, egyenesen vérlázító döntést hozott. Ugyanis közben kiderült, hogy Horvátországban a végtelenül aljas hitelkonstrukciót jogállamhoz méltó módon ítélte meg a bíróság, amit Magyarországon valahogy nem sikerült megoldani. Pedig Fidesz-közelinek tartott főbíró igazgatja az igazságszolgáltatást.

Míg az állam különadókkal sarcolta a bankrendszert, közben szinte mindent megtett azért, hogy a tehetősebb adósok kárát enyhítse. Ugyanakkor a tiszta és egyértelmű jogi megoldást lényegében az Országgyűlés akadályozta meg a helyzetet csak összekuszáló törvényalkotási munkájával.

A magyar államnak választási ciklusokon átívelő felelőssége van abban, hogy az aktuális kormány és jegybanki vezetés húzott hasznot a gyenge forintból – mondta Falus Zsolt.

Nagy valószínűséggel az ügyben érintett bankok számára sokkal inkább kedvező volt a különadó, a végtörlesztés és forintosítás okozta veszteség összegének mértéke, mint az, ha a bíróságok sorra megsemmisítik az érintett hitelszerződéseket. Mert az eredeti állapot visszaállításának következménye esetleg az lett volna, hogy ma a bankok tartoznának az ügyfeleik nagy részének, a forintban felvett hitelt meghaladó törlesztések összegével, nem pedig az, hogy otthonuk elveszítése után a hitelt felvevők válnak földönfutó adósrabszolgákká életük hátralévő részére.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 15. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.